A legújabb csodafegyver a migránsok ellen: erdélyi testvéreink

  • narancs.hu
  • 2016. szeptember 24.

Narancsblog

Vajon mennyiért góbéskodnak, bocs, korteskednek?

Úgy tűnik, nem elég a rengeteg plakát, köztévés egyperces, az eltapsolt százmilliók. Be kell vetni a külhoni kommandót be is, mert veszélyben a haza.

Több mint egy hete tart a Nagy Magyarmentő Hakni. Az összes fideszes nagykutya (és persze a kicsik) immár  nemcsak a tévében,  rádióban, de élőben, lakossági live show keretében is a népszavazási részvételre buzdít, vagyis riogat, fenyeget, hazudik, de úgy tűnik, a főnöknek ez is kevés. Orbán megmondta: csak a 100 százalékos részvételi aránnyal lenne elégedett, buzgó majmai pedig mi mást tehetnék, újabb showelemekkel bővítik a kampányt.

De mit, pontosabban kiket lehet még hozzátenni ehhez?

Hát a határon túli testvéreinket, kiknek szép szava a legközönyösebbeket is megérinti. A Népszabadság írja, hogy "Kétszáz határon túli aktivista segíti a Fidesz népszavazási kampányát Pécsett, ahova péntek délután érkezett meg az Erdélyi Magyar Néppárt ifjúsági szervezetének mintegy ötven tagja".

Hogy mit fognak ők csinálni? A tudósítás szerint "kvótareferendumon való részvételre és a nem szavazat leadására buzdítanak".

Arról viszont nem írnak, hogy mégis milyen formában történik ez a buzdítás.

Leszólítanak az utcán? Becsöngetnek a lakásba?

Vagy csak mindenféle közterületen, „Nem” feliratú molinó alatt, ötpercenként eléneklik a Székely himnuszt?

Majd meglátjuk.

Mint ahogy hamarosan többieket is, hiszen a Népszabadság arról is írt, hogy "a jövő héten

Vajdaságból, Kárpátaljáról és Felvidékről is érkeznek

még Pécsre aktivisták".

Mondanunk sem kell, hogy a piszkos anyagiakról nem esik szó, hogy mégis mennyiért jönnek ide az atyafiak hirdetni az igét? Miért is esne: ahhoz képest valószínűleg gombokat kapnak, mint már amennyit eltapsoltak plakátra, tévére.

Meg különben is:  Orbán Viktor épp tegnap üzente, hogy ez az egész, nem pártpolitikai kérdés, hanem "nemzeti ügy".

Mi más is lehetne? Az ő szánalmas ambíciója?

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.