Ismét Lefitymálva

  • 2013. október 21.

Snoblesse

A „zsidó vs. nem zsidó” diskurzus ördögi körei a Gólem Színházban.
false

„Színházban én még annyit nem nevettem, mint a Gólem Színház előadásának első felvonásán, amelyben Vinnai András drámaíró a groteszkig sarkítva, mégis nagyon pontosan ábrázolja, milyen az, amikor az ember a belülről fakadó tisztességet feltétlen politikai korrektséggel akarja pótolni, folyamatosan falnak ütközve a bonyolult szabályrendszer útvesztőjében. Tilos kimondani, hogy zsidó, a cigánynak tilos a származására utalni, és jobb be se menni egy török étkezdébe…” – írta kritikusunk a Lefitymálva című darabról. A sok nevetés alighanem annak köszönhető, hogy a darab készítői állták a szavukat, hiszen azt ígérték: A-tól Z-ig végigveszik és A-tól Z-ig kinevetik a zsidósággal kapcsolatos előítéleteket. A negatívakat éppúgy, mint a pozitívakat. Íme egy darab, amely mindenki tyúkszemére rálép; éppúgy nevet az antiszemiták, mint a zsidók rögeszméin. Egy darab, amely egyszerre kritikus és önkritikus. Egy darab, melynek célja, hogy a zsidósággal kapcsolatos diskurzus kimozduljon a megszokott medréből. Egy darab, amelynek szerzője Vinnai András, rendezője Borgula András, szereplői pedig Nagy Mari, Bánki Gergely, Schmied Zoltán, Stefanovics Angéla és Tamási Zoltán.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.