Pest megér egy estet

  • 2013. március 5.

Snoblesse

Budapest filmesek szemével – beszélgetés a Nekem Budapest készítőivel.

 


Fővárosunk és a film találkozásából hol az egyik, hol a másik került ki győztesként, legutóbb például egy kicsit elvéreztünk (lásd Die Hard – kritikánk itt), ám ez korántsem tekinthető végleges eredménynek. Itt van például a legifjabb generáció, a Színház- és Filmművészeti Egyetem forgatási lehetőséghez és nagyfilmhez nemigen jutó végzős rendezőosztálya, az Enyedi-osztály; a Nekem Budapest című szkeccsfilmben most ők mondják el – illetve mutatják meg, elvégre filmről van szó, még ha csak kicsiről is –, hogy mi minden fűzi őket a fővároshoz. A Pest megér egy estet című sorozatban ezúttal Berkes Juli, a produkció producere és Reisz Gábor, a szkeccsfüzér egyik rendezője ül egy – az Örökmozgóban található – asztalhoz.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.