Film

Cseppekben, csendesen

Elene Naveriani: Rigó, rigó, szederinda

Kritika

A hallgatag, szigorú tekintetű Etero (Eka Chavleishvili) élete az apró rutinok és visszafogott örömök köré szerveződik.

Szerény vegyesboltot visz egy grúziai falucskában, időnként elbuszozik a városba beszerzés végett, majd mindig ugyanabban a kávézóban megjutalmazza magát egy mille-feuille-jel. Ha még a falusinál is nagyobb nyugalomra vágyik, elbaktat a hegyoldalba, ahol szedret szed és a feketerigókban gyönyörködik. A falusi élet persze nem teljesen stresszmentes; Etero a helyi asszonyok pletykáinak tárgya, hiszen késő negyvenes létére hajadon és gyermektelen. Ám ő nem sokat törődik a rosszmájú fecsegéssel, öntudatos magányában semmi sem ingathatja meg. Azonban egy hegyi kirándulás alkalmával megérinti a halál szele: annyira elbűvöli egy rigó, hogy majdnem szakadékba zuhan. A sztoikus asszonyt alapjaiban rázza meg az élmény, olyannyira, hogy szűkös keretek közé szorított életmódját is megkérdőjelezi. Hazatérve mindent új fényben lát; a középkorú, joviális Murmant (Temiko Chichinadze) is, aki időről időre utánpótlást szállít a boltjába. A férfi kopott farmerját, borostás arcát és görbe fogait Etero hirtelen gyönyörűnek találja, és elönti az addig nem tapasztalt vágy. Bár a férfi házas, titkos viszonyt kezd a boltos nővel, ami mindkettőjüket visszarepíti a kamaszkorba; az éjszakai SMS-váltások, az amatőr szerelmes versek és az egymás testére való őszinte rácsodálkozás korszakába. Etero pedig nehéz választással szembesül: őrizze meg büszkén viselt függetlenségét, vagy adja fel addigi életét egy férfi kedvéért?

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk