Rés a présen

„Nagyobb és hangosabb”

Tarján Zsófi énekes

  • rés a présen
  • 2018. november 1.

Zene

A Honeybeast novemberben az Arénában koncertezik.

rés a présen: Mikor állt össze a Honeybeast?

Tarján Zsófi: A csapat Honey Bee néven alakult 2005-ben, majd tagcserék után 2009-ben lett a jelenlegi neve. 2012-ben csatlakoztam a zenekarhoz. A magyar zenei palettára 2014-ben kerültünk fel, amikor A legnagyobb hős című dalunkkal a döntőig jutottunk A Dal című tévéműsorban.

rap: Kik a jelenlegi tagok?

TZS: A zenekar alapító tagjai közül Bencsik-Kovács Zoltán zenekarvezető, gitáros, szövegíró, Kovács Tamás dobos, Tatár Árpád gitáros. Akik később csatlakoztak: Lázár Tibor basszusgitáros, Kővágó Zsolt billentyűs és én. Bencsik-Kovács Zoltán írja a dalokat, a zenéket, és ő is hangszereli a számokat, én vagyok a felelős a vizuális megjelenésért és a grafikai tervezésért.

rap: Grafikus is vagy?

TZS: Grafikai és zenei végzettségem is van. Előbbit a Visart nevű főiskolán szereztem, a zenei tanulmányaimat pedig a Kőbányai Zenei Stúdióban végeztem ének szakon.

rap: Írd körül a Honeybeast stílusát!

TZS: Elég eklektikus, mert a dalainkban fellelhetők a népies elemek, a hangszerelésben pedig a vonósoktól az elektronikus hangzásig minden megtalálható. Mi a próbateremben úgy hívjuk, hogy Honeybeast-stílus, ami a zenekar tagjainak és dalszerzőjének az ízléséből áll össze. Bencsik-Kovács Zoltán szereti a Pink Floydot, a Coldplayt, a Clean Banditet, de ezenkívül olyan klasszikus zeneszerzőket is, mint Debussy és Stravinsky, de alapvetően egy dzsesszgitáros.

rap: Milyen albumokat tudtok magatok mögött?

TZS: Az első lemez a Parazita, még nélkülem, 2010-ben jelent meg, aztán már velem 2014-ben A legnagyobb hős című, majd 2015-ben a Bódottá és 2017-ben a Súlytalan. A legújabb lemez az Élet a Marson pedig idén jelent meg, és kicsit más. Míg az eggyel ezelőtti lemezen inkább akusztikus hangszerelésű dalok voltak, ezen nagyobb hangsúlyt kapott az elektronikus, modernebb hangzás.

rap: Mi az, ami egységes a dalaitokban?

TZS: Szerintem minden dalnak nagyon erős szövegvilága van, és ez nem is fog változni. Alapvetően három csoportra lehet osztani a dalokat a témák szerint: párkapcsolatok, társadalomkritika és a kettő összegzése, ami már szinte filozófia. Utóbbiak közül a koncerteken kevesebbet adunk elő, mert nem feltétlenül bulisak, inkább elgondolkodtatók. Igaz, hogy ott van például a Súlytalan című dal, ami ez a kategória, mégis tud bulis lenni, ha akarjuk.

rap: Az Arénában, a nagykoncerten lesznek ilyen dalok?

TZS: Az Arénában november 21-én minden lesz. Olyan kontextusban fogjuk előadni a dalokat, mint egy szimfonikus vagy egy progresszív koncertet, pontosan az említett témakörökre felosztva.

rap: Miért az Arénát választottátok, nem túl nagy az?

TZS: Merész döntésnek tűnhet, pláne, hogy csak 2014 óta vagyunk ismertebbek. De 2016-ban volt az első sympHoney koncertünk az Erkel Színházban, és egy hónappal az előadás előtt elkelt az összes jegy. A tavalyi sympHoney turné teljes telt házzal ment Magyarország nyolc nagyvárosában. Ez felbátorított minket, hogy bevállaljunk egy Arénát.

rap: Hogyan készültök fel?

TZS: Novemberben várható az eddigi legszigorúbb próbaidőszakunk, amikor folyamatosan össze leszünk zárva. A műsor szerkezete már megvan. A Budafoki Dohnányi Zenekar kísér minket, és a  Voice Station kórus tart velünk, akik tavaly is ott voltak a turnén és előtte az Erkel Színházban is. 70 ember lesz a színpadon. Nagyobb és hangosabb koncert lesz, mint az eddigiek, és minden eddiginél komolyabb látvány is lesz.

rap: Vágysz ezenfelül az idén még valamire?

TZS: A legtöbb zenésznél a bakancslistán van egy arénás koncert. Jelen pillanatban ez a prioritás. Utána leheveredni egy tél eleji reggelen egy pokróccal, a teámmal meg a kiskutyámmal, és nem csinálni semmit.

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.