Régi dicsőségünk – Esterházy-regények toplistája

szerző
narancs.hu
publikálva
2014. ápr. 14., 12:15
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Olvasna valamit Esterházy Pétertől? Sosem késő: regényeit nemrég tornasorba állítottuk: jótól a legjobbig.

De hát ezek nem is regények! De hát Esterházynál még a drámák is regények! De hát a Harmoniát és a Tizenhét hattyúkat nem lehet összemérni! Persze, persze, de egy pillanatra félretettük kétségeinket, mérlegeltünk és pontoztunk – és kész a leltár.

false

 

10. Utazás a tizenhatos mélyére (2006)

Az egyetlen tétel a listán, amelyért könnycseppet sem hullajtanánk, ha valaki örökre elzárná előlünk. Csupa jól ismert fogás, amelyek már mind elénk kerültek korábban, gusztusosabb tálalásban. Ami újdonság van benne, az majd a Semmi művészetben érik igazi Esterházy-művé. Mert ez a focikönyv sokkal inkább tűnik egy páratlanul tehetséges Esterházy-epigon ideig-óráig szórakoztató vizsgadarabjának.

false

 

9. Hahn-Hahn grófnő pillantása (1991)

„Köztünk szólva utált utazni, legszívesebben a szobájában üldögélt” – olvashatjuk a könyv elején. Az elbeszélő – felkérésre – a kötet lapjain mégis Utazóvá alakul, aki (egy Esterházy Péterre oly feltűnően hasonlító alak) Claudio Magris, Franz Grillparzer és egyéb irodalmi folyószakértők nyomába szegődve, illetve szövegeikben szügyig gázolva mozog Donaueschingentől a Fekete-tenger felé – és közben, ha már megbízták vele, szüntelenül reflektál. Egyik legkevésbé eredeti könyve meggyőzően bizonyítja, hogy Esterházy gyakorlatilag bármilyen témát képes élvezetes mondatok formás sorává transzformálni, ahogy azt is, hogy jelentős irodalommá viszont akkor tud csak felemelni valamit, ha azt ténylegesen élet-halál kérdésének látja. A Duna nyilvánvalóan nem ilyen – ellentétben a család hatalmas témájával, amely ebben a könyvben is fel-felbukkan ugyan (kevéssé szervesült formában), de az író majd csak a Harmonia cælestisben találja meg a teherbíró formát hozzá.

false

8. Semmi művészet (2008)

„Ebben a művében Esterházy a saját modorosságainak átfunkcionálásával tornássza át magát egy új, ismeretlen nézőpontba” – örvendezett kritikusunk, miközben másik kritikusunk szerint „a nyelv nem teremt, nem mutat meg semmit, forog üresben. Megbízhatóan jó, kedves, szellemes, okos mondatokat gyárt sorozatban a gépezet, mondatokat, amelyek ráadásul könyvvé sem igen állnak össze”. Nem gyakran közlünk két bírálatot egy könyvről, de A szív segédigéinek javított kiadása, az új életpályára álló „focista anya” története olyannyira megosztotta a szakmát, hogy nem volt más választásunk. Ne hagyják ki a lehetőséget, hogy a döntőbíró szerepébe léphetnek – de csak miután az alábbiakat már mind befejezték.

false

7. Hrabal könyve (1990)

A kisregény középső fejezetének zárlatában Esterházy egyszerre idézi meg Kafkát, az Ulyssest és a Halálfúgát Celantól, és ez a gesztus magában foglalja a Hrabal könyve egészének problematikusságát: a túl sokat akarást túl rövid távon. Esterházy szólni kíván az angyalokról, a szaxofonozni óhajtó Úristenről, egy mélyen személyes családi krízisről és a kelet-európai irodalom cseh védőszentjéről is – de mintha félúton elkezdte volna inkább valami másra tartalékolni erejét, így a Hrabal könyve a tagadhatatlan részletszépségek pár óra alatt problémátlanul kiolvasható, aztán épp ily gyorsan el is feledhető regénykéje maradt, melyet csak EP és Bohumil Hrabal legtelhetetlenebb rajongóinak írnánk fel jó szívvel kötelező olvasmányként.

false

6. Esti (2010)

Noha a közelmúltban nem ő volt ezen a terepen az első sikeres próbálkozó, mégsem állítható más, mint hogy a magyar irodalom egyik legnagyobb és ma is legnépszerűbb alakjának megidézése, megfricskázása, ide-oda perdítése az élet és irodalom közül az irodalmat (hisz az maga az élet) választó Esterházy alkatához tökéletesen illeszkedő feladat. Az Esti azonban távolról sem csupán szellemes kosztolányizás: Esti Kornél kabátujjába kapaszkodva a legendásan játékos kedvű szerző izgalmas szövegforgácsok méretes halmán át hirtelen egészen megrendítő, felejthetetlen darabokig jut el, melyekben a szerelem és a család után tekintetét az irodalom harmadik óriás témája, az elmúlás irányába emeli.

false

 

5. Javított kiadás (2002)

Egyetlen valóságos életvilág végigolvasása egyetlen, mindent átíró, utólagos szempont alapján. Egy élet olyan története, amilyenné nem kellett volna lennie, mégis nagyon jellemző, hogy ezzé lett. Édesapám mint lehetőség – persze, háromperhármas is volt, és mindenféle intim dolgokról jelentett egy rohasztóan pitiáner és taszító hatalomnak, de ez az úgymond nyelvi lehetőség, mint Pygmalion Galateája, egyszer csak életre kelt. Édesapám és spicli: ha a kettő együtt megvan, ha nem is értjük, de tudomásul vesszük, ha okos fejünkkel biccentünk és nem remélünk, ha nem tagadjuk le, hogy spicli, és nem tagadjuk le, hogy édesapám volt, akkor hazaérkeztünk. Akkor tényleg mi leszünk Magyarország. A könyv – a Harmoniával szemben – messze nem tökéletes, de ebben talán segít.

false

 

4. Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk (1987)

„Millyen vala az én édes apám, kitűl eredetemet vőm? Az én édes apám, kitűl eredetemet vőm, meggyfaszagú vala.” Az Édesapámhattyú címet viselő bejegyzésben a mai olvasó hajlamos lehet rögtön a Harmonia cælestis formájának korai felbukkanását felfedezni, miközben a rontott nyelv és a női alteregó okán Sárbogárdi Jolán alakja sejlik fel a jövőből. De a Tizenhét hattyúk nem szorul rá, hogy akármi előképeként méltassuk. Talán rövid terjedelme akadályozta meg az oldalszámok igézetében élő magyar irodalomértést, hogy az életmű egyik csúcsaként tekintsen rá – pedig ez a mindent magába olvasztó, mégis sehonnai beszéd sosem látott nyelvi sűrűséget eredményez. Tömény, sötét, vértől iszamos anyag egy csepeli munkáslány életébe töltve. „A meleg bél az jó, mint Brazília.”

false

 

3. Harmonia cælestis (2000)

A Harmonia cælestis Magyarország. Amilyen volt, van és lesz, amilyen lehetne. Minden elgondolható lehetősége, amelyet nyelve és nyelvében őrzött története lehetővé tesz. Amivé lehetett volna, de nem lett, és amivé nem kellett volna lennie. Ez az artikulált, megkomponált bőség anélkül emel fel és rendez el végül, hogy bármit is elnézne, elhallgatna, megbocsátana. Azzal a banális és nagyszabású tanulsággal zárható le talán, hogy végső soron minden lehetséges világ minden lehetséges világok legjobbika. De persze nem zárható le, mert zajlik tovább.

false

 

2. Termelési-regény (1979)

1 regény + a „regény regénye” egy kötetben – 1979-ben olyan „kopernikuszi fordulat” volt a magyar prózában, mint egy évtizeddel korábban Tandori Dezső Töredék Hamletnek (és az Egy talált tárgy megtisztítása) kötete. S mivel Tandori szerint ez csacskaság, maradjunk annyiban, hogy a posztmodern (reflexív, intertextuális) regény nőtt ki itt a magyar rögvalóból.

false

 

1. Bevezetés a szépirodalomba (1986)

Foglalat ékkövekkel. Esterházy addigi munkásságának összefoglalása, olyan remekművekkel, kísérletekkel, szállóige-gyűjteményekkel, mint A szív segédigéi, a Fuharosok, a Kis magyar pornográfia. Meg a Függő, a Ki szavatol a lady biztonságáért… Eklektikusnak kéne lennie, de nem az lett: hanem „a nagy fehér könyv” a pályán.

szerző
narancs.hu
publikálva
2014. ápr. 14., 12:15
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 7 grrr
    grrr
    2016. július 18., hétfő 11:35
    gyurica! isten bizony mondom, hogy nem hiányoztál, de eszembe jutott, hogy mi lehet veled.

    Kirúgtak, vagy megsértődtél?

    Ezek szerint meg.
  2. 6 Gyurica úr
    Gyurica úr
    2016. július 18., hétfő 10:05
    „nem szeretek semmilyen kortás irodalmat”
    *
    Akkor szeresd a kortátalant!
    .
  3. 5 grrr
    grrr
    2016. július 17., 13:29
    Hm. Vajon mit írhatott a linácska, hogy szárnyra kelt?
  4. 4 grrr
    grrr
    2016. július 17., 13:28
    Nekem csak egy könyve van meg, az amelyikben politikai publicisztikákat írt.
    Az amelyikben kijelenti, hogy Kedves Hazám, hülye vagy!
    Nem jut eszembe a címe.

    Az irodalmat amit írt nem szerettem, nem szeretek semmilyen kortás irodalmat.
    De nagyon szimpatikus személyiségnek tartottam, a mindenki egyetemén, vagy min nagyon jó előadást tartott és borzasztóan szimpatikus volt.
  5. 3 Cyrano
    Cyrano
    2013. június 08., szombat 19:43
    Naná, hogy el fogja, nyuszafül, mert én sem burkoltam sem nyíltan nem vagyok rasszista, ostobán gyűlölködő. Még magát sem gyűlölöm...a megvetés az már más, arról lehet szó.
  6. 2 Cyrano
    Cyrano
    2013. június 08., szombat 17:23
    Linácska, nem toom mi történt szösszenetével, én még olvastam. DE: ne bánja, nem volt az olyan lényeges, hogy más is olvasni akarja. Csak úgy mondom: egyetlen kommentje sem az.:)
  7. 1 Cyrano
    Cyrano
    2013. június 08., szombat 11:34
    Linácska most jött az "Anonim hülyék" nagygyűléséről? Vagy csak öntevékenyen ilyen ostoba?

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Kultúrharcok
Bajban a Müszi és a Snétberger-központ
Médiahatóság és versenyhivatal
Hogyan asszisztáltak a médiapiac letarolásához?
Ripp Zoltán írása
Újrajátsszák 2014-et
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...