Mikor a lassan elviselhetetlenül élvezetes orosz–magyar barátkozás jegyében a Pravda, még egyszer: a Pravda megírta, hogy Orbán Viktor „bölcs politikus”, és Magyarország „felébredt a homályos európai álomból” – nos, akkor joggal érezhettük, hogy időhurokba kerültünk, és egyszerre élünk a múltban és a jelenben. A paksi bővítés fölött egymás karjaiba omló magyar és orosz kormány látványától megélénkült a magyar sajtó érdeklődése Putyin iránt, így például az Index kiszúrta, mit mondott a jó Vlagyimir elődjéről, Sztálin marsallról. Hát azt mondta, hogy nincs neki hivatalos szobra, pedig ugyanúgy lehetne, mint Cromwellnek, hiszen „Mi a valódi különbség Cromwell és Sztálin között? Az égvilágon semmi.” A kérdés úgy került napirendre, hogy a moszkvai önkormányzat fontolgatja egy hiánypótló emlékmű felállítását. „Nem tudom befolyásolni az emlékműről döntő moszkvai városházát” – viccelődött Putyin, aki szerint ugyanakkor óvatosan kell kezelni a kérdést. De ha lesz szobor, akkor minden bizonnyal a baráti népek vezetői is megjelennek majd az avatáson, köztük a legújabb barát, a mi népünk bölcs vezére. Alig várjuk.
| ||
Rétvári államtitkár láthatóan nem hallotta meg az idők szavát, hiszen tegnapi nyílt levelében azt követelte a Corvinus Egyetemtől, hogy távolítsák el az aulából Marx szobrát. Túl azon, hogy egy államtitkár ne adjon lakberendezési tanácsokat semmilyen egyetemnek, a levél csúsztatásoktól és botorságoktól hemzseg, ahogy azt például az Átlátszó Oktatás elemzése is kimutatta.
A héten Szakály Sándor, a frissen gründolt kormányközeli intézet, a Veritas igazgatója is nagy erőkkel látott neki a múlt átértelmezésének, amikor magyar zsidók tömeges meggyilkolását idegenrendészeti lépésnek nevezte (Szakállyal készült interjúnkat lásd itt). A Mazsihisz ma megjelent nyílt levelében Szakály lemondását követeli. A Mazsihisz felemlíti az alig elkezdődött holokauszt-emlékévet kompromittáló tényezőket: az épülő emlékközpont körüli homályt, a Terror Házában rendezett Horthy-konferenciát, a közszolgálati rádió történelemhamisítását, a német megszállás emlékművének terveit – és jelzi, hogy ha a kormány nem szab gátat ezeknek a folyamatoknak, akkor nem vesznek részt az emlékév eseményeiben.
Közben Ferenc pápa XII. Piusz pápa szentté avatásának esélyeit vizsgálja. A vészkorszak pápáját sokan bírálták, amiért passzív maradt a második világháború alatt, és nem emelt szót kellő eréllyel a nácizmus ellen. A szentté avatási folyamatot még Ratzinger indította el. Azok a titkosított dokumentumok, amelyeket most Ferenc pápa tanulmányoz, jövőre kutathatóvá válnak – de addigra már Piusból könnyen szent lehet. Szerepéről és a Vatikán hozzá való viszonyáról korábban részletesen írtunk: A példaszerűség dilemmái – XII. Piusz felmagasztalása és a holokauszt.
Nem tudhatjuk, mit hoz a múlt. Csak abban bízhatunk, hogy nálunk a focihoz és a történelemhez mindenki ért.
