Ez már a téboly: a kormánysajtó két momentumozás között attól retteg, hogy Sickratman megcsáklyázza Paks 2-t

  • narancs.hu
  • 2017. március 9.

Villámnarancs

Hazaáruló-e vagy? Az év sorosozása.

Minden sorozosások leggyönyörűbbikével támad Orbán Viktor főlapja, a Magyar Idők. A mondat művészi értéke oly magas, hogy kénytelenek vagyunk idézni: „George Soros, a milliárdos spekuláns kereszténygyalázó szélsőséges nehéztüzérségét is csatába küldi a magyar kormány ellen…” Kétségtelenül írhatták volna azt is, hogy George Soros egy égő vonatból dobálja a magyarok fejét kolerás téglákkal, de holnap is lesz nap, nem árt takarékoskodni a művészettel.

Az ígéretes cím egyébként a Pesti Srácokra, Orbán Viktor egyik harcos allapjára kalauzolja a bátor olvasót, aki ott rögtön meg is tudhatja, hogy a mondott csatába induló kereszténygyalázó szélsőséges nehéztüzérség Sickratman, ifj. Sebő Ferenc és az Energiaklub, akik egy színdarabot kalapáltak össze, amiben rosszallásukat fejezik például Paks 2-vel kapcsolatban.

Nos, ez pestisrácul így hangzik:

„Ötödikbe kapcsolt Soros György, aki ezúttal az általa rendre támogatott Energiaklubbal, az Orbán Viktort nyíltan gyalázó, uszító provokátorral és a Gecy című botrányos zsidó pornókomédia rendezőjével próbálja megfúrni a paksi atomerőmű bővítését. A PestiSrácok.hu megtudta, a milliárdos spekuláns támogatásával a szervezet márciusban és áprilisban egy olyan rendezvénysorozatot hív életre, amellyel az energia és a korrupció magyar világát kívánják bemutatni öt egyetemi városban, és amelyben Paks II. mellett a magyar kormány, valamint Orbán Viktor is garantáltan célkeresztbe kerül. Az Energiaklub Tudjukki – A Turánium Királya című élő szerepjátékának a felsőoktatásban tanulók a célcsoportjai, a kurzussal pedig Pécsen, Debrecenben, Szegeden, Miskolcon és Budapesten lépnek színre.”

Rettenetes, nemde?!

Szerencsére Vlagyimir Putyin viszonylag ritkán olvassa a Magyar Időket és a Pesti Srácokat, mert ha ez a kezébe kerül, biztos visszatáncol ijedtében.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.