A Halott Könyvtár

KOmplett

Izgalmas projektbe csöppentem megint, a Halott Könyvtár – könyvek olvasatlanul címűbe. Az egész voltaképpen egy több mint 5000 kötetes könyvinstalláció, videókkal megspékelve. Ezeken a felvételeken a felkért alanyok (közöttük én) beszélnek az úgynevezett Halott Könyvtár könyveihez, meg úgy általában a könyvekhez, könyvtárakhoz kapcsolódó viszonyukról.

Olyan könyvekről van itt szó, amik 1945 után magyar nyelven jelentek meg, és 1989 óta senki, de senki nem kölcsönzött ki. Amikor megkaptam a hosszú listát, elsőre megborzongtam: hát igen, vannak olyan szerzők és művek, amik jogosan lelték meg helyüket a feledésben… Ám mellettük ott van jó pár igazán remek munka, amik mind a mai napig érdekesek lehetnek. Aki elmegy erre a kiállításra, a polcokon megtalálja ezeket, belelapozhat, és elmerenghet azon: miért éppen ez a szerző, ez a verseskötet, szakkönyv vagy album nem érdekelt senkit a szerzőjén kívül…

(Hogy mi is az az OSA, célszerűbbnek látszott a honlapjukról kipattintani, íme: „Az OSA Archívum a budapesti Közép-európai Egyetemen működő kutatási és kulturális intézmény, a közelmúlt és a jelenkor világtörténelmének egyik legjelentősebb sajtóarchívuma és audiovizuális gyűjteménye. Fontos kutatóhely mindazon történészek, jogászok, szociológusok, gazdaság- és társadalomkutatók, ökológusok, emberi jogokkal foglalkozó kutatók és egyetemi hallgatók számára, akiket a jelenben is nyomon követhető jelenségek, fejlemények közvetlen történeti előzménye, a máig ható folyamatok előtörténete is foglalkoztat.”)

A kötetek lapozgatása közben elfoghat minket a teljes reménytelenség érzése is: hogy hát a szerzők minek írnak ennyit, minek jelenik meg ennyi könyv, ha nincsen közönsége?! Ez alkotóként külön nyomasztó, főképp akkor, ha célunk a halhatatlanság… (Szerencsére én ilyen illúziókba nem ringatom magam.) Olvasóként pedig azért nyomaszthat az egész, mert látjuk, mennyi mindennek kéne még beleférnie az életünkbe, holott így is alig-alig akad időnk olvasni. Borzalmas.

A videók a polcok között vannak elhelyezve, úgy nézhetjük meg őket, mintha csak egy olvasósarokba kucorodnánk. A mellékelt felvételen én beszélek. Hosszúnak tűnik első blikkre, de még én magam is élveztem. Jó kis könyveket választottam, és jó volt az alapfelvetés is. Néha át kell gondoljuk a viszonyunkat kedvenc szerzőinkkel (én ugye most folyamatosan ezt teszem itt a blogon péntekenként), és fontos, hogy egymásnak is ajánlgassunk műveket, mert ebben a hatalmas kavalkádban olyan könnyű elveszni, és ki tudja, egy-egy mű mivel ajándékozhat meg minket…

http://www.osaarchivum.org/index.php?option=com_hwdvideoshare&task=viewvideo&Itemid=66&video_id=347&lang=hu

A kiállítás megtekinthető 2012. április 22-ig, hétfő kivételével mindennap 10 és 18 óra között, a belépés ingyenes.

Centrális Galéria
1051 Budapest, Arany János utca 32.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.