Rövid

  • 2012. december 18.

Snoblesse

Ulickaja-láz a hazai színpadokon: az Odaadó hívetek, Surik a Rózsavölgyi Szalonban, a Rövid a Tháliában ad ízelítőt az orosz néplélekből.


Legutóbb tavaly, Imágó című regénye megjelenése alkalmából járt nálunk Ljudmila Ulickaja, az orosz irodalom nagyasszonya – egy begipszelt kar (a művésznőé), tucatnyi interjú (lapunké itt olvasható) és sok boldoggá tett rajongó tette ki a látogatás mérlegét. És az írónő (olyan művek szerzője, mint a Daniel Stein, tolmács, a Kukockij esetei, a Szonyecska vagy a Médea és gyermekei) ismét itt van velünk, ha nem is testben, de egy novellájából készült színdarab formájában. A Rövid címmel bemutatott darab Az orosz falvak asszonyai című novella alapján készült, s három nő nyelve oldódik meg benne egy New York-i lakásban, nem kevés alkohol kíséretében. Ulickaja színpadra átdolgozott nőalakjait Györgyi Anna, Bartsch Kata és Horváth Erika kelt életre.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.