Az biztos, hogy a németekkel nem mer úgy keménykedni az Orbán-kormány, mint tette azt a napokban a hollandokkal, mindenesetre Angela Merkel egy vasárnap közölt interjúban nem zengett éppen dicshimnuszokat Magyarországról. A kancellár a Welt am Sonntag című lapban közölt interjúban – amelyet az MTI is szemlézett – elmondta, mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a menekültügyet uniós szinten szabályozó „régi dublini rendszer” nem bírja tovább a terheket. Nem lehet elfogadni, hogy minden terhet Olaszország és Görögország viseljen, csak azért, mert földrajzi fekvésük miatt hozzájuk érkeznek meg az EU-ba igyekvő menekültek.
Angela Merkel szerint „szolidárisan el kell osztani a menekülteket a tagállamok között”, és az elosztásnál ugyan természetesen figyelembe lehet venni az adott tagállam gazdasági erejét, a munkanélküliséget és más tényezőket, de „nincs rendben”, hogy „egyes országok” teljes mértékben elzárkóznak, és egyetlenegy menekültet sem hajlandók befogadni. A befogadás megtagadása „ellentétes az európai szellemiséggel”, de „le fogjuk győzni”, ehhez „türelem és kitartás kell, de sikerülni fog”.
|
Akkor arról kellett határozni, hogy a korábban vonaton és busszal érkezett 400 ezer fő után „azokat az embereket is beengedjük-e, akiket Magyarország egyszer csak nem engedett felszállni a vonatokra, hanem megtévesztették őket, és ezért ezrével elindultak gyalog Ausztria és Németország felé”, vagyis egy „humanitárius katasztrófa elhárításáról” volt szó.
A német kancellár azt is megjegyezte: korábban hibáztak azzal, hogy Németország a megelőző években túlságosan ragaszkodott a dublini rendszerhez, és nem figyelt eléggé arra, hogy a szíriai polgárháborúból és az Iszlám Állam dzsihadista szervezet terrorja elől Irakból elmenekült emberek „borzalmas” helyzetbe kerültek, mert csökkentették az ellátást a libanoni és jordániai menekülttáborokban, sok gyerek évekig nem tudott iskolába járni, a családok megtakarításai elfogytak, és így végül kialakult az EU felé irányuló menekülthullámhoz vezető szükséghelyzet.
Angela Merkel szerint most már helyben, a származási ország térségében kell segíteni a menekülteknek, és törekedni kell a menekülésre késztető okok megszüntetésére, méghozzá nemcsak Irakkal és Szíriával, hanem az afrikai országokkal kapcsolatban is.