Francia–románnal kezdődik az Eb – Magyar dilemma

  • (boltozatos-bozontos)
  • 2016. június 10.

Kispálya

Húsz éve a franciák nyertek kettejük Eb-meccsén, ma is ők fognak, akár meg se nézzék este a közvetítést. Választ keresünk egy nemzetkarakterológiai problémára is.

Minden a házigazda mellett szól, a hazai pálya előnye, a pillanatnyi forma, a ranglistán elfoglalt előkelőbb helyezés. Románia Eb-selejtezős csoportellenfelünk volt, de labdarúgásának jó másfél évtizede tart megállíthatatlan romlása. A román focit, amely pedig korábban ontotta a tehetségeket, ha némi spéttel is, de elérte a ká-európai sport általános, és a jelek szerint elkerülhetetlen leépülése.

false

De nem mindig volt ez így! 1994-ben ódákat zengtünk Romániáról és a Kárpátok Maradonájáról, és az amerikai világbajnokság lendülete az 1996-os angliai Európa-bajnokságig kitartott – harminc percre mindenképpen, ahogyan arról egykorú tudósításunk is utalt: „Ül az ember, és nem hisz a szemének, mintha a két évvel ezelőtti vb mámoros pillanatait homokvihar temette volna be, úgy ámul el újra azon, ahogy Hagi szinte még meg se kapta a labdát, épp, hogy rápökni, ha ideje volt, és a francia középpálya máris abban az állapotban van, amelyben utoljára Waterloonál, de már jó késő délután. Az első fél órában a románok úgy mentek át a francia védelmen, mint kés a vajon, és ekkor Stelea kapuja körül az volt a legizgalmasabb esemény, amikor a pipában kialakult pókhálóba légycsalád érkezett, a mély csendet, amelyben a jeles védő hajhagymáinak sóhaját is meghallani, egyéb mi sem zavarta.”

Ma este valószínűleg nem tündököl fél órát sem a román válogatott.

Végezetül szót kell ejtenünk egy roppant lényeges kulturális problémáról. Mint az közismert, a magyar embernek a legnagyobb boldogságot az okozza, ha átver egy másik magyar embert (eladó a vevőt, vevő az eladót, szolgáltató a szolgáltatást elszenvedőt vagy fordítva etc.), ha megdöglik a szomszéd tehene, vagy ha az élet bármely területén szívóágra kerül Románia. De mi legyen ma? Kiknek a vereségéért szorítson, kiket utáljon jobban a magyar? A hármas sípszó után kik ballagjanak majd lehajtott fejjel az öltözőbe: azok, akik megcsinálták Trianont, vagy azok, akik a legnagyobb haszonélvezői lettek? A kérdés értő megválaszolása nemzetkarakterológiai szempontból rendkívüli horderejű, nem is vállalkozunk rá.

(A dőlt betűs szakkifejezéseket a Nemzeti Sportból és a televíziós sportközvetítésekből kölcsönöztük.)

Figyelmébe ajánljuk

A kis pénzrablás

  • - ts -

Gyakorlatilag másodpercre ugyanakkor járunk Németország történelmében, mint a Good bye, Lenin! hősei. Az ország még két részben van, de a fal már ledőlt, a tegnap még oly zord határőrök már csak az üstöküket vakargatják, s nézik, hogyan suhannak el a Barkasok.

Papírpapság

Tradíció és haladás – a művészetektől a politikáig évszázadok óta ez a kettő harcol egymással, miközben a békésebb időszakokban jinként és jangként egészíthetik ki a másikat.

Becsap

  • Kiss Annamária

Irtó hangosan, ajtócsapkodással és kiabálással kezdődik a Budaörsi Latinovits Színházban tíz éve színpadra állított, most pedig a Vígszínházra hangszerelt Liliomfi-előadás. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és Szigligeti Ede nyomán Vecsei H. Miklós írta a szövegkönyvet és a dalszövegeket.

Keserédes felelősség

A szülővé váló női művészek munkásságába rendszerint valamilyen módon beépül az anyaság témája. Ezt a műkritikusok és a kollégák rendszerint egyfajta kitérőnek tekintik, ami után a művész visszatérhet az „igazi” művészethez.