A magyar politikában a szinte állandósult csodavárás és az általánosan jellemző posztmodern unalomérzet miatt viszonylag könnyű felkelteni az országos média figyelmét. A hosszú távú jelenlét, a megkapaszkodás érdekében azonban a szervezetépítés, terjeszkedés, új támogatók megtalálása elkerülhetetlen. A hatékony szervezet garantálja továbbá, hogy egy párt országos listát és mind a 106 egyéni választókerületben jelöltet tudjon később állítani. Ez utóbbi már csak a kampánytámogatás szempontjából is életbe vágó, hiszen jóval több állami forrásra jogosult az a párt, amelynek minden egyéni választókerületben van jelöltje.
| ||
Az országos szervezetépítésnek azonban számolnia kell a helyi politika realitásaival. Ez egyrészt megmutatkozik abban, hogy milyen politizálási, aktivitási minták jellemzők egy térségre, továbbá abban is, hogy melyek a jellemző konfliktusok, törésvonalak. A helyi politika ugyanakkor nem egységes: az egyes régiók, megyék legalább akkora különbséget mutatnak egymáshoz képest, mint a főváros és az ország többi része. A „körúton túli világot” egészében a belpesti élethelyzetekkel szembeállító vélekedések ezért hamisak. A helyi politikát számos olyan törésvonal metszheti, amelyek országosan ismeretlenek. A legjellemzőbbek közé tartoznak – Tamás Veronika tipológiájában – az egyes településrészek közötti, a helyi megosztó személyiségek kapcsán kialakuló, az etnikai és az ipari-infrastrukturális konfliktusok. A Momentum pragmatikus, ügyközpontú szervezetépítése ezekre a konfliktusokra, törésvonalakra építhet. Ennek azonban az a feltétele, hogy helyben ne legyen „gazdája” az adott ügynek – kérdés, hogy a félnapos kitelepülések során megtalálhatók-e ezek az ügyek és az érintettek, illetve hogy ők maguk a Momentumhoz fordulnának-e, ha még helyben sincs szövetségesük. Mit jelent ez a gyakorlatban? Képzeljük el, hogy a polgármester személyével elégedetlenek vagy a cigánysoron nélkülözők, vagy a szemétégető megépítését ellenző kis helyi zöld csoport egy külső, bár országosan ismert és eddig sikeres csoportra hagyatkozna teljes egészében.
A szervezetépítés további feltétele a helyi aktivisták, támogatók megtalálása. Az aktív állampolgárság mutatójának tekinthető tüntetéseken való megjelenés és szervezeti tagság tekintetében is változatos képet mutat Magyarország. Társadalomtudományi kutatások azt mutatják, hogy a tüntetéseken szerzett részvételi tapasztalattal elsősorban a fővárosiak rendelkeznek, hiszen ott találhatók azok a szimbolikus közterek (például a Kossuth tér), amelyek révén elérhető a nyilvánosság és megszólíthatók a döntéshozók, de Észak-Magyarország és a Dél-Dunántúl is említhető ezzel összefüggésben. A fővároson kívül azonban az érdekkijárás hagyományait felmutató részvételi formák (politikus felkeresése) a gyakoribbak, valamint a politikai cselekvés, a részvétel sokkal erősebben a politikai pártokhoz kötődik. A szervezeti tagságot figyelembe véve Budapesten kívül többen tagjai valamilyen civil szervezetnek, valamint az ipari régiókban jelentékenyebb a szakszervezeti tagság is. A helyi civilek jellemzően nem jogvédők vagy a hatalmat ellenőrizni hivatott őrkutya szervezetek, hanem szolgáltatásokat előállító, szabadidős, hagyományőrző, karitatív, lokálpatrióta szervezetek. Létük a helyi társadalom fontos kötőanyaga, ám e csoportok nem egy alternatív politikai kezdeményezés elsődleges erőforrásai. A fővároson kívüli állampolgári aktivitás tehát kevésbé politikai, és inkább szervezetszerű. Kevesebb olyan támogatót lehet találni, aki szervezetektől függetlenül, akár rövidebb időre is elkötelezné magát egy-egy ügy érdekében. A Momentum indította NOlimpia kampány azonban éppen ez utóbbi csoportra tudott hagyatkozni.
Végül az érdekkijárás hagyományához kapcsolódik a helyi politikai gépezetek szerepe. Ezek olyan struktúrák, amelyekben a kliensek politikai támogatást, szavazatot biztosítanak a patrónusnak, aki mindezt jutalmakkal, szolgáltatásokkal honorálja. Az olyan területeken, ahol az állam a legnagyobb munkaadó, valamint nagy az állami beruházások aránya, ott megnő az ilyesfajta kliens-patrónus kapcsolatok jelentősége. Hozzájárul a politikai gépezetek működtetéséhez az is, hogy helyben szűkebb az elit, fontosabbak a személyes kapcsolatok. A politikai gépezetek egy adott szinten túl akadályai a társadalmi mobilitásnak, ebből a szempontból a Momentum szimpatikus lehet azoknak a jellemzően fiatalabb embereknek, akik nem találják helyüket a kliens-patrónus viszonyok között. A velük való kapcsolatok kiépítését azonban az akadályozhatja, hogy Budapest és Európa elszívja a mobilitásban érdekelteket, a helyben maradók egy része pedig már korábban rátalált a Jobbikra. Az érdekkijárás politikai eszközét ismerő csoportok számára ugyanakkor a kérdés az lehet, hogy milyen mértékben tudja megvédeni és jutalmazni őket az új politikai alakulat.
