Ilyen fordulat a "szakértői kormány" is, amit most van szerencsénk közéletünk mezején viszontlátni - noha értelme nem sok adatott neki. A III. Magyar Köztársaság történetében először az SZDSZ javasolt "szakértői kormányt" a taxisblokád idején, később Horn Gyula és az MSZP épített a szakértői imázsra egy egész választási kampányt. Abban az értelemben, ahogy a liberálisok ezt most hangoztatják, a Fidesz hozta vissza e kimérát: vekkeres korszakában, a kormányfőnek adott ultimátum idején követelte a szakértői kormány eljövetelét, amely a politikai játszmákon kívül maradva a "valódi problémákra" tudna koncentrálni.
Az SZDSZ most így érvel: "Egy átmeneti időszakra egy, a politikától egy picit messzebb álló, de a politika támogatását, a politika egy jelentős részének, többségének támogatását élvező kormányfő és kormánya képes lehet például a gazdasági versenyképesség érdekében néhány lépést megtenni". Ugye, világos? A politikától messzebb álló, de a politika jelentős többségének támogatását élvező kormányfő kerestetik. Úgy legyen! Kemény Dénes for president! A Mester elég távol áll a politikától, mély meggyőződésem, hogy a politikai erők jelentős többsége elismeri őt, és azt sem vitathatja senki, hogy korszakalkotó szakértője annak, amit csinál.
A szakértői kormány az SZDSZ és a Fidesz megfogalmazásában a "politikusi kormány" ellentéte. E nyelvi leleménnyel azt próbálják elhitetni, hogy az a parlament, amely az általa megválasztott miniszterelnök javaslatára sem szavazott (szavazna) meg egy csomó mindent, majd megteszi ezt egy nulla párttámogatottsággal, nulla politikai felelősséggel, nulla elszámoltathatósággal rendelkező illetőnek, aki egy adott témában egyébként szakértő. De vajon milyen szintű szakértőség lenne a mérce? Kell-e akadémiai doktornak lenni a leendő pénzügyminiszternek, és hány évtizedes orvosi vagy beteghordói tapasztalatot írjunk elő az egészségügyi tárca vezetői posztjára? Az oktatási miniszter pedagógiai szakértelmére elégséges bizonyíték lenne-e jártassága a kisdedóvók világában? Arra vonatkozólag pedig, hogy a kormányfői pozíció milyen szaktudást igényeljen, nyilván ügydöntő népszavazást lenne célszerű kiírni, hiszen csakis a nép dönthet arról, milyen szakértőt akar miniszterelnöknek. Ha már egyszer megadatik nekünk a tisztesség, hogy 19 év után ne egy kókler legyen a kormányfő.
Az a parlamenti politikus, aki szakértői kormányról álmodik, nemcsak gyáva, de saját dilettantizmusáról is kiállítja a bizonyítványt; világossá teszi azt is, hogy nem ért a politikához. Gyáva, mert úgynevezett szakértőkre hárítja azoknak a lépéseknek a felelősségét, melyet neki, a politizálásra és törvényhozásra megválasztott képviselőnek kéne vállalnia. És dilettáns - de nem azért, mert ezek szerint eddig kontár kormányok tagja vagy támogatója volt, hanem azért, mert politikusként nem érti a parlamenti politika lényegét. Illethetjük ugyanis bármilyen jelzővel, akár a "szakértőivel" is - a parlamentáris demokráciában a kormány csak javasol, a végső döntést továbbra is az országgyűlési képviselő hozza meg.
Ezzel az SZDSZ is nyilvánvalóan tisztában van - hiszen tavasszal már nemegyszer elmondták, hogy nem a kormány, hanem a szocialista frakció a további reformok meg az SZDSZ által forszírozott, máig ismeretlen tartalmú, ám radikális kiadáscsökkentés kerékkötője. Csakhogy bárki legyen is a miniszterelnök, a frakció összetétele nem változik; és abban is nehéz reménykedni, hogy egy nagy tekintélyű szakértő szakmai érvei vagy két szép szeme hatására a képviselők hirtelen változtatni fognak álláspontjukon. Ha a liberálisok komolyan gondolják, hogy az új kormány az általuk követelt adócsökkentés és reformpolitika terén majd egyedül viszi a főszerepet, azt a kérdést kell feltennünk, hogy vajon miért nem figyelték meg jobban a parlamentarizmus működését az elmúlt 18 évben. És miért nem egy direktórium megalakítását javasolják? Ha már? Mondják inkább azt: számunkra világos, hogy ez a parlament (illetve a szocialista frakció) képtelen bizonyos fontos döntéseket meghozni. (Ebben nem lesznek egyedül, a Fidesz is ezt mondja egy ideje.) És mert az előre hozott választástól is tartanak, javasolják a másik ismert megoldást: jöjjön egy 5, 7, 9, akárhány tagú testület, mely kiiktatva a parlamentet - ahol úgyis csak politikusok hizlalják az ülepüket! - addig marad hatalmon, amíg az összes szükséges átalakítást, kiadáscsökkentést, államreformot stb. teljes egészében és visszafordíthatatlanul végig nem viszi. És amikor a Szakértők Direktóriuma megcselekedte ezt, jöhetnek megint a dilettánsok, akarom mondani a politikusok. (Hacsak időközben fel nem merül, hogy a politikusok megint csak elrontanának mindent, úgyhogy maradjanak inkább a szakértők, míg a halál - forradalom, rendszerváltás - el nem választ tőlük.)
*
A szakértői kormány tehát abszurdum, még ha ettől hangos is két hete a magyar közélet. Ám azon már érdemes eltöprengenünk, hogy vajon merre és milyen menetrend szerint haladhatnak az események, melyeket épp eme abszurd ötlet indított el pályájukon. Annál is inkább, mivel e pályát már a jogszabályok jelölik ki, némileg korlátozva a mostanában korszakalkotó babérokra pályázó ügyvivői testületet. Hazánk ugyanis azon szerencsés országok közé sorolhatja magát, melyeknek van írott alkotmányuk, és egyéb fontos jogszabályai is, mint az államháztartási törvény meg a választási jogszabályok. E pár dokumentum nagy segítségére lehet mindazoknak, akik a közeljövőt firtatják.
Induljunk ki a miniszterelnök állításából: ha az adótörvények és a költségvetési törvény nem kap parlamenti többséget, lemond. Ezt könnyen számon kérhetjük majd, ugyanis - ha az adótörvényekkel kapcsolatban nem is - a költségvetést illetően pontos dátumokat rögzít a jogszabály. (E kettős megoldásnak az lehet a magyarázata, hogy az adótörvényeket elvileg nem kell évente változtatni, míg költségvetést minden évre külön kell meghatározni.) A logika, a józan paraszti ész és az eddigi parlamenti gyakorlat is azt diktálja azonban, hogy az Országgyűlés először a következő évre vonatkozó adótörvényekről szavazzon - hisz ezek alapján lehet arról beszélni, mennyi lesz a következő évi bevétel, amit a költségvetési törvényben a t. képviselők szétdobhatnak. Ezért szokta a parlament először az adóvitát lefolytatni, majd október-november környékén az új adótörvényeket elfogadni; a költségvetési törvény a maga konkrétságában csak utána következik. Ez utóbbira azonban már pontos dátumok vannak. A pénzügyminiszter szeptember 30-ig nyújtja be a törvényjavaslatot, a parlamentnek pedig november 30-ig kell elfogadnia a költségvetés fő számairól szóló határozatot. Magyarán: november utolsó napján kiderül, hogy az egyes költségvetési fejezetekre mennyit szán a parlament - ezeket a számokat módosítani ettől kezdve nem lehet. Ha tehát november 30-ig a parlament nem fogad el egy ilyen tartalmú határozatot, kimondható, hogy a kormány költségvetési törvényjavaslata elbukott. S e ponton válhat világossá az is, miért oly sürgős a liberálisoknak a szakértői kormány nevezetű humbug elfogadtatása a szocialistákkal.
A Fidesz már világossá tette álláspontját: csak az előre hozott választást tartja elfogadhatónak, az SZDSZ javaslata számukra már nem piacképes. A szabad demokraták tehát csak a szocialista frakció megtörésében bízhatnak, s abban is csak szeptember 30-ig. Az ekkor kezdődő vitában a liberálisok nehezen tudnák megértetni a közvéleménnyel, miért is nem kell nekik egy adócsökkentésről szóló törvényjavaslat. Ekkor már messze nem lenne elég azzal érvelni, hogy "mert csak", és mert "hiteltelen a miniszterelnök" - ott bizony már elő kell állni nekik is a farbával, azaz a szociális kiadásokat radikálisan lefaragó módosító indítványaikkal. Persze csak akkor, ha még mindig érvényes a tavaszi álláspont az SZDSZ konstruktív ellenzékiségéről, no meg a hitelességről.
*
Ha az SZDSZ szeptember 30-ig nem ér el eredményt, vagyis nem tudja ráerőszakolni a szocialistákra a szakértői kormány gondolatát, illetve az ebből következő miniszterelnök-cserét, akkor a "hitelesek és kőkemények vagyunk bármi áron" politikája csődöt fog mondani. Vagy azért, mert kiderül, hogy a pártelnök által fennen hangoztatott egység mégsem létezik - és az adótörvények, valamint a költségvetés ilyen-olyan parlamenti segédlettel, de megkapja a szükséges számú igen szavazatot. Vagy pedig azért, mert mindkét javaslat elvérzik a szavazások során - ekkor pedig a miniszterelnök lemond.
Amennyiben ez bekövetkezik, akkor - hacsak a Fidesz nem gondolja meg magát, aminek sem politikai realitása, sem józan ésszel belátható magyarázata nem lenne - minden bizonnyal előre hozott választások következnek. A miniszterelnök lemondása után ugyanis az alkotmány értelmében nincs mód konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtására. A kormány ügyvezető kormányként működik tovább, az államfőnek pedig 30 napja van, hogy találjon egy olyan miniszterelnök-jelöltet, aki feltételezhetően bírja az - akármilyen - parlamenti többség támogatását. E többség prezentálására 40 nap áll a t. Ház rendelkezésére - ha az államfő javaslatától számított 40 napon belül nem tudják megválasztani az új kormányt, az államfőnek jogában áll feloszlatni az Országgyűlést, és három hónapon belül kiírni a parlamenti választásokat. (Az így megválasztott új parlament, ellentétben minden városi pletykával, nem 2010-ig, hanem négy évig marad hivatalban - hacsak a képviselők rá nem kapnak az előre hozott választások ízére, és megint idő előtt szét nem zavarják saját magukat.)
Mindennek tudatában nem sokat kell tehát számolgatnunk. Az államfő december végéig tesz javaslatot, és ettől fogva lenne 40 napjuk a parlamenti pártoknak, elsősorban az SZDSZ-nek egy új kormánykoalíció összegründolására. Kevés esélyt látni arra, hogy egy ilyen helyzetben a Fidesz a szabadság életérzésére frissen rátalált liberálisok mellé állna - sokkal valószínűbb, hogy az előre hozott választást támogatják. Az is nehezen lenne indokolható, hogy ha idáig eljutott a történet, vagyis a szocialisták szeptemberben a Hiteles Ellenzék ösztökélése ellenére sem buktatták meg Gyurcsányt, a télen mégis megállapodnak a liberálisokkal. Valószínűbbnek tűnik, hogy megszavaznák a parlament feloszlatását - és ehhez nem kell sok képviselő, hiszen masszív támogatást (163 szavazatot a szükséges 194-ből) találnának erre a Fideszben is. Január, február, itt a nyár, de előtte még egy előre hozott választás - ha legkésőbb február elején nincs új kormány, a köztársasági elnök előzetes felszólítás (egyeztetés) után oszlatásba kezd a Kossuth téren, és egészen pontosan 72-90 nap múlva kitűzi az új választásokat.
Mire kinyílik az orgona, össze is ülhet az új parlament, és kezdődhetnek az új nekifeszülések. Ám ha úgy folytatják, ahogy augusztus végén elkezdték, a liberálisoknak erre a küzdelemre már nem kell majd edzeniük.
A szerző politológus, a Progresszív Intézet vezető elemzője.
