A CEU-botrány megmutatta, hogy a Jobbik néppártosodása miért akkora átverés

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2017. április 3.

Publicisztika

Olyan ellentmondás van Vona Gábor és Toroczkai László között, ami feloldhatatlan.

Toroczkai László pénteken sommás posztban ölelte magához Orbán Viktort, amikor arról írt, hogy ő bizony sóval hintené be a CEU helyét. Őt idézzük: „Soros egyetemével nem gyáván finomkodni kellene, hanem nemzetbiztonsági veszélyre hivatkozva betiltani, bezárni”, de azt is hozzátette, hogy a CEU „az elsikkasztott rendszerváltozás óta külföldről mozgatva, de Budapestről mérgezi a levegőt, támadja a nemzet és a társadalom alapjait”. Valamint, hogy rendszerváltozás „csak úgy lehet, ha Soros minden csápját levágjuk, a méregkeverő egyetemét és agymosó médiumait éppúgy, mint a törvénytelen és erőszakos migrációt segítő szervezeteit”.

Ez tiszta beszéd, Putyin se mondhatta volna szebben: picsába a törvényekkel, seperjük ki ezt a trógert az országból, a módszer nem számít, ne finomkodjunk!

Ez a gondolkodás csírájában veti el bármilyen demokratikus norma alapját. Aki így beszél, az szívéből gyűlöli a jogállamot, a törvényeket, az alkotmányosságot, és eleve különbséget tesz az ország egyes intézményei, de akár állampolgárai közt is.

false

 

Fotó: MTI

A Fideszről tudható, hogy mára nagyjából ilyen párt lett, ám a Jobbik közel három éve próbálja az úgynevezett „néppártosodás” nevű fordulattal elérni azt, hogy kellő számú választó elhiggye neki: ő viszont nem ilyen párt. Közben persze nem is baloldali, hanem rendes, derék magyar, törvénytisztelő alakulat.

Megkérdeztem hát a Jobbik sajtóosztályát péntek délután, mit szólnak alelnökük, Toroczkai László véleményéhez CEU-ügyben, esetleg osztják-e azt?

A válasz csak másnap jött meg. Közben Vona Gábor is kiírta a Facebookra, amit ki kellett írnia, amit megkövetelt a néppártosodott új imázs. Aminek kb. az volt a lényege, hogy jó, ő sincs oda a CEU-ért, de így azért nem lehet egy egyetemet kezelni Magyarországon, és a „Jobbik-kormány 2018-tól kulturált módon fogja lefolytatni az értékrendi vitákat, de elsősorban arra fog koncentrálni, ami a feladata: a bérek európai szintű felzárkózására, az egészségügyre, az életszínvonal általános javítására, az elvándorlás megállítására és a többi húsba vágó problémára”. Ezek persze szép célkitűzések, ki ne értene velük egyet, már csak az a kérdés maradt, hogy amikor majd „kulturált módon kívánják lefolytatni az értékrendi vitákat”, akkor vajon a Jobbik elnöke csak Toroczkai Lászlót küldi a CEU rektorához, vagy esetleg a Betyársereget is felkéri majd kíséretnek?

De nem akarom ezt elviccelni, a vak is látja, hogy ez az érvelés ezer sebből vérzik. Az elnöknek és az alelnöknek láthatóan újra és újra feloldhatatlan vitái vannak. Vona Gábor állítja, ő nem így, azaz nem ex-lex módon akarja intézni az országban zajló dolgokat, Toroczkai László viszont láthatóan épp úgy hiszi: így kell ügyeket intézni, sőt a még nagyobb tempó lenne javallott. A Jobbikban is érzik, hogy itt elemi ellentmondásról van szó. A párt még azt is megírta nekem rövid levelében, hogy „Toroczkai László a Facebookon magánvéleményét ismertette. A párt álláspontját Vona Gábor fogalmazta meg ugyancsak a Facebookon.” Magánvélemény egy közszereplői Fb-oldalon? Ez csak valami rossz vicc, ugye?

Persze hogy nem az, csak az a helyzet, hogy az alelnök véleménye vállalhatatlan lett a Jobbiknak. Nem is arról van szó, hogy egy konkrét kérdésben nem értenének egyet. Ez elvi kérdés: lehet-e nem demokratikus módon szétverni valamit ebben az országban, vagy nem? Vona szerint nem lehet, Toroczkai szerint lehet. Egy tisztességes párt elnökségében ez a két vélemény nem fér meg. A Jobbikéban igen.

Amikor feltártam, hogy Toroczkai putyinista fajvédők ingatlanprojektjét segíti, a Jobbik mosakodott, amikor Toroczkai meghozta diszkriminatív és alkotmánysértő ásotthalmi rendeletét – amely megtiltotta a mecsetépítést –, a szokásos dramaturgia pergett le. Vona elítélte azt, és hangosan kijelentette, ő nem ért vele egyet, és megígérte, hogy „a Jobbik kormányra kerülve a szabad vallásgyakorlást mindenkinek biztosítani fogja, és tiszteletben fogja tartani a vallási szokásait”.

Akkor is az a színjáték zajlott le, ami a mostani CEU-ügynél. A probléma ugyanaz: vagy-vagy. Ha egy párt alelnöke diszkriminál egy vallást, a párt viszont elvi alapon nem teszi ezt, akkor csókolom, az utak elválnak. A Jobbikban viszont nem. Toroczkai László máig a párt alelnöke, nyilván nem véletlenül. Gondolom, azért, hogy ő tartsa a pártnál azokat, akiknek az új, „néppártosodott” Jobbik túl jól fésült, túl halk, túl jól nevelt; azokról a  szavazókról van szó, akik Toroczkaihoz hasonlóan nem hisznek a jogállamban, és mihamarabb megkülönböztetnének benne vallásokat, intézményeket, és mondjuk a romák jelentős részét sem tartják egyenrangú magyar állampolgároknak – hogy csak egy példát említsünk.

A Jobbik szavazóbázisának ez a része teljes szívvel egyetért Orbán Viktorral – és Toroczkai Lászlóval –, és sóval hintené be a CEU helyét. Vona Gábor ezzel teljesen tisztában van, pontosan látja, érti pártja szavazóbázisának értékrendbeli megosztottságát. Nyilván azt is tudja, hogy a Jobbik néppártosodása fából vaskarika. Ő beszél a bázis egyik feléhez, és Toroczkai a másikhoz. Ez a polifónia teljesen tudatos, ki van ez találva.

És még el is megy ideig-óráig. Akár sikereket is hozhat, de a feloldhatatlan ellentmondás idővel csak nőni fog. Ez a két felfogás ugyanis nem tűri meg egymást. Nem lehet demokratának lenni, miközben a párt egy része habzó szájjal követeli a kirekesztést, az eltakarítást. Amennyiben ezek az álláspontok mégiscsak megférnek egy szobában, az csak úgy lehetséges, hogy az egyik fél hazudik a maga meggyőződéséről. Ebben az esetben pedig nem Toroczkai lesz az.

Figyelmébe ajánljuk