Bár a 2015-ös év második felére elhordták a korábbi selypi cementgyár maradékát az ott fellelhető, minden bizonnyal azbeszttel is szennyezett veszélyes hulladékkal együtt, a Heves megyei Lőrinci határában található ingatlan és környéke még mindig nem teljesen biztonságos.
Az állami tulajdonú, aztán magánkézbe került gyárterületről korábban több kilométeres körzetbe szivároghatott ki a belélegezve halálos betegségeket okozó azbeszt, amely lerakódhatott, így könnyen lehet, hogy a környéken a mai napig jelen van a káros anyag. Ezt egy közelmúltban készült szakértői vélemény is megerősítette annak az eljárásnak a részeként, amely során nyolc környékbeli beperelte a magyar államot, mert szerintük a korábban működő üzem miatt szenvedtek végzetes egészségkárosodást. Közülük már hatan meghaltak, ketten pedig súlyos állapotban vannak, az is lehet, hogy senki sem marad életben az évek óta húzódó jogi procedúra végén, miközben perelnek újabb, általában mellhártyadaganatban szenvedő betegek is.
Életveszély a volt cementgyár miatt
Korábbi cikkünkben mi is foglalkoztunk a régi üzem körüli visszásságokkal. A történet 1971-ig nyúlik vissza, ekkor indult Lőrinci selypi városrészében a cement- és azbesztcsőgyártás, az állami tulajdonú üzem 1995-ben Eternit Vállalat, majd 1996-tól Etercem Kft. néven működött tovább. Közben egy uniós rendelet miatt be kellett fejezni az azbeszttartalmú termékek előállítását, 2005-ben elkezdődött az akkor az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-hez tartozó kft. felszámolása. Az eljárás során a gyárat a felszámoló Mátraholding Zrt. eladta a Huntyre Kft.-nek, amely vállalta, hogy lebontja az épületeket, és rekultiválja a területet. A biztonságos tereprendezés helyett a cég a környezetvédelmi előírásokat figyelmen kívül hagyva elkezdte bontani az épületeket, így újabb azbeszt kerülhetett a levegőbe por formájában, amelyet a környéken élők – a területtől néhány száz méterre lévő óvodába és iskolába járó gyermekek is – belélegezhettek. A hatalmas ingatlan aztán átkerült a Selyp Invest Kft. tulajdonába, amely szintén az előírások betartása nélkül bontatta tovább a gyárépületeket. Hogy mennyire nem törődtek a szakszerűséggel, azt jól mutatja egy 2013-as videó, amelyen látható, hogyan kerülhetett ismét a levegőbe egy jókora adag azbeszt.
| ||
Az ott lakók egészségügyi adatai időközben egyre romlottak, ezt a háziorvosok és a tüdőgondozó intézetek is megerősítették, majd 2014-ben a Heves Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve által kiadott jelentés egyértelműen megállapította: a térségben magasabb a korai halálozások aránya a férfiak körében a rosszindulatú daganatok és az emésztőrendszeri betegségek, mindkét nem esetében pedig a keringési rendszer betegségei esetében, illetve a mellhártyadaganatban (mesothelioma) elhunytak száma is kiugróan magas. A gyárban dolgozók és az üzem közvetlen környezetében élők voltak és vannak hatalmas veszélynek kitéve, a levegőbe jutott azbesztrostok belélegzésével ugyanis kialakulhat egy ritka, legtöbbször a mellhártyát megtámadó daganatfajta, amely a nagyon hosszú, sokszor évtizedes lappangási idő után rettentő fájdalmakkal jár. A páciensek elsősorban a korábbi üzem 5-7 kilométeres körzetéből kerülnek ki: Lőrinciből, a közeli Zagyvaszántóról és Petőfibányáról.
Az állam, pontosabban a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő elleni persorozat során készült szakértői vélemény is kimondja, hogy minden bizonnyal nem volt teljesen zárt az állami cementgyár működési rendszere sem, tehát távozhatott onnan azbeszt, ráadásul úgy, hogy minimum 2,5 kilométeres körzetben szennyezhette a környezetet is. Egy 2013-as ÁNTSZ-vizsgálat is valószínűsíti az azbeszt káros következményeit, de további kutatásokat rendeltek el, ennek a közeljövőben lehetnek meg az eredményei, ha egyáltalán publikálják azokat.
Pereskedés és újabb betegek
Azzal, hogy a volt cementgyár területét végül 2015-ben állami pénzből megtisztították, még közel sincs vége az ügynek. Ezt az is mutatja, hogy több fronton is folynak még a perek. Ahogy említettük, a szinte biztosan az azbeszt belélegzése miatt súlyos, halálos betegségben szenvedők beperelték a magyar államot, illetve a terület későbbi tulajdonosa ellen is folyik egy eljárás, amely nem is olyan régen egészen furcsa fordulatot vett. A Selyp Invest Kft.-t a vád szerint felelősség terheli, mert az azbeszttartalmú törmeléket nem kezelték és tárolták megfelelően. Első fokon a cég vezetőjét – aki az eljárás során egyebek közt azzal védekezett, ő nem is tudta, hogy van veszélyes anyag a területen – tavaly egy év tíz hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Hatvani Járásbíróság. A fellebbezés után másodfokra került az ügy, azonban az Egri Törvényszék idén januárban úgy döntött, hogy az egész eljárást meg kell ismételni, mert az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan volt, további bizonyításra van szükség.
Ezzel párhuzamosan folyik a daganatos betegek pere. Első körben nyolcan indítottak eljárást az állam ellen, őket képviseli dr. Igyártó Gyöngyi, aki a magyarnarancs.hu-nak elmondta: március 16-án volt a legutóbbi tárgyalás, ott a bíróság jelezte, hogy három ügyben június 8-án ítéletet szeretne hozni. Az évek óta tartó eljárásokban az állam képviselője láthatóan arra játszik, hogy elgáncsolja a kártérítési igényeket, de a perek is nagyon nehezen indultak el, sokáig – egy jogalkotási hiba miatt – az sem volt világos, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak vagy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek (MNV) kell képviselnie az államot, a bíróság hónapokig nem tudta eldönteni, melyikük az alperes képviselője – végül az MNV lett az. A betegek korábban peren kívüli egyezséget is felajánlottak a vagyonkezelőnek és a fejlesztési minisztériumnak, a kezdeményezésük azonban válasz nélkül maradt.
| ||
Az elhúzódó pereskedés eredménye az is, hogy már csak ketten élnek azok közül, akik saját maguk vagy a családtagjaik segítségével először belevágtak a küzdelembe, és ők is egyre rosszabb egészségi állapotban vannak. Úgy tudjuk, hogy más ügyvéddel egy helyi férfi szintén perelt, illetve dr. Igyártó Gyöngyinél is jelentkezett több újabb beteg, hogy ők is bíróságra vinnék az ügyet, így az állam ellen fordulók száma biztosan meghaladja a tízet, miközben a betegek száma ennek a sokszorosa. Hogy miért nem indítanak vagy indítottak sokkal többen pert, az azzal is magyarázható, hogy a jogszabályok szerint azok kezdeményezhetnek ilyen kártérítési eljárást, akik a betegségük bizonyítását követő egy éven belül megkezdik a procedúrát. De ezek a szerencsétlenül járt, a legtöbb esetben halálos betegséggel küzdő emberek sokszor már nem tudnak ezzel foglalkozni, csak a legelszántabbaknak van erre testi-lelki erejük. Információink szerint több beteg az alapvető jogok biztosához fordult panasszal, szerintük sérült az egészséges környezethez való alapvető joguk is.
Gyors segítség helyett hallgatnak
Az egész ügyben az a legszomorúbb, hogy ha a már többségükben halálos betegek korábban nem indítják el a peres eljárásokat, és nem kap nagy médiavisszhangot az egész, akkor minden bizonnyal máig sem történtek volna érdemi lépések a környéken élő több ezer ember egészségvédelme érdekében, legalábbis egyáltalán nem biztos, hogy állami költségen elszállították volna a törmelékeket. A hatóságok így is elég hallgatagok, cikkünk megjelenése előtt hivatalosan megkerestük Lőrinci önkormányzatát, ők azt mondták, hogy a Heves Megyei Kormányhivatalhoz forduljunk. A kormányhivataltól több mint két hete nem kapunk választ, pedig csak arra voltunk kíváncsiak, milyen extra egészségvédelmi programokkal próbálják kiszűrni időben a vélhetően azbeszt okozta károsodásokat, vannak-e rendszeres vizsgálatok, és van-e bármilyen terv arra, hogy a volt cementgyár környezetében élőknek biztosíthassák a kockázatmentes életet. Egyszerű és egy laikus számára is nyilvánvaló kérdések ezek, de még az ÁNTSZ is hallgat, ahonnan egyebek közt szintén arra vártunk választ, hogy milyen lépéseket kezdeményeztek a helyiek védelmében, vannak-e rendszeres méréseik, illetve mikor hozzák nyilvánosságra a terület szennyezettségével is kapcsolatos vizsgálataik eredményeit.
Azok a helyiek, akikkel beszéltünk, nem tapasztalnak különösebb egészségvédelmi programokat: nincsenek az egyébként is előírtnál gyakoribb tüdőszűrések vagy egyéb, láthatóan az azbeszttel is összeköthető megbetegedések kiszűrésére irányuló extra vizsgálatok. A háziorvosok figyelnek minden olyan jelre, amelyek a hozzájuk fordulók panaszaiból gyaníthatók, de ez önmagában nem mindig elég ahhoz, hogy időben észleljék a problémát, amely az eredményes kezelés alapvető feltétele lenne. Miközben – úgy tudjuk – a környék tüdőgondozóiban, így Hatvanban és a mátrafüredi szanatóriumban is rendre diagnosztizálnak mellhártyadaganatos betegeket, és ez még így is lesz sokáig az azbeszt okozta betegségek nagyon hosszú lappangási ideje miatt.
