Mit mondott Simicska Habonynak? És mit keres Orbán Ráhel a minisztériumban?

  • narancs.hu
  • 2014. szeptember 15.

Hírnarancs

Erre a két kínzó kérdésre már most választ kaptunk, pedig még alig kezdődött el a hét! Olvassanak híreket, megéri!

Újra van parlament!

Az Origo összefoglalója így kezdődik: „Orbán Viktor miniszterelnök napirend előtti felszólalásában történelmi jelentőségűnek nevezte a bankok elszámoltatását, amelynek középpontjában szavai szerint az elszámoltatás, az igazságosság, a méltányosság és a tisztesség áll. Szólt a rezsicsökkentésről is, kiemelve annak a gazdaságra gyakorolt pozitív hatásait, első helyen a gazdasági bővülést. Felszólalásában beszámolt továbbá az árvízi helyzetről, és biztatott a részvételre az önkormányzati választáson.”

#állj

#állj

Fotó: MTI

Ugye, milyen érdekes? Aki szeretne még sok ilyet olvasni, kattintson, a többiek meg ugorjanak velünk – mert a fontos események most sem a parlamentben történtek. (A magyar parlamentarizmus legsötétebb napjainak hangulatát remek kis videokivágásban foglalta össze művészi erővel az Index.)

Az országgyűlés lejárt lemez, de megmondjuk, hol van a nagy élet: a sajtóban, bizony! A sajtóval foglalkozó sajtó az évad slágere!

A hvg.hu-n egykori kedves munkatársunk, M. László Ferenc boncolgatja a tőle megszokott alapossággal az RTL Klubra és a TV2-re méretezett újabb akciótervet. Van benne vérbő politikai pornó is: „Mint a HVG három hete megírta, a miniszterelnök szeretne kiegyezni Simicskával, de ennek feltétele, hogy az érdekeltségébe tartozó sajtóorgánum egy részéről mondjon le, ám erről a vállalkozó egyelőre nem hajlandó. Egy, a fideszes milliárdost jól ismerő forrás a hvg.hu-nak azt mondta, annyira eldurvult a vita, hogy Simicska felhívta Habonyt és figyelmeztette, hogy azonnal törölje ki a számát a telefonjából, és jegyezze meg, ő soha nem felejt.”

A Népszabadság pedig legkedvesebb riválisával, a Magyar Nemzettel foglalkozik. Nem írnak kevesebbet, mint hogy Simicska szerelmetes lapjától harminc főt küldenek el. Harmincat! Inkluzíve Torkos Matild és Ugró Miklós!

Az Úton egy erősebb Európa felé című konferencián

Orbán Ráhel egy konferencián

Fotó: MTI

A magyar turizmus viszont jobban teljesít, amely méltán dagaszthat minden honfikebelt, hiszen köztudott, hogy a vendéglátás lényege a hazánkba látogató nyugati imperialisták megtörése és kifosztása. Szépen növekszik az ágazat, mégis leváltják a területért felelős helyettes államtitkárt. Mivel az indoklásról elfeledkeztek, az Index nekiállt kérdezősködni, és mit ad isten, ún. forrásaik szerint a szakdolgozatok Mozartja, a miniszterelnök közvetlen környezetéhez tartozó Orbán Ráhel „gyakran megfordul az NGM helyettes államtitkárságán is, ahol egyre többen nagy becsben tartják szaktanácsait”. Ezt mi például tökéletesen megértjük – miért, van más választásuk?

Zenét viszont bárki választhat magának, és válasszon is, mert akinek nótája nincsen, annak szíve sincs. Mi egyrészt a horhos friss lemezét ajánljuk, és nem csak azért, mert ez a remek költő zenél a formációban, amely a „börzsönyi barkács-ambient” mezőnyének legjobbja (és egyedüli indulója). A mai nótánk mégsem ez, trillárom, hanem a Police, ami nem függ össze semmivel, de ki lehet vele bírni holnapig.

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.