Olvasói levél

Szervi bajok

Magyar Narancs, 2012. augusztus 2.

  • 2012. november 4.

Olvasói levelek

Érdeklődve olvasom az elmúlt hetekben megjelent írásokat, amelyek szakmám egyik központi kérdését boncolgatják. Balázs Péter Szervi bajok című cikke és Bokor László hozzáfűzött levele is fontos megállapításokat tartalmaz, ám meglátásom szerint e kiegészítés után is maradtak olyan félrevezető leegyszerűsítések, amelyekhez hasonlókat az eredeti cikkben éppen elmarasztal a levél képzett írója.

Nevezetesen arról van szó, hogy Bokor László úgy gondolja, Balázs Péter nem különíti el megfelelően a különböző területeken dolgozó pszichológusokat egymástól, ezért tévesen mondja, hogy nincsen szaknévsor a "gyógyító" tevékenységeket végzőkről. Azokról a szakemberekről azonban - ahova jómagam is tartozom, és akikre értelmezésem szerint az eredeti cikk is utalni akart - ő maga is megfeledkezik (vagy talán még nagyobb bűnt követ el a sarlatánokkal való összemosásukkal), akik ötéves egyetemi képzésükkel pszichológusdiplomát szereztek, döntöttek a segítő tevékenységek mellett, de (még) nem szereztek pszichoterapeuta címet. Ezek a pszichológusok pedig nem elhanyagolható csoportot alkotnak (többségben vannak), ugyanis pszichoterapeutává válni legalább nyolc év további tanulást jelent, már ha az ember szeretne egyáltalán ilyen, csak áhítattal megközelíthető réztáblát az ajtójára applikálni. Merthogy vannak köztes utak, amelyeknek, úgy látszik, kollégám nem látja értelmét, hiszen a pszichoterápia minden problémára megoldás - más kérdés, hogy lenne-e elég pszichoterapeuta az országban, ha az ő magas kompetenciájukat nem követelő nehézségekkel is mindenki hozzájuk fordulna.

Milyen folyamatokra gondolok? Például az alapvetően mentálisan és testileg egészséges emberekkel folytatott munkákra, akiknek azonban kisebb megakadásaik vannak egy-egy területen, vagy akik nehéz élethelyzetbe kerültek. Az ilyen nehézségek feloldása valamilyen (életvezetési, nevelési, perinatális, diák-, pálya- stb.) tanácsadás keretében is történhet (az angol counselling terminus szerencsésebb, mert a pszichológus valójában nem ad tanácsot, csak segíti a kliens döntését). Az efféle fókuszált, eredményorientált folyamatok sok esetben versenyképesebbek, mint a kiterjedt és mély vizsgálódásokat végző terápia. Gyakorlásukhoz szintén szükséges szaktudás, módszertani ismeret, amely elválik a terapeuták megközelítésmódjaitól, és amelyet külön szakirányon, majd szakképzésen lehet alaposan elsajátítani.

Alapvető problémának látom a piaci igényekhez képest a túlképzést - a verseny miatt a "nagyok" nem érdekeltek a fiatalok gyors szakmai fejlődésében és partnerként kezelésében (természetesen vannak csodás oktatók, példaképnek tekinthető kivételek). Az egyébként valóban hasznos ismereteket is nyújtó, kompetenciákat kiterjesztő képzésekben azonban gyakran rengeteg a redundáns elem, és egyre több elvárás hat a fizetős továbbképzések elvégzése irányába. A pszichológusok jelentékeny százaléka képzésekből szerzi keresetének egy részét. S a gépezet csak úgy mozog, ha igényt támasztunk a szép címek megszerzésére...

Varga Zsuzsa

pszichológus

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.