Tömény unalom, semmi meglepetés: ilyen volt az idei Oscar

  • Gera Márton
  • 2018. március 5.

Mikrofilm

Ez volt a 90. gála, ahol szinte semmi izgalmas nem történt. 8 pontban az idei díjátadóról.

Mégsem volt ez izgalmas gála

Amikor január végén bejelentették a jelölteket, azt írtuk, hogy végre talán egy izgalmas Oscar-gálában lesz részünk. Nem is tévedhettünk volna nagyobbat: az idei, 90. Oscar-gála kifejezetten álmosító volt, izgalmas pillanatokban csak ritkán volt részünk, és nagyjából minden szinten bejött a papírforma. Beszédes, hogy a legizgalmasabb pillanat alighanem az volt, amikor a show felénél elénekelték a Coco című animációs film betétdalát a színpadon. Sajnos, idén még a borítékokat sem cserélték össze, így a tavalyihoz hasonló fiaskónak sem voltunk tanúi.

Jimmy Kimmel mint házigazda

Jimmy Kimmel unalmas házigazda. Ami simán viccesnek hat esténként a Jimmy Kimmel Live-ban, nem biztos, hogy működik az Oscaron. Kimmel idén is trumpozott, utalt Weinsteinre, elmondott néhány értékelhető poént, színpadra hívta a kilencéves énjét, és még Steven Spielbergtől is megkérdezte, hogy mégis ki ő, de sajnos képtelen volt megmenteni az unalomba fulladó gálát.

Jimmy Kimmel

Jimmy Kimmel

 

#MeToo

Ahogy a #MeToo és a sokszínűség előkerült a gálán, az valóban nagyon szép volt. A legfontosabb díjak átadása előtt, magyar idő szerint úgy fél öt körül három olyan színésznő (Annabella Sciorra, Ashley Judd és Salma Hayek) lépett színpadra, akik mind Harvey Weinstein áldozatai voltak. Közülük talán Salma Hayek mondta a legerősebbeket, aki a változás fontosságáról beszélt, majd egy tényleg jól szerkesztett videós összeállítás jött, amely a sokszínűség mellett tett hitet, és olyan remek figurák szólaltak meg benne, mint Kumail Nanjiani. Az is erős pillanat volt, amikor Frances McDormand felállította a gálán jelen lévő női jelöleteket, hogy így mutassák meg az összefogás erejét.

via GIPHY

Bejött a papírforma

Amikor Guillermo del Toro bezsebeli a legjobb rendezőnek járó díjat, és Gary Oldman megkapja a mindenki által várt szobrát Churchillért, pont akkor ne beszélnénk papírformáról? Az idei Oscaron majdnem minden úgy történt, ahogy azt várni lehetett: Frances McDormand megkapta az amúgy megérdemelt díját a Három óriásplakátért…, a legjobb animációs film pedig a Coco lett. Izgulni csak a legfontosabb kategóriánál lehetett, de kiderült, hogy felesleges volt, mert a favoritnak tartott A víz érintése (a film 13 jelölésből négyet váltott díjra) nyert végül – a papírforma, ugye.

via GIPHY

Egy díj, aminek nagyon lehet örülni

A nagyon jó, és a díjátadókon talán némileg még alul is értékelt Szólíts a neveden esetében is bejött a várakozás, mert a négy jelölés közül a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában kapott díjat a kamaszkori szerelmet csodásan feldolgozó mozi. Méghozzá az idén 89 éves James Ivory (őt rendezőként anno többször is jelölték Oscarra, de mindig beelőzte valaki) vehette át a szobrot, aki ezzel a legidősebb Oscar-győztesnek számít.

James Ivory átveszi a díjat

James Ivory átveszi a díjat

Fotó: MTI/AP/Invision/Chris Pizzello

A legnagyobb rejtély

Nehéz megérteni, mi az oka, de a helyzet az, hogy a Tűnj el! című filmért sokan odavoltak már az Oscar előtt is. Voltak, akik egyenesen arról beszéltek, hogy újradefiniálja a horrort, pedig igazából Jordan Peele egy középszerű, aktuális kérdéseket kissé banálisan pedzegető filmet készített. Ennek ellenére a Tűnj el! négy jelölést kapott, és a legnagyobb rejtély az, hogy hogyan zsebelhette be a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó szobort.

Guillermo del Toro átveszi a legjobb filmnek járó díjat

Guillermo del Toro átveszi a legjobb filmnek járó díjat

 

Végre elismerték a Szárnyas fejvadász 2049-et

Két díjat is kapott a Szárnyas fejvadász 2049 is, amit a kritikusok baromira, a nézők viszont nem annyira szerettek. A legjobb vizuális effektusok díja persze nem valami jelentős elismerés, ám valószínűleg fontos jelzés az alkotóknak, akik nem lehettek túl boldogok az alacsony nézőszámok miatt. Annál fontosabb azonban a legjobb operatőrnek járó díj, amit Roger Deakins vehetett át, aki a budapesti forgatás közben végzett elég jó munkát.

Ne szomorkodjunk!

Bár nem a Testről és lélekről nyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó díjat, ahogy azt már hajnalban leírtuk, szomorkodni semmiképpen sem érdemes. Egyrészt az Oscar-jelölés még több külföldi néző figyelmét hívhatja fel a filmre, másrészt a Netflix-terjesztés mindenképpen segít abban, hogy még többen lássák Enyedi Ildikó remek filmjét.

A győztesek listáját itt lehet megtekinteni.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.