Film

A halhatatlan gárda

  • - kg -
  • 2020. augusztus 30.

Mikrofilm

A halhatatlanság, főleg, ha nem egyéni probléma, hanem csoportban történik, elkerülhetetlenül maga után vonja, hogy az egyik halhatatlan mond valamit a másik halhatatlannak. Mégsem telhetnek teljes szótlanságban az évszázadok, egyrészt ekkora költségvetés mellett a némafilm nem kifizetődő műfaj, másrészt könnyen belátható, hogy ha mégoly sebezhetetlenek vagyunk is, a vérontások és kataklizmák után még nekünk is jólesik egy-egy emberi szó, megértő bajtársi mondat. Charlize Theron új akciófilmjének érdekessége, hogy még ennyi évszázad után is mennyi megbeszélnivalójuk maradt a halhatatlanoknak halhatatlanságukkal kapcsolatban: megannyi kérdés, amelyre olyan megnyugtató válaszok születnek, mint hogy „mindennek megvan a maga oka”. Jól hallhatóan a beszéd nem az erősségük, mégis beszélteti őket a film, mégiscsak el kell magyarázni a The Old Guard képregényt nem ismerőknek, hogy ezek a halhatatlanok miben különböznek más képregények halhatatlanjaitól. Hát, nem sokban, hacsak annyiban nem, hogy van meleg és hetero, belga és afroamerikai, borostás és szakállas, kardos és lőfegyveres halhatatlan is, de a főhalhatatlan Charlize Theron. Neki csatabárdja és eltökélt nézése van, a Mad Max-es szúrós tekintet lebutított, olcsóbb változata. A szavakkal bajlódó halhatatlanjaink és a rájuk vadászó mohó gyógyszeripar mitugrász kockafej-gonosza között feltűnik szegény Chiwetel Ejiofor: nagy színészhez illő méltósággal áll, megy, ül, amit éppen megkíván a cselekmény. Kis szomorúság bujkál a szája szélén, talán nem is csak a szerepből kifolyólag.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében.