Miért akarja Elon Musk megszerezni a Twittert?

Elefánt a médiában

Tudomány

A pénz megvan az üzletre, de a részvényesek még húzódoznak. A világ legöntörvényűbb milliárdosa a hasonlóan öntörvényű Twitterre akarja rátenni a kezét, és azt is nehéz megfejteni, hogy mit akar vele tenni.

Egyszerű lenne azt mondani, hogy Elon Musk, az ismert amerikai vállalkozó a napokban megvásárolta a Twitter nevű közösségi szolgáltatást. Az állítás azonban ebben a formájában annyira elnagyolt, hogy jelen cikkünkben mást sem teszünk majd, mint finomítjuk.

Magyarországon nem terjedt el széles körben a Twitter; itthon először a Facebook és a Tumblr közösségi oldalak váltak népszerűvé, majd felzárkózott melléjük a YouTube, az Instagram, a Reddit és a TikTok is. Éppen ezért kezdjük azzal, hogy mi is ez a tizenhat éve alapított oldal. A Twitteren az ember a saját hírfolyamát írhatja, illetve gazdagíthatja megosztott tartalmakkal. A Facebookhoz képest lecsupaszított a felület, rövid üzenetekben lehet kommunikálni, kinyilatkoztatni vagy vitatkozni másokkal. Az oldal trükkje az, hogy könnyen lehet hírességeket, politikusokat, szakértőket követni, és ugyanilyen könnyen lehet hasonló érdeklődésű embere­ket magunk köré gyűjteni.

Magyarországon a Twitter nem politikai tényező, ezt a kormányzati és állami médiaköltésekből is meg lehet becsülni. Míg a választás alatt számolatlanul locsolták a pénzt a Facebookon felépítendő Fidesz-közeli véleményvezérekre, addig a Twitterre csupán néhány troll jutott. Az Egyesült Államokban azonban más a helyzet, Donald Trump ezen a platformon tette négy elnöki évének legnagyobb visszhangot keltő bejelentéseit. És bár a közösségi oldal szabályzatát többszörösen megsértette, csak akkor tiltották ki onnan, amikor a híveit a törvényes hatalom megdöntésére biztatta 2020. január 6-án. Az angol nyelvű világban a Twitter lényeges hírforrás, véleményközlő eszköz és felület.

 

Hordószónok hordót keres

Nem ez lenne az első eset, hogy rendkívül gazdag emberek a sajtóba fektetik a pénzüket. Jeff Bezos, az Amazon alapítója a The Wall Street Journal tulajdonosa, Pierre Omidyar, az eBay alapítója megcsinálta magának a First Look Media nevű céget Glenn Greenwalddal, a Time magazin pedig 2018 óta a salesforce-os Marc Benioffé. Peter Thiel, a Szilícium-völgy leghangosabb Trump-támogatója, más utat választott, és a halálba perelte a Gawker médiabirodalmat. De bizonyos szempontból a Facebook is médiavállalkozás – igaz, ezt csak akkor hangoztatja, ha úgy kényelmes a cégnek. Minden más esetben, amikor a médiára vonatkozó szabályokat – például a gyűlöletbeszéd tiltását – kérik rajta számon, a Facebook előveszi a másik érvkészletét, és tárhelyszolgáltatóvá válik, amely nem tehet arról, mit raknak ki az általa biztosított felületre. A Facebook egyszerre állítja, hogy újság, illetve hogy újságos­stand, amely nem felelős a tartalomért. Ennek a cégnek az élén leválthatatlanul ül Mark Zuckerberg.

A Twitter-üzlet is ebbe a sorba illeszkedik: a világ egyik, ha nem éppen a leggazdagabb embere jelentős politikai hatalmat adó médiacéget szerezne meg magának. A helyzetet továbbárnyalja, hogy Musk azzal a „visszafogottsággal” használja a Twittert, amivel Donald Trump tette. Egyes, véletlenül vagy szándékosan eleresztett bejegyzései nyomán megmozdult a Tesla-részvények ára. Emiatt a SEC, az amerikai tőzsdefelügyelet büntetéssel is sújtotta, mert a cégvezetők csak szigorúan szabályozott körülmények között közölhetnek ilyen jellegű információkat. De a Twitteren kötött bele Musk a thaiföldi barlangban rekedt gyerekeket mentő csapatot vezető brit búvárba is; igaz, emiatt nem marasztalták el. Azaz Musk egy olyan szolgáltatást igyekszik megvásárolni, amelyet korábban már használt kisebb-nagyobb törvényszegésekre és csínyekre.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk