Nagy kő esett le a szívünkről: Kövér László, a nemzet legfőbb illemtanára és saját pandúrsereggel felszerelt perzekutora szerint nem is volt kirívóan sértő Illés Zoltán nevezetes kedd délelőtti elmerohama. Különben is, Kocsis Máté azonnal bocsánatot kért Szél Bernadettől, sőt már maga Kövér is elgondolkodott ezen – nincs itt semmi látnivaló, tessék továbbmenni! Arról most nem is szólnánk, hogy azóta Illés államtitkár a ciánozás elleni hősies harcát megszakítva maga is megtette ezt a legmodernebb kommunikációs eszközök (mobiltelefon, sms) segítségével („Jajj már, ne izélj ennyire, hát nem is úgy gondoltam: csak kicsúszott a számon, ami a szívemen… Jut eszembe drága: mi is lesz vacsorára?”).
De ez mind lényegtelen Kövér magyarázatai mellett, miszerint azért nem szab ki büntetést Illésre, mert az ellenzéki képviselők maguk is megbántják (!) a kormánypártot – e tekintetben az „új frakciók” a felelősek, hiszen miattuk vadul el a parlamenti hangnem. Elsőre ezt az újabb verbális ámokfutást is csak bénultan hallgatja az ember, pedig a mondandója ék egyszerűségű: a szoclib, zöld és egyéb destruktív nemzetellenes erők nem adják meg az általunk joggal elvárt, sőt megkövetelt, ájult tiszteletet, mely a jelenlegi (dehogy parazita!) rezsim valamennyi buzgó képviselőjének kijár? Akkor ne csodálkozzanak, ha a gallérjuk mögé hányunk, majd méltó lezárásként belevizelünk a fikusz cserepébe! Az új frakciók kárhoztatása szelektíven még működhet is – azért a jobbikos képviselőtársak nyelvi és ideológiai ámokfutásai kétségtelenül hoztak némi új színt a parlamentbe (főleg a barnát, meg azt a másik zöldet). De hát könyörgünk: pont a Fidesz/KDNP-huszároktól halljuk nap mint nap a papagájkórust: kétharmad, kétharmad! Valójában ez csak egy helyen állja meg a helyét: éppen a parlamentben, ahol átmeneti kivételeket leszámítva egy hang és egy vélemény érvényesül: az övék! Ez a bizonyos tónus pedig úgy penetráns, ahogy van – erre az e heti botrány után többek között a baloldali ellenzéki (MSZP, LMP, Együtt–PM, DK) nőpolitikusok mostani közös sajtótájékoztatója is felhívta a figyelmet. A sok-sok, hol ösztönszerű, hol kimódolt surmóság között fontos szerepet tölt be a nőket lenéző (ha tartani kell tőle, akkor gyűlölködő), jólesően kanszagú, férfisoviniszta gondolkodásmód. Hogy nyugodtan lehet rájuk tyúkeszű libaként gondolni: ha pedig a „nőtársak” nem tudják a helyüket, és nem hajlandók magukat a számukra kijelölt szociális karámban (tudják: Kinder, Kirche, Küche und Kleider – gyerek, templom, konyha, ruha) elfoglalni, akkor egy jól irányzott (jobb esetben csak) verbális rúgással helyre lehet őket teremteni. Legfeljebb majd elnézéskérés gyanánt kap egy gazdagon adjusztált csokrot – sms-ben. Meg különben is: a komondor azóta erősebb szemüveget kapott!
Kövér persze a történtek eme vetületéről mit sem akar tudni: ez a szexista dialektus az anyanyelve, fel sem figyel arra, ha ezen szólnak hozzá.
Az ő preferenciáira már a durván megtámadott Szél Bernadett is felhívta a figyelmet: míg neki, ellenzéki képviselőnek havi tiszteletdíja harmadát vonták meg, mert egy „Földrablás helyett földosztás” feliratú, valóban naiv kívánalmat megfogalmazó táblát tartott a földtörvény végszavazásakor, addig Kövér feltűnően elnéző saját párttársaival szemben. Mit ne mondjunk, egyelőre Illésnek sem a zsebe bánja, hogy elgurult a gyógyszere (a fideszes káderpolitika működéséről sokat elmond majd az ő közeljövőbeli karrierje). De hát egye kutya, ne büntessen – alighanem jobban is tenné, ha amúgy sem játszana a parlamentben BKV-ellenőrt/parkolóőrt/közterület-felügyelőt, mert az eddigi büntetési gyakorlata amúgy is szánalmasan kisszerű.
De ami a leginkább gyomorforgató, az (már csak szerény teljesítményüket nézve is) oktalan, ugyanakkor határtalan gőg, amely Kövér, Illés és persze valamennyi párttársuk (hogy a kedves vezetőt most csak zárójelben említsük) szavaiból süt. Isten is arra teremtett minket, hogy ezt a lángoktól ölelt, isten kalapján bokréta hont elvezessük – azt, hogy hova, miként és milyen áron, jobb, ha nem is firtatja senki! Mert ha mégis megtenné, s még a nagyságos uraknak kijáró mély meghajlást is elmulasztja, akkor jöhet a sértődöttség, a nemes férfihiszti, s a jóleső őrjöngés közben gyorsan előkerül, van-e rajta nadrág, szoknya, póló vagy sapka.
