Államtitkárok falaznak a körözött professzornak

  • narancs.hu
  • 2016. november 2.

Hírnarancs

Blöffök napja: sem Pharaon, sem az ’56-os plakát nem azonos önmagával, Matolcsy és Rétvári hadovál, Orbán meg Mayjel találkozhat. Szerdai híreink.

Pharaon, Pharaon

„A magyar hatóságok információi szerint Ghaith Pharaon nevű személy nem tartózkodik Magyarországon, nem él itt életvitelszerűen, és nem vásárolt ingatlant” – ezt sikerült mondania Kontrát Károlynak, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkárának. A Magyar Idők kérdésére a politikus kifejtette, a fél világ által keresett szaúdi férfi nem az a Pharaon, aki Orbán Viktor szomszédságába vásárolta be magát, aggodalomra semmi ok. Különben meg nem is vett letelepedési kötvényt, hanem vízumot igényelt. Ha azonban mégis megegyezne a két Pharaon, és ezt az amerikaiak is megerősítik, azon nyomban elfogják, amint beteszi a lábát hazánkba. És gyakorlatilag ugyanezt mondta Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára is, amikor közölte, a „hatóságok információi alapján ilyen nevű személy Magyarországon nem tartózkodik”, amúgy meg az arab világban olyan tömegnév a Pharaon, hogy biztosan csak véletlen egybeesés az egész. Persze ő is megjegyezte, ha meg mégis, akkor el lesz kapva stb. Pharaonról további részletek legújabb számunkban olvasható, itt egy kis előzetes, amiben már a mai „fejleményeket” is figyelembe vesszük.

Középen Pharaon

Középen Pharaon

 

 

Blöff

A mellébeszélést Matolcsy György folytatta, amikor a parlamentben a szocialista Bárándy Gergely kérdésére kellett felelnie a várkerületi luxuslakásával kapcsolatban, amit sajtóértesülések szerint az UniCredit Bank vezetője ajánlott fel neki használatra. A jegybankelnök elegánsan legyintve csak egy blöffsorozat részének tekintette az elhangzottakat, és bár a Patai Mihálytól kapott lakásról mélyen hallgatott, a Népszabadságba azért bele kellett döfnie: ezt csak „az azóta megszűnt bulvárszabi című lap írta meg”.

Népirtás volt

Nem akart lemaradni a sok okos felszólalás mellett ma a KDNP sem, Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára is mondott egy nagyot reggel az m1-en. Történetesen azt, hogy a magyar kormány rendkívül elhivatott a keresztényüldözés kérdésében, ezért hamarosan megszületik egy országgyűlési határozat arról, hogy a keresztényüldözés valójában népirtás, a Nemzetközi Büntetőbíróságot pedig felszólítják, hogy lépjenek fel a keresztényüldöző bűnözőkkel szemben, jelentsen ez bármit is. Rétvári közölte, a magyar állam eddig is megtette, amit megtehetett: 3 millió euróval segítette a keresztény közösségeket, iskolát épített az iraki Erbilben, és azt is tervezik, hogy olyan magyarországi ösztöndíjakat hoznak létre, amivel iraki és szíriai keresztény ifjak fejezhetik be nálunk tanulmányaikat. Megjegyezte, 100 éve minden negyedik ember keresztény volt a Közel-Keleten, ma viszont már csak minden harmincharmadik.

Rétvári Bence

Rétvári Bence

 

 

Ez sem az, akinek látszik

Ahogy azt már mi is megírtuk, az ’56-os óriásplakátokról ránk néző sapkás fiú nem az, akinek nevezik. Dózsa László színművész – az ő  neve szerepel a plakátokon – már tegnap kihátrált a sztoriból, ma viszont a 168 Órának eljuttatott levélben Pruck Pál (a Life magazinban megjelent eredeti kép alatt ez a név szerepel) lánya írt: szerinte egyértelmű, hogy a képen az édesapja van, ezt bizonyítani is tudja. A levélíró nem is érti, hogy Schmidt Máriáék miért nem végeztek alaposabb kutatómunkát, és érdekelné, hogyan tervezik a baki helyrehozását. Csakhogy az ’56-os emlékbizottság azóta is hallgat.

Találkoznak?

Theresa May találkozhat Orbán Viktorral a jövő heti indiai útján, írta a BuzzFeed. A portál úgy tudja, a találkozót régóta tervezik, Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője azonban azt mondta az MTI-nek, hogy „jelenleg nincs semmilyen, külföldi látogatással kapcsolatos bejelenteni valónk”. A Politico a találkozó lehetőségét azzal kommentálta, hogy a két politikus egyetérthet a személyek EU-n belüli szabad mozgását illetően, és Orbán valószínűleg nem kifogásolná, hogy a britek megnyirbálnák a náluk munkát kereső EU-s állampolgárok jogait.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.