Hitler is ezzel példálózott – Simon Callow Orson Wellesről

Film

Simon Callow volt a Négy esküvő és egy temetésből a temetés: a skót szoknyás, meleg karakter. A népszerű brit karakterszínész civilben Orson Welles életének egyik legjelentősebb kutatója. De mi köze Hitlernek Welleshez? Mi köze a rózsabimbónak Marion Davies puncijához? És hogy jönnek ide a zsidó filmmogulok? Kiderül az interjúból.

magyarnarancs.hu: Welles már jóval azelőtt elhíresült, hogy megrendezte volna az Aranypolgárt. A Világok harca rádiós feldolgozásával komoly pánikot okozott Amerika-szerte; sokan valóban elhitték, hogy itt a vég, és elkészültek a biztos halálra. Amikor kiderült, hogy nincs földönkívüli-invázió, csupán egy rádiójátékról van szó, nem akarták meglincselni a művészt?

Simon Callow: Hát, nehezen bocsátottak meg, az biztos. Megpróbálták beperelni Wellest és a rádiót. Legalábbis ezzel fenyegetőztek. Senki sem kedveli, ha bolondot csinálnak belőle, és a hallgatóság nagy része úgy érezte, épp ez történt vele. De fontos tudni, hogy sem Wellesnek, sem a program többi résztvevőjének nem állt szándékában átverni az embereket. Ez nem egy előre megfontolt szándékkal végrehajtott hoax volt, pusztán egy véletlen. Welles produkciójával egy időben a rivális csatornán a híres hasbeszélő, Edgar Bergen (a színésznő, Candice Bergen édesapja – a szerk.) műsora ment, a show egy pontján azonban – egy felettébb unalmas énekes műsorszám alatt – sokan átkapcsoltak a Világok harcára. Ha az elejétől hallgatják, pontosan tudták volna, hogy rádiójátékról van szó. De mivel a közepe felé kapcsolódtak be, élő közvetítésnek vélték a hallottakat, és sokan valóban azt hitték, hogy itt a vég, jönnek a marslakók.

false

magyarnarancs.hu: Welles hogy jött ki a botrányból?

SC: Ő csak nyert a hisztérián. Azok, akik nem ijedtek meg, lelkesen ünnepelték, nagyszerű Halloween-ötletnek tartották a műsort. A botrány csinálta meg Orson Wellest, a sztorit ugyanis minden lap lehozta, nemcsak Amerikában, de a világon mindenhol. Welles címlapsztori lett. Míg meg nem rendezte az Aranypolgárt, a Világok harca révén ismerte a világ. Még Hitler is ezzel példálózott; hozzá is eljutott a pánik híre, s úgy tudom, egy Reichstag-beli beszédében fel is hozta példaként; az amerikaiak stupiditásának ékes bizonyítékaként. Az RKO filmstúdió is a botrány közepette vetett szemet Wellesre: megkínálták egy szerződéssel. Azt akarták, rendezzen nekik filmet. Nem kellett kétszer mondani Wellesnek.

magyarnarancs.hu: Welles eredetileg Joseph Conrad regényét, A sötétség mélyént akarta megrendezni...

SC: Nem volt híján az ambícióknak. Marlowe szemszögéből akarta láttatni a cselekményt, úgy, hogy Marlowe egyszer sem jelenik meg a filmben, csak az, amit lát. Szubjektív kamera – ezt ma így hívják. Így csinálta volna meg az egészet. De nem csak emiatt hiúsult meg a film.  Welles a maga erősen népfrontos beállítottságával Conrad regényében a fasizmus allegóriáját látta, s ebben a szellemben akarta filmre vinni. Az amerikai stúdiómoguloknak viszont már így is épp elég fejfájást okozott a közelgő háború, hiszen egymás után vesztették el az európai érdekeltségeiket. Ekkor még nem tudták, milyen irányt vesznek az események, s ezért – jobb az óvatosság alapon – mindent megtettek, hogy ne lépjenek a nácik tyúkszemére. Nemrég több könyv is megjelent a témában: bár majdnem az összes stúdiót zsidók irányították és a tulajdonosok is zsidók voltak, semmiképpen sem akarták felbőszíteni Hitlert. Ezért sem tűnt jó ötletnek a Welles-féle Conrad-adaptáció.

false

magyarnarancs.hu: Éppenséggel Herman J. Mankiewiczt, az Aranypolgár társíróját sem lehetett makulátlan politikai nézetekkel megvádolni. Nácibarát nézeteket vallott, egy kis antiszemitizmusért sem kellett a szomszédba szalasztani, és még vacsoravendégként is leszerepelt; Hollywood híres alkoholistájaként a vacsorák tartalma gyakran végezte a fehér abroszon. Ezt hívják nehéz embernek – Wellesnek nem gyűlt meg a baja vele?

SC: Welles jól tudott bánni a nehéz emberekkel. És a sztori, az Aranypolgár sztorija annyira jó volt, hogy megért minden nehézséget. Mankiewicz személyes ellenségének tekintette Hearstöt (William Randolph Hearst sajtómágnás, a Citizen Kane címszereplőjének ihletője – a szerk.), amiért Hearst kitiltotta a köreiből. Mankiewicz gyakori vendég volt Hearst és Marion Davies (kora ismert színésznője, Hearst protezsáltja és barátnője – a szerk.) estéin, de vállalhatatlan viselkedése és féktelen italozásai miatt Hearst egyszer s mindenkorra levétette a vendéglistáról. Az emiatt érzett bosszúvágy fűtötte Mankiewiczet az Aranypolgár megírásában. De Welles is megkapta a magáét. John Houseman ugyancsak besegített az írásba, s tőle tudjuk, hogy ő és Mankiewicz azzal szórakoztatták magukat, hogy Wellesre vonatkozó utalásokat rejtettek el a forgatókönyvbe.

false

magyarnarancs.hu: Nemcsak Welles vonásai kerültek a forgatókönyvbe, hanem más személyes vonatkozások is...

SC: A filmbeli híres, havas üveggömböt egy valódi havas üveggömb ihlette: az, amelyiket Mankiewicz a feleségétől kapott. És hát ott van a „rózsabimbó” esete is: a szóbeszéd szerint, mely rögtön a film bemutatásakor lábra kapott, Hearst hívta rosebudnak Marion Davies punciját. Persze bizonyítékaim nincsenek. A Welles-kutatásoknak ilyen irányú információkat még nem sikerült a felszínre hozniuk. De könnyen lehet, hogy a szóbeszéd igaz.

false

magyarnarancs.hu: Welles már fiatalon is rengeteg megvalósítatlan filmtervvel büszkélkedhetett. Jézus életéről, a Háború és békéből és a Mein Kampfból is szeretett volna filmet csinálni...

SC: Wellesnek mindig rengeteg ötlete volt, ám ez nem azt jelenti, hogy mindegyiket komolyan is vette volna. Hajlamos volt rá, hogy bedobja a köztudatba a filmterveit, noha a többségük csak ötlet volt, és az is maradt. A Jézus-film valameddig azért eljutott, Welles elolvasta a szakirodalmat, és egyházi emberekkel is konzultált.

magyarnarancs.hu: És a Mein Kampf?

SC: Alighanem pillanatnyi fellángolás lehetett, olyan ötlet, ami a vacsora melletti borozgatás közben szokott felmerülni; hát nem lenne remek megfilmesíteni a Mein Kampfot?! Pillanatnyi fantázia lehetett. Amint megszületett, el is halt az ötlet.

magyarnarancs.hu: Welles nagybani krimifogyasztó volt, habzsolta a ponyvairodalmat. Saját bevallása szerint ifjonti éveiben maga is írt néhány krimit.

SC: Állította, hogy így volt, de eddig még senki sem talált egyetlen általa írt krimit sem. Azt állította, hogy 16 évesen, spanyolországi tartózkodása során írta a ponyváit. Nincs bizonyítékunk rá, de nem is zárnám ki a lehetőségét. Saját bevallása szerint csapnivaló krimiíró volt. Talán írt is egyet, s erre az egyre utólag többes számban emlékezett. Lehetséges. Romantikus alkat volt, szeretett túlozni, történeteket kitalálni a saját maga főszereplésével. Az biztosan igaz, hogy imádta a filléres detektívtörténeteket. Álmatlanságban szenvedett, ponyvákkal szórakoztatta magát egész életében. És persze egy remek detektívtörténetet maga is rendezett. Ez volt A gonosz érintése.

magyarnarancs.hu: Ponyvába kívánkozó sztori, hogy egy valódi bűnüggyel magát Wellest is hírbe hozták. Nem akármilyen ügyről volt szó, hanem a hírhedt Fekete Dália-esetről.

false

SC: Az áldozat barátnője könyvet írt a gyilkosságról, és arra a következtetésre jutott, hogy Orson Welles a gyilkos. Erre a megállapításra A sanghaji asszony díszletei vezették. A filmben látható próbababákon felismerni vélte azokat a vágásokat, melyeket a gyilkos az áldozata testén ejtett. Hát, kevés ennél hihetetlenebb elképzelést ismerek. Azóta két könyv is megjelent a témában: a legvalószínűbb, és a második könyv is ezt támasztja alá, hogy egy rendőr követte el a gyilkosságot.

Homofób, rasszista és szexista volt-e Welles? Ha ide kattint, megtudhatja Peter Biskinddel készített interjúnkból.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.