Kutyafutta a Városligetben - Hiába ugatják

  • Linder Bálint
  • 2010. május 20.

Tudomány

Az ember és a hobbiállat egészsége összefügg - erre próbálta többek között felhívni a figyelmet a negyedszerre rendezett Kutyafutta. A jó gazda szeme nem hizlalja a jószágot.

Bár a felhívásokból a pontos helyszínmegjelölés lemaradt, a Hősök terére érve hamar sikerül megfejteni, merre keressük a Felelős Állatbarátok Egyesülete által szervezett programot. A Műjégpálya mellett geopolitikai felhangoktól sem mentes incidensnek vagyunk szemtanúi: az Olof Palme sétány felől érkező két ausztrál juhászkutya

meghajt és összeterel

egy fegyelmezetlenül bámészkodó kínai turistacsoportot. A fél óra múlva kezdődő futóverseny egészen más képességeket kíván, itt pórázon kell a gazdával lekocogni két és fél kilométert. A Kutyafuttát idén is három kategóriában rendezik: indulnak amatőrök, profik, illetve vakok és gyengénlátók is. A helyszínen nyüzsgő ember- és állatsereglet ismerkedik és élvezi a jó időt. A standoknál tanácsadás, szemléletformálás és élénk kereskedelem zajlik, a színpadon az örökbefogadásról beszélgetne egy állatvédő a műsorvezetővel, amiből azonban a vidám csaholás miatt egy árva szót sem hallani. A pultnál, ahol a nevezés folyik, végigmustráljuk a mezőnyt, és latolgatjuk az esélyeket, de rá se hederítünk a fitt vizslákra, szálkás kopókra és izomtól duzzadó német juhászokra - olyanokat keresünk, akik nem számítanak favoritnak, de gazdáik szerint meglepetést okozhatnak. Ilyen például Dió, aki hosszú hetek óta edz, a hiperaktív szálkás szőrű tacskó végtagbéli hátrányát sorban állás közben úgy szeretné ledolgozni, hogy az előtte várakozó labrador lábából megpróbál leharapni egy kicsit. Hófehér, az élemedett korú bolognese egy futócipőben is elfér, de kísérője szerint nagyon jó kondiban van, és nehéz terepen gyakorolt, nem érheti meglepetés. A magunk részéről mégis inkább Bumbira, egy fiatal basset houndra (ismertebb nevén Columbo kutyája) fogadnánk, aki ugyan teljesen henger alakú, de mellette szól, hogy legtöbb fajtatársával szemben a hasa nem ér le a földig. Futópartnere szerint ez a jó vérvonalnak és a rendszeres testmozgásnak köszönhető, amit a kutya a verseny során még jól kamatoztathat. "Egy hosszú lábú megverheti, de vannak benne tartalékok."

Pallós László állatorvos azt mondja, hogy a kutya egészségi állapota a gazdáét tükrözi. "Az ember életvitele meghatározza kedvence lehetőségeit. Ezért is mondják, hogy az állat hasonlít a gazdájára, no meg azért, mert mindenki a vérmérséklete szerint választ társat. Ha valakinek az egyetlen kikapcsolódás, hogy bámulja a tévét és nassol, akkor a kanapé mellett heverő eb is kövér lesz. De ha eleget mozgunk velük, mi is egészségesebbek leszünk, aki pedig odafigyel az állat táplálkozására, a sajátját is tudatosabban tervezi. Kellő gondoskodással a lakásban tartott kutya kondíciója is kifogástalan lehet." Nem csoda, ha a hazai négylábúak között ma már

népbetegség az elhízás

és az ezzel járó nyavalyák. Egy "túlkondírozott", vagyis kövérkés kutyát házilag is le lehet fogyasztani, de a komoly túlsúlytól csak ellenőrzött diétával, állatorvosi felügyelet mellett szabad megszabadulni. A szakember szerint ugyanakkor a bernáthegyitől a chihuahuáig minden fajtát lehet és érdemes is rendszeresen futtatni, persze fontos a mértékletesség és odafigyelés, kegyetlenség egy négy hónapos kölyköt a kerékpárhoz kikötve edzeni. A sportos életmód a megelőzésben is fontos szerepet játszhat, a kutyák ugyanis ma már szinte minden minket sújtó időskori és civilizációs betegséget kénytelenek végigszenvedni. Az állategészségügy folyamatos, sokszor a humán szektorénál gyorsabb fejlődése alaposan kitolta a kutyák várható élettartamát. Ennek eredményeként rengeteg a nyugdíjas és matuzsálem korú, keringési és mozgásszervi panaszokkal küzdő állat. "Sok a cukros, a szívbeteg, gyakoriak az ízületi bántalmak és a rák. A városi ártalmak, a környezetszennyezés, a stressz a kutya életét is megrövidíti."

Magát a futóversenyt Sátor László, a Budapesti Atlétikai Szövetség főtitkára szervezi, aki szaladgálás közben annak a reményének ad hangot, hogy a rendezvénnyel sikerül egy új réteget megszólítani, és minden induló ráérez a közös mozgás örömére. Egy borjú méretű dog mögött egy kislány repül a rajtvonal felé, ahol ember és állat is szorgalmasan melegít; igaz, utóbbiak jó része a többiek jelenlététől megrészegülve szíve szerint láthatóan egészen másféle testmozgást végezne. A tumultuózus jelenetek a rajtig tartanak, először a profik indulnak el. A pórázt a versenyző itt nem a kezében fogja, hanem egy hevederrel a derekán rögzíti, a kutya húzza is az atlétát - ebből Európa-bajnokságot szoktak rendezni. Az amatőrök krémje is hasonlóan kezd, az első sorokból startoló ebek valósággal röpítik a gazdákat, így Gusztos Pétert és Gajdos Tamást is. A derékhad már nem ilyen elszánt: egy megzavarodott spániel az ellenkező irányba indul, egy unott beagle lefekszik a földre, és van olyan kistermetű jószág, amelyet az első méterek után cipelni kell. Még végig se lapozzuk a fűtött kutyaházakat kínálgató reklámújságot, a legjobbak már beérkeznek, a közönség lelkes biztatása kíséri azt a Károly bácsi kinézetű idős férfit is, aki vizslája után szaladva nagyon úgy fest, hogy menet közben és nem jószántából csatlakozott a mezőnyhöz. A vakvezető kutyákkal indulók is elrajtolnak, és kisvártatva szabályosan futásban érkeznek a célba. A győztes Németh Vilmos, aki vakon lett fekete öves aikidomester. "Simán lehet futni a kutyával, én Gyál mellett szoktam edzeni. Jessie ilyenkor még jobban figyel."

Figyelmébe ajánljuk