„Vitézy Dávidot, a Budapesti Közlekedési Központ korábbi vezérigazgatóját bízta meg január 16-ától a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatói feladataival az emberi erőforrások minisztere.
A közlemény szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma októberben a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatói posztjának betöltésére pályázatot írt ki, de az eredménytelenül zárult, ezért a miniszter az új pályázat kiírásáig megbízott vezető kinevezéséről döntött” – írja az index.
Na, nincs itt semmi kárognivalója a kákán is csomót keresőknek: pályázat volt, de eredménytelenül zárult. Van ilyen, nem? Na, ugye! Tehet erről a Vitézy? Aligha. Ő csak olyan muszáj Herkules, jön, és megoldja. Pedig lenne jobb dolga is: megoldhatná például Kanada komplett közlekedését. Igény – mint tudjuk – lenne rá.
Itthon mindenesetre sok kétségünk nem lehet a megbízotti státusának sorsa felől, hisz a portál így idézi tovább a minisztériumi közleményt: „A megbízott főigazgató feladata koncepció kidolgozása a múzeum hosszú távú működtetésére, továbbá az intézmény átfogó megújítása és az újjáépítés irányítása.” Világos: Vitézy kidolgozza, aztán az öreganyánk térgye kalácsa majd eligazgatja… Persze.
Szóval nem is azért annyira gáz ez az egész, mert azt a komcsi praxist folytatja, amit a rendszerváltáskor annyira szerettünk volna elfelejteni, hogy tudniillik jó elvtárs Vitézy elvtárs, tegyük oda valahová, ahol túl nagy bajt nem csinálhat… Ma már nem létezik a Nőtanács vagy a Munkásőrség Országos Parancsnoksága, de egy múzeumban jó helyen lesz. Csak nem szabadulnak el a keze alól a százéves mozdonyok, hogy a Ligetben randalírozzanak, ugye! Ez is szégyenteljes magyarázat.
De az igazi a döntés mögül kiragyogó kilátástalanság: azt csinálunk, amit akarunk. Ha a király kicsit ütődött rokonának sarzsi kell, megadjuk neki, akkor is, ha eddig mindent elbaltázott. Akkor is, ha még saját oldalunk is kiakadt a bénaságán. Ja, meg nektek is megadjuk, ami jár. Mindenkinek.
