„Mint a sportban”

Kocsis-Holper Zoltán karnagy

Három éve vezeti a debreceni Kodály Kórust, de számos más kórusnál is gyűjtött tapasztalatokat. A BMC márciusban jelenteti meg a Modern Art Orchestrával közös Kodály-lemezüket. A kortárs kóruszene elhivatott tolmácsolójával Liszt Ferenc szülőfalujától Kínáig és a sportig sok mindenről beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Kórus Spontánusz volt az első kórusod. Beszélő név?

Kocsis-Holper Zoltán: Tulajdonképpen igen; egy utcai éneklésre jöttünk össze, arra járt egy újság­író és kérdezte a nevünket. Ott helyben született a név.

MN: És spontán összejöttök még néha?

KHZ: Nem spontán, minden hétvégén próbálunk, több mint húsz éve.

MN: Debrecen és Sopron között ingázol hetente.

KHZ: Igen, és Budaörsön lakom.

MN: Sportoló is voltál.

KHZ: Kamaszkoromban kosaraztam, de aztán egy sérülés miatt abba kellett hagynom. Ezt jelnek vettem, ha akkor nem történik ez a sérülés, valószínűleg nem fordultam volna a zene irányába.

MN: Mit hoztál át a sportból a karvezetésbe?

KHZ: Rengeteg mindent. A mozgáskultúrát is, mert az ember a karjait erőteljesen használja a kosárlabdában és a karvezetésben. A sport nagyon kellett ahhoz, hogy az állóképességem karnagyként is meglegyen. Már a kosárlabdában is szerettem irányítóként szervezni a játékot, másokat helyzetbe hozni. A kudarcok feldolgozásának képességét is a sportból hoztam; az egyik pillanatban kikapunk, de másnap megint játszani kell. A csapatjátékokhoz szükséges mentális állóképesség is nagyon jó ahhoz, amit most csinálok.

MN: Ha teheted, beszélsz a közönséghez egy-egy koncert előtt. Miről leginkább, a korról, a zeneszerzőről, a darabról? Programot adsz a zenéhez, anekdotákat mesélsz?

KHZ: Programtól és darabtól függ. A kórusművek általában 3–4 perc hosszúságúak, tehát egy koncerthez 10–12 darabot válogatunk össze. Ahhoz, hogy ennek a gondolati vonalát követni lehessen, jó, ha az ember ad fogódzókat. A kórus a próbákon hosszan foglalkozik a darabokkal, elmélyül bennük, a közönségnek erre nincs lehetősége, tehát ebben segítek. Ezt persze nagyon sokan csináljuk a szakmában.

MN: Milyen kitekintésed van a világra, volt alkalmad hosszabb időt külföldön tölteni és megismerkedni ottani kórusokkal?

KHZ: Hosszabb időt nem töltöttem külföldön, de mivel 1982-ben születtem Sopronban, már kisiskolás koromban szabadabban járhattunk át Ausztriába. Később vezettem is egy férfikórust Liszt szülőfalujában, Doborjánban – a német neve Raiding –, hat évig. Tőlük is sokat tanultam.