Irvine Welsh: Mocsok

  • - kg -
  • 2013. október 11.

Film

Hogy kiféle-miféle alak Irvine Welsh zsaruhőse, akit - mint trainspottingos társait is - elért a megfilmesítés, az már első fellépésekor kiderül. Pedig még nem szívott kokaint, még nem vett részt fojtogatós szexben kollégája feleségével, még nem szégyenítette meg valamennyi munkatársát, s még nem sugdosta hátsó - a hívott nő hátsójával kapcsolatos - gondolatait perverz vigyorral a telefonba.

Ez még mind hátravan azon a tragikomikus lejtőn, melyre hősünk már azelőtt rálépett, hogy a film elkezdődött.

false

Welsh zsaruja egyelőre csak közlekedik, ám ezt sem tudja úgy csinálni, hogy ne intsen be két kézzel egy hátulgombolós skót emberkezdeménynek. Ha a kissrác felnő, Welsh talán róla is ír majd egy regényt, esetleg bekerül a Trainspotting folytatásának a folytatásába, mert ne tévedjünk; a Mocsok zsaruja, ez a minden (tudatmódosító) lében kanál kismocsok minden gesztusában a Trainspotting nagy négyesének utánérzése, noha neki öltönye van, s kicsit más motivációja. Amije viszont a pokolba tartó, ruganyos járásán túl nincsen neki, az valami mélységféle. Ki ne emlékezne, hogy Renton milyen mélyre jutott a szarban, ezt a WC-mélységet azonban meg sem közelíti a Mocsok, mely jobb pillanataiban - s azért akad néhány - úgy fest, mint a mocsok ötven árnyalata.

Jó színészek - éljen James McAvoy, és kétszeresen is éljen az örök pápaszemes Eddie Marsan! - nyomják a Trainspotting-remixet, azzal a meggyőződéssel, melyet akkor érezhet egy művész, ha azt súgják az ösztönei, hogy ecsém, mekkora egy kultuszfilmben játszol!

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.