Kövér László változásokat sürget a Fideszben

  • narancs.hu
  • 2015. december 27.

Narancsblog

Még ki sem hevertük karácsony előtti, kicsinyt búskomorra sikeredett intelmeit, máris újra a nyakunkon Kövér doktor. A szokott hidegháborús dumáján túl most haza is beszélt.

Természetesen kedvenc üzengető műsorukban, a Vasárnapi Újságban jelentkezett be a házelnök – alighanem azért, mert a szeretet ünnepe alatt berághatott valamelyik pártbeli kedvencére, mondjuk olyasvalakire, akinek megint túl sok szépet hozott a közös Jézuska. Bár mondandójának gerincét a bevett PR-szöveg tette ki, meg valami igazán minimális, épp csak fűszerezésre használt zsidózás-parasztozás, de azért sikerült mindebbe belecsomagolni lényegi mondandóját is.

A zsidózás-parasztozás tényleg szót sem érdemel, valami olyat mondott, hogy azért van ma hideg polgárháború az országban, mert az elmúlt huszonöt évben a „hajdani elitcsoportok” küzdöttek egymással, gyakorlatilag a legalapvetőbb dolgokban sem akarván megegyezni. A népiek tehát az urbánusokkal… Anyánk, borogass: fogja fel már valaki, hogy ez a felosztás, a hajdani elitek emlegetése mit jelent! Nem értékek megkülönböztetését, hanem csoportokét. Mindegy, a politikai haszonszerzés céljából így nyilván kényelmesebb, hatékonyabb, már ha finoman akarunk fogalmazni.

false

 

Fotó: MTI

Mindezt persze csak a reflexei mondatták a magyar parlament elnökével, a hozott anyag, az üzenet a PR-szövegbe volt eldugva. Méghozzá a leggyakrabban használatos részébe: jaj, az a mi országunk nagy baja, hogy ellenfél nélkül maradt a Fidesz. Szegény jó szocialisták, mert elkúrták a fiatalítást, most majd az orrunk előtt jutnak a lengyel baloldal sorsára, s akkor mi lesz mivelünk, hiszen a Fidesznek is fiatalításra van szüksége, oh, csak el ne rontsa az is.

Ne örüljön senki korán, Kövér nem azt mondta, hogy belátható időn belül visszalépne, hanem azt, hogy szívesen megszabadulna a hatalmon töltött időkben pártkarriert csináló, nálánál momentán jobb pozíciókat elfoglaló udvaroncoktól. S ezt úgy csinálná, mint anno Torgyán doktor vagy éppenséggel Gyurcsány – a vidéki szervezetek megszerzésével. „A Fidesznél fontos, hogy az aktív fiatalok ne csak a párt országos elnökségébe épüljenek be, hanem a helyi szervezetek vezetői közé is” – idézi a maestrót a hirado.hu.

Persze mondhatta volna ezt úgy is, hogy még egy Rolex óra, Pasa park vagy pár csík Ibizán, s ellenfél nélkül is megyünk a levesbe – hihetnénk, hogy ehhez hiányzott a kurázsi. Valójában csak kampánymegfontolások álltak a fogalmazás mögött: hogyan lehet kevesebbet veszteni a konkurencia fenyegetésével.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.