Plágium! Schmitt Pál egy klubba került a Led Zeppelinnel

  • narancs.hu
  • 2016. április 12.

Villámnarancs

A Led Zeppelin ideális célpont, elvégre az akkori kritikusok már első két (máig ájult tisztelettel övezett) albumuk 1969-es megjelenése alkalmából is pedzegettek róluk ilyesmiket.

A nap plágiumhíre szerint ezúttal két tisztességben megőszült rockzenészt kaptak schmittelésen. A dolog szépséghibája, hogy a Jimmy Page-Robert Plant duónak 45 évvel híres szerzeményük, a Stairway To Heaven megjelenése után kell bíróság elé állnia az Egyesült Államokban, s majdnem két évvel azután, hogy az első hírek felröppentek volna arról, hogy perelni fogják őket.

false

A plágiumvád szerint a Spirit nevű, már a maga idejében sem túlságosan ismert, s azóta majdnem elfeledett (ámde a hatvanas évek végén a Led Zeppelinnel együtt turnézó) amerikai zenekar instrumentális (!) szerzeménye (Taurus című), legalábbis akkordmenetét tekintve, feltűnően emlékeztet Page-ék évekkel később, wales-i magányban íródott dalára (a két inkriminált számot itt és itt hallgathatják meg). A bíróság valamint az esküdtek számára oly meggyőzőnek tűnik a hasonlatosság, hogy Gary Klausner los angeles-i bíró (a BBC tudósítása szerint muzikológiai érveket sem nélkülöző) döntése szerint a világhírű Led-Zeppelin-tagok kénytelenek megvárni e tárgyban az esküdtszék ítéletét is. A Spirit néhai, még 1997 elején vízbe fúlt gitárosa, a Taurust 17 évesen komponáló és felgitározó Randy Wolfe (vagy ahogy a világ megismerte: Randy California) nevében meghatalmazottként egy bizonyos Michael Skidmore perelte be a zenekart, s ha nyer, övé a megítélt kártérítés fele. A jelentős késésen nem kell fennakadni: elég néhány nagy visszhangot kiváltó, a felperesek számára sikeres plágiumper (például Pharrell Williams és Robin Thicke popsztárok  éppen tavaly fizetettek 7,4 millió dollárt Marvin Gaye örököseinek a Blurred Lines miatt), és máris feltámad a kapzsiság az emberekben, látva, hogy a bíróságok, pláne a tengerentúlon kevéssé megértőek a rock, pop, hip hop, stb. (hogy csak a „könnyű” műfajokat említsük) saját hagyományát recikláló természete iránt. A Led Zeppelin pedig ideális célpont, elvégre az akkori kritikusok már első két (máig ájult tisztelettel övezett) albumuk 1969-es megjelenése alkalmából is pedzegették, hogy több daluk bizony klasszikus blues- és folk-számok átértelmezése, s nem csak azok, ahol feltüntették az eredeti szerzőt is. Csak éppen ez még nem magyarázza, hogyan lesz egy rockszám (mint a Stairway To Heaven) oly átütően jó és egyben sikeres.

Figyelmébe ajánljuk