Kiállítás

Csapdaképek

Jiří Thýn: A kígyó ölelése

Kritika

A cseh fotográfus, az 1977-es születésű Jiří Thýn nem először állít ki Magyarországon, de ez a mostani, a galéria egész terét betöltő, több elemből álló, monumentális installáció az első önálló szereplése.

Thýnt a kelet-közép-európai posztkonceptuális fotográfia meghatározó alakjának tartják, ám a művészt saját megfogalmazása szerint elsődlegesen az az élmény vagy érzelem ösztönzi, amelyet az egyes műalkotások kiváltanak belőle, majd a benyomásait követő elemzés. Munkásságát elsősorban a fotográfiában – mint médiumban – rejlő lehetőségek feltárása jellemzi.

Korábbi munkáit modernista cseh vagy lengyel szobrászok alkotásai inspirálták, azoknak a nyomán készített fotómontázsokat, fotogramokat, digitálisan manipulált fényképeket, illetve tárgy­installációkat. A szó valódi értelmében nem is fotós, „csak” a fotózásból fakadó folyamatokat (például többszörös expozíciót) használ, amelyekhez kísérleti jelleggel más műfajokból is beemel jellegzetes elemeket, mint a gesztusfestészet lendületét vagy a digitális rajz esetlenségét, „csináltságát”. Ebből fakadóan munkáiban átlépi a műfajok közötti határokat vagy legalábbis elmossa, kétségessé teszi azokat. Az absztrakt festészeti elemeket talált vagy saját képekkel vegyíti, a be­szkennelt, textilvászonra nyomott digitális képeket hiperrealista festménynek „álcázza” (oly módon, hogy egyet meg is kellett érintenem, mert nem hittem a szememnek). A hordozó feszített vászonból nála redőzött függöny válik, máskor pedig belépünk a kép imaginárius tere mögé, mert ami csak kivágott lyuknak tűnik, valójában egy üreg.

Egy 2023-as sorozatból műveket kiemelő és átrendező installáció fő motívuma a galéria terét átlósan átszelő „vitorla” az álfestményekkel, továbbá négy lightboxból és három fekete-fehér manipulált fotóból áll. Maguk a lightboxon megjelenő művek is egy-egy miniinstallációból indulnak ki; műanyag hulladék anyagok (gyógyszerek, zacskók) vegyülnek természetes (fa, kő, szobanövény) vagy mesterséges elemekkel (beton, fémhuzal), illetve az ember mindennapi környezetének tárgyaival.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz.