Kozák Márton

A közös jog - Nem lehet választás kölcsönösen elfogadott törvény nélkül

szerző
Kozák Márton
publikálva
2017/11. (03. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Megtörtént a legrosszabb, ami egy országgal megtörténhet.

Az első szabad generáció ígéretes politikai mozgalma, a Momentum Magyarország rendszerszintű problémáinak – egészségügy, oktatás, megélhetés, lakhatás, közlekedés és a többi – megoldásáért kíván tenni. De hogy ezekben az ügyekben változtatni tudjanak, valami mást is meg kell változtatniuk.

Régi bolsevista trükk, hogy a demokratikus berendezkedés szétdúlása, és helyébe diktatórikus/illiberális rezsim állítása a választási rendszer piszkálgatásával veszi kezdetét. 1947-ben például a megszálló oroszok támogatta kommunista párt nyomására a parlament úgy módosította a választójogi törvényt, hogy a fasisztának minősített jobboldali szervezetek tagjait megfosztották választójoguktól, s ezzel egy csapásra sok százezer – kommunistákkal aligha rokonszenvező – polgárral csökkentették a választásra jogosultak számát. Másrészt a kék cédulás rendszer bevezetésével Moszkva akkori – a fair választásoktól a maiakhoz hasonlóan irtózó – magyar ágensei több tízezerrel növelni tudták szavazataik számát. Biztos, ami biztos.

Annak ellenére fontos ezt a régi históriát felidézni, hogy a Momentum szándékai láthatóan komolyak, politikai ösztönei egészségesnek tűnnek, és minden normális párthoz hasonlóan ők is éhesek a sikerre, ergo maximalizálni igyekeznek jövendőbeli szavazóik számát. Ha pedig így van, elkerülhetetlenül központi ügyükké kell emelni a mai egypárti, csak a Fidesz megszavazta választási rendszer megváltoztatását – hiszen komolytalan az a párt, amelyik eltűri az 1947-es moszkovita recept alkalmazását az Európai Unióban. Hogyan is fogadhatná el egy ifjú és ambiciózus politikai erő, hogy mondvacsinált indokokkal potenciális támogatóinak százezreit fosszák meg a választási részvétel lehetőségétől, miközben a törvényeket önkényesen megalkotó kormánypárt a saját támogatóit kivételezett helyzetbe hozza?

De nem csak az érdekük diktálja a választási törvény megváltoztatásának igényét. Az érzelmi motiváció is adott hozzá, hiszen a mozgalom kezdőcsapatának ötöde jelenleg is külföldön tanul vagy dolgozik, az alapítók ennél is nagyobb hányada pedig korábban próbált szerencsét hosszabb-rövidebb ideig külföldön. Így nem csoda, hogy a politikai szereplők közül egyedül bennük fogalmazódott meg a szándék és volt meg a képesség a több százezernyi magyarországi lakcímmel rendelkező, de külföldön tartózkodó honfitársunk képviseletére és aktivizálására, akiket a hatályos választási rendszer – mivel a külhoni magyarokkal ellentétben ők nem szavazhatnak levélben, csak személyesen – az országgyűlési választásokon de facto megfoszt választójoguk gyakorlásától.

Mivel az országgyűlési választás szabályaival ellentétben nem kellett elzarándokolni egy esetleg nagy távolságra lévő és csak komoly költséggel elérhető külképviseletre, és ott netán órákig sorba állni, hanem az internetről le lehetett tölteni az ívet, az olimpiai népszavazási kampányban a Momentum magyarok sokaságát bírta politikai aktivitásra. A beleszólás lehetősége láthatóan felvillanyozta és szervezkedésre ösztönözte a kintieket. A Momentumnak tehát elemi érdeke, hogy kikényszerítse a választási eljárási törvény módosítását, és ezzel magyar polgárok tömegeinek szerezze vissza a tényleges szavazati jogot.

Ám ha beérik annyival, hogy a magyarországi lakcímmel rendelkező, de éppen egy skót egyetemen vagy egy osztrák panzió konyhájában időző honfitársunk számára se okozzon nagyobb nehézséget a választójog gyakorlása, mint székelyföldi nemzettársainak, nem teljesítik legfontosabb ígéretüket, hogy ti. megoldást keresnek Magyarország rendszerszintű problémáira. Tudniuk kell, hogy a zászlajukra tűzött ügyek megoldására csak akkor lesznek képesek, ha előbb azonosítják a megoldást ab ovo ellehetetlenítő legnagyobb problémát: a példátlan mértékű hatalomkoncentrációt.

A Momentum jogosan kritizálja a magyarországi politikai elit egészének elmúlt 27 éves teljesítményét. Gondolom, tisztában vannak az egyes pártokat, politikusokat és közéleti szereplőket terhelő felelősség eltérő mértékével – de ha őket elsősorban a gyalázatos végeredmény foglalkoztatja, igazuk van. Végtére is nem lehet mentségünk arra, hogy megtörtént a legrosszabb, ami egy országgal megtörténhet, hogy minden hatalom egyetlen párt, egyetlen ember kezében összpontosul, hogy az ország erőforrásai az ő kizárólagos szolgálatában állnak, hogy az ügyek csakis az ő érdekei, kényszerképzetei és szeszélyei szerint dőlnek el. És mivel ez a szégyen egyetlen más térségbeli átalakuló országgal sem esett meg, a mozgalomnak fel kell tennie a kérdést: hogyan fordulhatott ez elő?

false

Őszintén remélem, hogy eljutnak a felismeréshez: Magyarország rendszerszintű problémái visszavezethetők az 1989–90-ben kialakított politikai intézményrendszer és közjogi berendezkedés hibáira, mivel azok nem zárták ki, a többségi elvű választási rendszer pedig kifejezetten elősegítette a végletes hatalomkoncentráció kialakulását. Egy hatalommegosztásban történelmi tapasztalatokat nem szerzett posztkommunista országban olyan választási rendszert létrehozni és meghagyni, amelyben egy párt a szavazatok kisebbségével alkotmányozó többséghez juthat, s azzal tetszés szerint élhet, valóságos istenkísértés.

Amerika azért lett sikeres, mert polgárai és a függetlenségi küzdelem politikai vezetői ragaszkodtak a „nincs adózás képviselet nélkül” elvéhez, illetve jelszavához. Magyarország akkor lesz sikeres, ha a vezetésére jelentkezők megértik, miért kell ragaszkodni a „nincs választás kölcsönösen elfogadott választási törvény nélkül” elvéhez, és azt az ország polgá­rai­val is el tudják fogadtatni. Sok sikert!

A szerző szociológus

szerző
Kozák Márton
publikálva
2017/11. (03. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 13 KassaiSonka
    KassaiSonka
    2017. április 19., szerda 06:28
    Nyilvánvaló és magától értetődően természetes összefüggéseket fölösleges megerősíteni, pláne ismételgetni. Természetes, hogy minden sorom kincs, különben le sem írnám őket. Csak tiszta forrásból, miként a költő mondja, s például épp ennek okán szoktam magamtól is rendszeresen idézni, hiszen lévén a legautentikusabb hely, saját magam hitelességével is én magam vagyok a leginkább tisztában.

    A Momentumról pedig azért nem folytattam további információk közzétételét, mivel illemtudó ember lévén, fölöslegesnek véltem a politikai pornográfia ilyen módon történő kolportálását. Legyen elég annyi, hogy a Momentum durván Orbán seggéből kilógó alakzat, politikai taktikáját pedig a mindenkori orbán-szisztéma jellemzi: Mindig azt mondani, amit a "zemberek" hallani akarnak, miként maguk is sűrűn mondogatják: "Majd megkérdezzük az embereket!".

    Szó szerint Orbán után, büszkén és szabadon. Amit pedig a kijelentéseken túl a piknikhuszárok még tesznek is, az még mimikrinek is elég gyenge. Hogy tehát mitől fordul ki a gyomrom tőlük még ezeken is túlmenően, annak taglalását pedig továbbra is feleslegesnek vélem. Épp azért mert szerintem sem olyan fontosak ők, csak ha már a cikkben emlegetik őket, akkor lévén ez egy hozzászólás, én se nagyon írhatok másról, viszont ennek is határt kell szabni valahol, mert a faszom fog ilyeneknek ingyenreklámot csinálni.

    Érthető ez így valamennyire, vagy rajzoljam is le?

  2. 12 rworse
    rworse
    2017. április 18., kedd 09:47
    jhamori

    +1

    Kivéve, hogy én abban bízom, hogy kialakul egy olyan erős és széles közvélemény, amely képes rá, hogy a választásokon váltja le a diktátort, és meg is teszi. Enélkül szart se ér az egész, mert hiába takarítja el egy felkelés, attól még az ország zöme továbbra is olyan dzsentroid és fasisztoid gondolkodású, akikkel nem lehet européer demokráciát gründolni. Az ország lakossága gondolkodásának kell átalakulnia, hogy lehessen valami értelmeset csinálni. Hogy ne az m1-ből meg a Tényekből meg a Kurucinfóból tájékozódjanak, hanem a valóságban akarjanak közlekedni, és akarjanak demokráciát. Diktatúraellenes felkelések erősebb diktatúrát szoktak hozni.
  3. 11 jhamori
    jhamori
    2017. április 18., kedd 08:00
    Megjegyezni bátorkodám, hogy Orbánnal „tárgyalni” képtelenség. Orbán senkivel sem tárgyal – legfeljebb csak kifárasztásra törekszik. Tetszenek még emlékezni a pedagógusokra? Hogy csak pár hónapja történt valami, amiről ma már egy kukkantás sem hallasztik? Elfáradtak szegények. És mindenki bele fog fáradni, aki Orbánnal egyezkedni akar. Egy diktátor – miért nem nevezzük nevén ezt a pozíciót, miért kell ezt tompítani az „autoriter” jelzővel? - nem alkuszik, hanem diktál. Még egyszer: diktál. Ezért híjják diktátornak.

    Azután ugye méltóztatnak emlékezni arra, hogy „Orbán meg a pávatánc”. Miért kell ezt mindig újra felidézni? Hogy egy hazudozó, félkegyelmű tróger áll az ország élén?

    Egyetlen megoldást látok: Orbánt erővel kell eltakarítani az ország éléről. Hogy mi lesz ez az erő: mentőautó kényszerzubbonnyal vagy felkelés – majd eldönti az idő. De kiegyensúlyozott választási törvényben méltóztassanak nem hinni. Erre majd csak Orbán után kerülhet sor.
  4. 10 szegedi789
    szegedi789
    2017. április 17., hétfő 21:29
    kassai sonka, momentum 1-2 % körüli pártocska (egy a sorban...), de ha mindenki tudja és mindenki látja, ezzel nehéz vitatkozni, de ön folytatja, nekem ez a kedvenc részem a lentebb kifejtett monológ ismeretében, miszerint infói szerint ez még rosszabb is a leírtaknál ... minden sora kincs ... :)
  5. 9 KassaiSonka
    KassaiSonka
    2017. április 17., hétfő 15:02
    Én mindössze arról írtam, ami egyértelműen és mindenki számára tapasztalható és látható. Ismereteim és információim szerint a Momentummal kapcsolatos helyzet viszont még az általam kifejtetteknél is sokkal rosszabb.

    Amint látom tehát, a politikai naivitásnak látszó ostobaságnak továbbra sincs korlátja. Orbán báránybőrbe bújt farkasa legyen az intő példa, ha ugyan érdekel ez bárkit is.

  6. 8 rworse
    rworse
    2017. április 17., hétfő 14:27
    silem, 7

    Ez igaz, akkor ezt a részét visszavonom a mondásomnak.
  7. 7 silem
    silem
    2017. április 17., hétfő 12:52
    2011.évi CCIII. törvény az országgyűlési képviselők választásáról. Ez, akárhogy számolom, hat év.
  8. 6 rworse
    rworse
    2017. április 17., hétfő 12:32
    silem

    Hat évnek több okból sem kellett eltelnie. Egyrészt nem létezik olyan "régóta", másrészt már a tervezése pillanatától ki volt téve mindenoldalú, alapvető demokratikus elmarasztalásnak, természetesen eredménytelenül. Ez a cikk és a kommentjei kismilliomodikak a sorban - jó reggelt kívánok.
  9. 5 rworse
    rworse
    2017. április 17., hétfő 11:13
    KassaiSonka

    Ugyan már...
  10. 4 silem
    silem
    2017. április 17., hétfő 11:00
    Jó reggelt kívánok! Annak a felismeréséhez, hogy a FIDESZ kreálta választójogi rendszer súlyosan igazságtalan, hat évnek kellett eltelnie?

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Interjú Bodolai Lászlóval
Kié lett az Index?
A fele tán igaz
Magyar–iráni atombiznisz
Ezt is megússza
Orbán és az Európai Néppárt
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk