Narancsrevü: Üss, Tökös!

  • 2012. november 7.

Snoblesse

Betiltott nyerőgépek, üresen kongó Újszínház és Extremisztán a Gólem Színház Narancsrevüjében.


Attól nagyon narancsos a Gólem Színház revüje, hogy a társulat a Magyar Narancs és a magyarnarancs.hu cikkeit viszi – immár elmondható: havi rendszerességgel – színpadra. Így a korábban „csak” olvasható cikkek új oldalukról mutatkoznak be – egyesek táncprodukcióvá alakulnak, mások prózai színházzá, megint mások pedig zenés jelenetté. Azt talán még Markó Iván se gondolta volna, hogy eltáncolható lesz 130 milliót érő Orbán-szeretete – pedig éppen ez történt a legutóbbi Narancsrevüben. De hol van már az eltáncolt 130 millió! A gólemesek kreatív fantáziáját ezúttal a nyerőgépek gyanúsan hirtelen bekövetkezett betiltása keltette fel – Vinnai András írt is egy jelenetet az ügy hátterét taglaló cikkből. De ez még nem minden, mert az egy dolog, hogy szélsőjobboldali eszmék számára közpénzből színházat fenntartani nem jó befektetés, de a gólemesek (és főleg Czifrik Balázs) még fel is dolgozták a Dörner György vezette Újszínházról szóló cikkünket. És tánc is lesz: Mérő László Élet Extremisztánban című eszmefuttatását Nagy Csilla adja elő.

 

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.