Semmi sem mutatja meg fájdalmasabban, mi történik, amikor utat tör az erőszak

  • Gera Márton
  • 2017. november 15.

Mikrofilm

A Sortűz a tüntetőkre elmeséli az apartheid utáni Dél-Afrika egyik leggyalázatosabb történetét. Csütörtökön a Verzión!

Afrika messze van. Olyan messze, hogy az ottani események legfeljebb csak mínuszos hírek szoktak lenni a sajtóban; átugrunk felettünk, mert hát ez minket nem érint. Nem túl meglepő, hogy a 2012-es marikanai eseményekről is alig találni beszámolókat, pedig a Dél-afrikai Köztársaság északkeleti részében található kis faluban történt az ország apartheid utáni első tömegmészárlása, ami sokakban megidézte az 1994 előtti, kétségkívül sötét időszakot. Ebben az esetben azonban nem a faji elkülönítés hozta felszínre az indulatokat: arról volt szó, hogy néhány bányamunkás sztrájkba kezdett a jobb fizetés és a normális munkakörülmények reményében. Kimentek a szabadba, vonultak, skandáltak, ahogy azt ilyenkor szokás. Mindössze annyit szerettek volna, hogy tárgyaljanak velük, hallgassák meg őket. Nem így lett, hanem 2012 augusztusában a rendőrség tüzet nyitott a sztrájkolókra. 34-en meghaltak, ennél is többen megsérültek.

false

 

Jelenet a filmből

Rehad Desai dél-afrikai rendező pedig készített a történtekből egy alighanem hiánypótló és nagyon személyes filmet. A Sortűz a tüntetőkre olyan részletességgel tárgyalja az eseményeket, amennyire csak lehet, olyan közel megy a kamera a történésekhez, amennyire csak tud. Haladunk napról napra, óráról órára, és látjuk a kezdeti rendőri reakciókat, a munkások reménykedő tekintetét, és halljuk a szavaikat, melyekkel azt akarják a velük szemben felálló hatósági emberek tudtára adni, hogy csak tárgyalni szeretnének. Egyszerre több szálon fut a dokumentumfilm: látjuk, mi történt a múltban, milyen körülmények között élnek a bányászok, miközben kvázi percről perce nézzük a sztrájkot, de még a mészárlást követő tárgyalásokat is megmutatja a doksi. Ám legyen szó akármelyik síkról is, az ügymenet szinte minden esetben hasonló és eléggé ismerős: fent eldöntik, hogy mi legyen, a lényeg az, hogy ne legyen több sztrájkoló, minél hamarabb lezárják az ügyet.

MINERS SHOT DOWN Trailer

A film by Rehad Desai / An Icarus Films Release http://icarusfilms.com/new2014/msd.html

Ha azt mondjuk, a szó szoros értelmében közelről mutatja meg az eseményeket Rehad Desai, még nem mondtunk semmit. A kamera itt tényleg ott van a sztrájkolók mellett, és a lehető legközelebbről mutatja meg azt a szituációt is, amikor a rendőrök meghúzzák a ravaszt. Halljuk a fegyverek ropogását, és pár perc múlva már ott fekszik a földön több tucat ember. Lehetne ez hatásvadász is, de itt sokkal inkább arról van szó, hogy a rendező mindent a maga valójában akart elénk tárni, elvégre a hivatalos, a rendőrség által felvázolt narratíva, miszerint a rendőrök önvédelemből lőttek, szimpla fikció, ahogy ez ki is derül. Rehad Desai az önkénnyel és mészárlással teli valósággal sokkol, és ez ebben az esetben sokkal kegyetlenebb, mint bármi más.

Sortűz a tüntetőkre (Miners Shot Down). Dél-afrikai dokumentumfilm, 86 perc, 2014. Vetítik: Trafó, nov. 16. (csütörtök), 18.00 óra

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet a Verzió Filmfesztivál ideje alatt is, mert mindennap új kritikával jelentkezünk.

A címlapkép (MTI/EPA/) a mészárlás helyszínén készült.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.