Az elbocsátott tanárok sorra nyerik a munkaügyi pereket a váci székhelyű Apor Vilmos Katolikus Főiskolával szemben – értesült több forrásból a magyarnarancs.hu. Információink szerint több elsőfokú, illetve egy másodfokú bírósági ítélet is van már arról, hogy az Erdő Mária által vezetett intézményben nem jogszerűen küldtek el korábbi munkatársakat.
| ||
Az intézményhez még 2012-ben érkezett Erdő Péter bíboros testvére, azóta sok minden megváltozott itt.
Előtörténet: nem árt tudni
A váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán 2012-től nagymértékű átszervezés kezdődött. Az ekkor kinevezett új rektor, Fülöpné Erdő Mária regnálása óta rengeteg korábbi tanárt elbocsátottak. Mennie kellett például egy ötgyermekes oktatónak az informatika tanszékről, akinek a tragikus hirtelenséggel elhunyt feleségét előtte egy évvel odaadó munkájáért a főiskola saját halottjának tekintette. Egy szintén elbocsátott tanár szerint a kirúgások hátterében az állhat, hogy az új vezetés és a régi tantestület nagy része, habár utóbbiak is gyakorló katolikusnak vallják magukat, másként képzelte el, hogyan kell a keresztény értékrendet közvetíteni. Szerintük ők a magatartásukkal, példával közvetítették ezt a hallgatók felé, még ha az órán erről nem is beszéltek, és a tudomány eredményeit sem torzították.
| ||
„Olyan feudalista szemlélet honosult meg a főiskolán, ami 200 évvel visszarepítette a maradi és tudományosan megalapozatlan pedagógiai elveivel, amit hamis vallási buzgalomba csomagolva tálal” – nyilatkozta egy másik elbocsátott tanár. Erdő Mária személye először akkor vált ismertté, amikor az Élet a hitben című, negyedikeseknek írt hittankönyve az erkölcsi fogalmak tárgykörben a homoszexualitást súlyos, halálos bűnnek nevezte. (A Magyar Katolikus Egyház is reagált ezekre a megállapításokra: azt írták, hogy az egyház minden homoszexuális embert fenntartások nélkül elfogad, illetve hogy a könyv ajánlásának semmi köze a szerző és a katolikus egyház vezetőjének rokonságához. Azt is megígérték, hogy mire a mai elsősök negyedikesek lesznek, kijavítják a problémás mondatokat.) Később akkor bukkant fel Erdő Mária neve, amikor egy szintén volt kollégája kezdeményezte a rektornő Szlovákiában angol nyelven megvédett, végül az egri Eszterházy Károly Főiskolán csak idén nyáron honosított doktori fokozatának visszavonását. Tavaly márciusban megjelent cikkünk idején Erdő Mária már javában az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektoraként tevékenykedett, miközben doktori disszertációja még nem volt honosítva.
A magyarnarancs.hu-nak most végre sikerült egy olyan korábbi alkalmazottal beszélnie, aki részletesen elmesélte, mi történt vele, miután nemkívánatossá vált az Erdő Mária vezette intézményben.
„Mintha bűnöző lennék”
Beszélgetőpartnerünket (akit saját kérésére M.-nek hívunk a továbbiakban) 2012-ben rendkívüli felmondással bocsátották el, majd később okirat-hamisítás és sikkasztás gyanújával is feljelentették. A főiskolai tanszékvezető tanár ekkor munkaügyi pert indított volt munkáltatója ellen, amely három évig húzódott. A per végül idén júniusban a kirúgott tanár javára dőlt el, azaz a bíróság is elismerte, hogy jogszerűtlen volt M. elbocsátása.
A munka nélkül maradt, többdiplomás tanár azonban még ekkor is hiába várta jogos illetménye kifizetését. Helyette arról értesítette őt a katolikus főiskola rektori hivatala, hogy a Kúriára vitték az ügyet, így, amíg a rendőrségi vizsgálat folyik, addig nem fizetik ki az immár bíróság által megítélt többmilliós illetményét.
M. most a magyarnarancs.hu megkeresésére elmondta, az elmúlt három évben kétszer indult olyan eljárás, ahol személye felmerült: az első ismeretlen tettes ellen, de mindenki tudta a főiskolán, hogy őt tartja a katolikus főiskola vezetősége okirat-hamisítónak. „Erre rá is játszottak azzal, hogy mindenütt, még a bírósági tárgyalásokon is úgy tálalták az ügyet és úgy beszéltek rólam, mintha bűnöző lennék, mintha az okirat-hamisítás rám lenne bizonyítva. Erről akkor tettek le, amikor becsületsértésért bepereltem őket. Ezt az ügyet (mármint az okirat-hamisítást – a szerk.) a rendőrség eredménytelenül lezárta, és ahogy lezárta, egyből már személyem megnevezésével feljelentettek sikkasztás miatt. Száznál több tanút hallgattak ki, írtak jegyzőkönyvet a tanúvallomások alapján, de senki sem tett ellenem terhelő tanúvallomást. A főiskola azóta szintén már kirúgott munkatársának például arról kellett volna nyilatkoznia, hogy én elfogadott költségvetés nélkül, kényemre-kedvemre költöttem a drámapedes pénzeket. Becsületes volt, nem írta alá, hanem arról nyilatkozott, hogy igenis volt költségvetés, és az alapján történtek a képzések kifizetései. Talán egy hónapra rá, furcsamód találtak okot, ami alapján kirúgták őt is” – mondja M.
Szerinte nagy baj, hogy több kolléga esetében is a bírósági ítéletben az áll, hogy a meghallgatott tanúk – akik közül többen ma is az intézmény dolgozói – „egymásnak ellentmondó vallomásokat” tettek, de ennek nem lett a későbbiekben következménye. Miután a Kúria júliusban megerősítette, hogy fizetnie kell a főiskolának, M. levelet írt Erdő Mária rektornak, amelyben 2015. október 25-ét szabta meg a fizetés határidejének, ellenkező esetben végrehajtást kér az Apor Vilmos Katolikus Főiskolával szemben. Ezután kapta meg a neki járó összeget, a három év várakozás után közel ötmilliós elmaradt bérét és a végkielégítését.
Ki fizet?
Habár számos tanár nyilatkozott lapunknak, elbocsátásuk körülményei és az azt követő munkaügyi perek elhúzódása, valamint munkavállalási lehetőségük leszűkülése miatt a nyilvánosságot egyikük sem merte vállalni. Mint elmondták, sokuk hónapokig vagy akár évekig nem talált munkát, és aki első fokon nem nyert pert, inkább feladta, ugyanis ebben az esetben a perköltségeket neki kellett viselni.
A magyarnarancs.hu megkereste az üggyel kapcsolatban a főiskola vezetését is. Megkérdeztük, hány ügyvéd foglalkozott az elmúlt három évben az elbocsátott tanárok ügyével, hány tanárral folytattak le peres eljárást, és ez mennyibe került. Kérdéseinkre mindeddig nem kaptunk választ, mint ahogy azt sem tudjuk, hogy az Apor Vilmos Katolikus Főiskola pervesztéseinek költségét az intézmény maga, vagy a váci egyházmegye, netán a magyar állam állja.
