A hazatérés ünnepe

  • narancsblog
  • 2013. december 23.

Narancsblog

A karácsony mást, többet jelent, mint korábban. De úgy is mondhatnánk, hogy keletkezett egy új magyar ünnep.

Minden tizedik magyar háztartásból hiányzik valaki. Valaki, aki külföldön dolgozik. És persze sok háztartás úgy, ahogy van, hiányzik. Nem tudjuk pontosan, hány magyar él külföldön, de becslések szerint 18 és 49 éves kor között minden tizenkettedik. És a fiatalok között ez az arány valószínűleg sokkal magasabb.

Eddig is sokan mentek el, de a számuk mostanra elérte azt a kritikus tömeget, amitől a kivándorlás az életünk állandó része lett. Erről tragikus veszteségként szoktak beszélni, pedig nem az a baj, hogy sokan szeretnének máshol élni, hanem hogy egyre kevesebben szeretnek itt élni.

Minden második fiatal el akar menni. Ennél jóval kevesebben fognak. De a menjek vagy maradjak már nem marginális, esetleges probléma többé, hanem olyan kérdés, amivel egy egész generáció szembesül, és mindenkinek meg kell találnia rá a maga válaszát. Ennek a jelentőségét nem szabad alábecsülni, ahogy a hasznát sem: ma egy fiatal természetesen és szükségszerűen átgondolja, hol tud a legjobban élni, és amikor ezen gondolkodik, akkor voltaképpen, bizony, az élet értelmén gondolkozik, élesben, komolyan. Ez jó.

Mennek az utcán, és ott sétál mellettük a másik önmaguk, ott kavarognak a fejükben egy másik élet képei, egy máshol folyó életé. És kavarog még ott rengeteg kérdés. A munka a fontosabb vagy a fizetés? Az anyanyelv vagy az egy főre jutó mosolyok száma? A biztonság vagy a kaland? Mi a félelmetesebb, az ismerős vagy az ismeretlen? A bezártság vagy a magány? Elég bátor vagy a menéshez? És a maradáshoz? Milyen messzire kell menned, hogy önmagaddal találkozz?

Ezeket a kérdéseket karácsonykor lesz a legnehezebb elkerülni. Most ugyanis néhány napra a világ minden szegletéről visszatérnek azok, akik elmentek. Szokjunk hozzá: a karácsony erről fog szólni – erről is. Hogy egy kocsmában összeül három magyar barát, a londoni, a berlini, a pesti, és arról beszélgetnek, milyen itthon és milyen máshol. Hogy menjenek vagy maradjanak, itt és ott. Hogy melyiket bánnák meg kevésbé.

A hazatérők nemsokára hazatérnek, haza messze. Most lehet nekik örülni.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.