Az üzleti vállalkozásokkal szemben ezeknek az intézményeknek nem az a dolguk, hogy profitot termeljenek, hanem az, hogy biztosítsák az árstabilitást, ennek alárendelve lássák el a gazdaságot a fenntartható fejlődéséhez szükséges pénzzel. Közben arra is ügyelniük kell, hogy se a nemzeti valuta, se a bankrendszer iránti bizalom ne roppanjon meg. Mindez nagy körültekintést igénylő feladategyüttes, ezért is fontos a függetlenségük, az, hogy ne terheljenek rájuk további elvárásokat. Nem jó, ha egy kormány politikai nyomást gyakorol a jegybankra azért, hogy az export ösztönzése és a gazdaság élénkítése érdekében meggyengítse az ország valutáját, vagy azért, hogy nyereségével segítse meg az állami költségvetést.
A törvényes céljai eléréséhez irdatlan összegekkel pénzügyi műveleteket végző jegybankok nyeresége és vesztesége zömmel e tevékenységükből származik; ehhez képest eltörpülnek a működési költségeik. A jegybanki eredményt döntően kétféle hatás alakítja: az eszközeire (követeléseire) kapott és a forrásaira (kötelezettségeire) fizetett kamatok különbsége, illetve az ország devizatartalékának kezelése során bekövetkező árfolyamváltozások eredője. Az MNB eszközeinek legnagyobb részét (ma több mint felét) a csekély kamatot hozó devizatartalékok teszik ki. Emellett a bankoknak 0 kamattal nyújtott növekedési hitelek állományának aránya is jelentős – 10 százalék – benne. A források egyik legnagyobb tétele a forgalomban lévő készpénzállomány, ám hasonló összegűek a bankok által önként vagy kötelezően elhelyezett betétek, azokra viszont ma már jókora kamatot fizet az MNB.
A monetáris politika fő eszköze ugyanis az irányadó kamat. (A jegybankok többségénél ez az alapkamatot jelenti, amelyhez egy kamatfolyosó társul, hogy a piaci kamatok ezen a sávon belül maradjanak: a folyosó alsó széle a betéti, a felső pedig a hitelkamatokat limitálja. Az MNB azonban évek óta az alapkamattól eltérő, azt több százalékponttal meghaladó irányadó kamatot alkalmaz, amely most éppen a bankok számára rendre meghirdetett egynapos betéti kamat.) Ha túl sok, már inflációs veszélyt hordozó pénz van a gazdaságban (mint manapság), akkor kamatának emelésével buzdítja a jegybank a vállalatokat és a háztartásokat arra, hogy fogják vissza költekezésüket, és növeljék megtakarításaikat. Mivel azonban velük nem áll közvetlen kapcsolatban, a monetáris politikát közvetítő bankrendszer viselkedését igyekszik befolyásolni: a magasabb irányadó kamatával jegybanki betételhelyezésre ösztönzi a bankokat, hogy szűkítse a gazdaság likviditását. Ezzel egyúttal saját kamatkiadásait is megnöveli. A kamatemelés többnyire erősíti a nemzeti valutát, aminek hatására a devizatartalékok veszítenek értékükből, és ez szintén eredménycsökkenést okoz a jegybanknál. Fordított esetben, amikor a gazdaság túlzott lehűlését előidéző defláció veszélye miatt a likviditás bővítésére van szükség, kamatot csökkent a jegybank, ami következményeiben mindkét említett csatornán keresztül növeli az eredményét.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
