A csaknem 140 lakosú zempléni Háromhuta három településrészből, Ó-, Közép- és Újhutából áll, emiatt nagy területen helyezkedik el. (A 37-es számú főútról – erről korábbi cikkünk itt olvasható – Tolcsván és Erdőhorvátin keresztül vezet az út a Zempléni-hegység völgyei közé szorult kistelepülésre.) Háromhuta környékén gyönyörűek a hegyek, jó a levegő, takarosak a házak, szépek a közterületek, nagy a csend és a nyugalom.
Szívnak a közmunkások
Ám amióta életbe lépett az új trafiktörvény, cigarettát nem lehet venni a faluban, de még a szomszédos Erdőhorvátiban sem. A legközelebbi nemzeti dohánybolt 10-12 kilométerre, Tolcsván üzemel.
| ||
„Eddig csak besétáltam a helyi boltba, kértem egy cigit, aztán mehettem a dolgomra. Most meg üljek buszra, utazzak le Tolcsvára, ami 12 kilométeres út, ráadásul oda-vissza több mint 600 forintba kerül a jegy” – panaszolja az egyik közmunkás, vagyis „statisztikai munkaerő”, ahogy egy társa emlegeti magukat. „Mi vagyunk azok, akik a munkaügyi statisztikát javítják” – magyarázza a férfi a fogalmat. Keserűen teszi hozzá: nekik, vagyis a 49 ezer forintot kereső embereknek kerül többe még a cigaretta is.
A helyi közmunkások egy traktor köré sereglenek egy nagy fa árnyékában. Mondják, a tűző nap elől menekültek oda, amúgy éppen a patakmedret tisztítják. Egyre többen kapcsolódnak be a beszélgetésbe. „Az a baj, hogy egyszerre most több cigarettát meg kell vennem, de ha sok van otthon, többet is szívok belőle, úgyhogy ez a helyzet kétszeresen is gazdaságtalan” – magyarázza egy másik munkás. A környéken nincs más munkalehetőség, egyetlen esélyük a családfenntartásra a közmunka. „Van, aki Sárospatakra jár dolgozni, 75 ezret kap kézhez, de abból több mint 20 ezret elkölt utazásra, mert azt nem fizeti a munkahely. Vagyis majdnem ott van, ahol mi” – meséli egy negyedik férfi.
Segít a falugondnok
A polgármesteri hivatalban három nő takarít. Egyikük azt mondja, most egyszerre több cigarettát kell vennie, olykor egy egész kartonnal, mert nem mindennap juthatnak dohányhoz. „Erre azonban nem mindig van pénz, osztani-szorozni kell” – mondja. Hozzáteszi, a faluban nem dohányoznak túl sokan. Az idősek szinte egyáltalán nem, inkább a fiatalok szenvedélye a cigaretta. Legtöbbször a falugondnokot kérik meg, hogy hozzon nekik dohányárut.
| Ne szívja, olvassa őket! Korábban részletesen beszámoltunk a veszprémi és a szegedi trafikmutyiról, ahogyan az Ukrajnából induló cigarettacsempészetről is. |
Verbovszki Károly gyakran jár hivatalos ügyekben a szomszédos településeken. Azt mondja, szívesen, ellenszolgáltatás nélkül hozza a cigarettát a település lakóinak. Arra a kérdésre, hogy sokan kérik-e meg erre, nevetve válaszol: „Az egész falu, meg gyakran még az üdülővendégek is!” Háromhután ugyanis nagyon sok a hétvégi házként vagy üdülőként használt ingatlan, nyáron a település lélekszáma az ezer főt is elérheti. A falugondnok azt mondja, mostanában hetente többször is előfordul, hogy amikor elmegy Sárospatakra, akkor kiváltja a gyógyszereket, utána pedig beugrik a dohánytrafikba, ahol cigarettákat vásárol a felírt lista szerint. Hozzáteszi: a helyi képviselő-testület a kormányzati elvárásoknak megfelelően már kijelölt egy helyi boltot, ahol esetleg a későbbiekben dohánytermékeket lehet majd vásárolni, de erre még nem kaptak választ a megfelelő helyről.
| ||
A helybeliek csak azt nem tudják, hogy a trafikokhoz hasonló, más árucikkektől szeparált helyiséget kell-e kialakítani, esetleg lehet-e majd úgy árusítani, mint korábban.
Az első megoldást a helyi boltok nem nagyon vállalnák a beruházási költségek miatt, a második verzió esetén viszont azt nem értenék a helyi lakosok, hogy akkor mégis, mire volt jó a cigarettaárusítás körüli cirkusz.
