A naprendszer határán a Voyager-expedíció 2.

Aranylemezes sláger

Tudomány

Sokak szerint éppen most válik egyre fontosabbá a Voyager-űrszondák legérdekesebb rakománya, az „aranylemez”. Az emberi élet bemutatását tartalmazó adathordozó sebezhetővé is teszi a Földet az esetleges külső civilizációval szemben.

A szondák tudományos feladatukon kívül civilizációnk hírét is elviszik magukkal az Univerzum távoli sarkaiba: rakterükben egy-egy különleges fémkorong lapul. A lemezek egészen pontosan aranybevonatú rézből állnak, borítójuk pedig alumínium, amire elektrokémiai úton még némi urán-238-as izotópot is felvittek. Mivel ennek felezési ideje 4,5 milliárd év, így azután feltételezik, hogy ha egy értelmes civilizáció találná meg őket, akkor pusztán a bomlás során keletkező elemek analíziséből meg tudja állapítani a lemez korát és küldésének idejét. Ez utóbbi amúgy egy majdnem hagyományos, barázdákkal ellátott 12 inches (nagy)lemez, melyen a mellékelt hangszedővel utóbb lejátszható hangok és analóg eljárással kódolt képek (!) találhatók. A lemezborítón részletes grafikus instrukciók találhatók a lemez megszólaltatására és a videotartalom, a képek (116 fotó!) megjelenítésére.

 

 

A lemezborító - fontos információkkal


A lemezborító - fontos információkkal

Az üzenet audiorészében találunk köszöntést, rögtön 55 nyelven: a sumértől és akkádtól a korunkban is használatos nyelvekig. Ráadásként print verzióban mellékelték Carter akkori amerikai elnök és Kurt Waldheim, a vitatott háborús előéletű (jó alappal háborús bűncselekményekkel vádolt) ENSZ-főtitkár köszöntését is. Ezen felül lemezre vágtak gyereksírást, állathangokat, vihar, vulkánkitörés és különböző ember konstruálta masinák hangjait. Ennél (legalábbis számunkra) érdekesebb a lemez konkrét zenei tartalma, ami önmagában másfél órát tesz ki, s melynek összeállítását (akárcsak az egész lemezét) egy Carl Sagan professzor vezette testület végezte.  A 22, látszólag véletlenszerűen elrendezett szám között klasszikus darabok, így Bach, Mozart, Beethoven, Sztravinszkij műveinek részletei, gamelán muzsika, indiai rága, s egy erős világzenei blokk (bolgár népdaltól navaho vagy ausztrál őslakók zenéjéig) található - ezen felül a Dark Was the Night című blues Blind Willie Johnson előadásában és Chuck Berry örökérvényű Johnny B. Goode-ja. A szelektorok konzervatív ízlését mutatja, hogy nemhogy a start 1977-es évének érdekesebb zenéi (Pistolsra nem is mernénk gondolni, no de Bowie?) nem kaptak helyet, de egy Zeppelin-, Pink Floyd- (Interstellar Overdrive!), sőt Beatles- vagy Stones-szám sem fért rá a csillagközi kompilációra. A zenei kontent megkérdőjelezhetőségénél némileg erősebb ellenérv, hogy az adatok összeállításánál nem ügyeltek arra, mennyire szenzitív információkat küldenek rólunk – különös tekintettel a képekre, melyek gazdagon illusztrálják az ember és más földi élőlények mindennapi életét, bemutatják épített környezetünket, s ezekből, valamint a mellékelt tudományos adatokból és leírásokból következtetni lehet civilizációnk fejlettségi szintjére és esetleges sebezhetőségére is.

 

 

Az


Az "aranylemez"

Igaz, az általunk küldött puskákból felkészülő alien-agresszorok toposza csak az utóbbi három évtizedben (éppen a misszió kezdete után) kezdett megerősödni az ebből (is) táplálkozó, immár valós világunkra érvényes parákkal együtt. Az utóbbiak által kialakított exopolitikai megfontolások vezettek a San Marino-skála kialakításához   – márpedig ezen a Voyager információi nem képviselnek valami nagy skálaértéket (ti. kicsi az esély, hogy valaki rájuk lel, ellentétben mondjuk az űrbe küldött célzott rádiójelekkel). Ráadásul a Voyager-szondák felfedezésének az idő múltával egyre kisebb az esélye, ahogy elemeik kimerülésével lassan megszűnik minden általuk küldött elektromágneses jel. Ettől kezdve csupán feltűnés nélkül sodródó űrtörmelékek, időkapszulával a fedélzetükön.  A mi léptékünkkel hosszú idő, kozmológiai, sőt földtörténeti léptékkel mérve csupán egy pillanat, míg a Voyager-1 úgy 40 ezer év múlva 1,6 fényév közelségre kerül a Zsiráf konstellációban található AC+79 3888 kódnevű csillaghoz.

(Cikksorozatunk első részét itt olvashatják)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.