„Olyan személyt jelöltem köztársasági elnöknek, akit a következő néhány év munkájának szempontjából a legalkalmasabbnak ítéltem” – így indokolta Schmitt Pál államfőjelölését Orbán Viktor, aki 2010 júniusában a bolgár tengerpart mellett vakációzva, levélben „üzent” haza arról, hogy a kormány támogatását a korábbi olimpiai bajnok élvezze. Frakciótársainak a miniszterelnök-pártelnök nem indokolta döntését, igaz, a korábban kiszivárgott információk után nem okozott túl nagy meglepetést, hogy a Fidesz korábbi alelnöke, a parlament akkori elnöke lesz Sólyom László utódja. Hiszen az, hogy a második Orbán-kormánynak Sólyom László problémás államfő lett volna, hamar kitűnt: Pokorni Zoltán április végén a Tv2 reggeli műsorában fogalmazott úgy, hogy szerinte nem lesz újra államfő Sólyom László.
Ezt követően egyből elindult a találgatás: felvetődött Pálinkás József, az MTA jelenlegi, illetve Vizy E. Szilveszter korábbi elnök neve is, de egyes elképzelések szerint Kövér László is esélyes volt az elnöki posztra. Kövér személye azért is érdekes ebben a történetben, mert sajtóértesülések szerint ő volt az, aki Orbán Viktorral emelt hangon is közölte, hogy nem tartja alkalmasnak Schmitt Pált a posztra, sőt, Kövér a tőle nem szokatlan kemény stílusban állítólag még „lepaprikajancsizta” is Schmittet. Orbán azonban hajthatatlan maradt: jött Schmitt. A történet folytatása nemcsak azért érdekes, mert Schmittet aztán Kövér követte a házelnöki poszton, hanem azért is, mert ha szöuli hazatérése után engedve a ráirányuló médianyomásnak, és elébe menve a további botrányoknak, lemond államfői posztjáról, akkor legalább harminc napig ismét Kövér László lesz az utódja. Ennyi ideje van ugyanis az Országgyűlésnek új államfőt választani, de az átmeneti időszakban a hatályos törvények értelmében a mindenkori házelnök látja el az államfői feladatokat.
A hivatali aláíró
„A kormány törvényalkotási lendületének nem gátja, hanem inkább motorja kívánok lenni” – így fogalmazta meg államfői krédóját Schmitt Pál 2010 júniusának végén, amikor a Fidesz–KDNP képviselői előtt bemutatkozott. (Ezen a találkozón Orbán Viktor nem volt jelen, hiszen családjával Bulgáriában nyaralt.) A plágiumbotrányba keveredett Schmitt ehhez az ígéretéhez aztán később is tartotta magát, ennek eredménye lesz az, ami itt marad utána.
Schmitt Pál 2012 elejéig 321 törvényt írt alá, a hozzá megküldött jogszabályokból – a korábbi államfőktől eltérő módon – egytől egyig mindet. Azaz Schmitt Pál beiktatása óta a mai napig egyszer sem küldött vissza az Országgyűlésnek megfontolásra, sem az Alkotmánybíróságra normakontrollra egy jogszabályt sem. (Az Országgyűlés honlapjának adatai szerint Mádl Ferenc összesen 19-szer, míg Sólyom László összesen 47-szer küldött vissza jogszabályt, vagy a parlamentbe, vagy az Alkotmánybírósághoz.)
Eddig hat alkalommal fordult elő, hogy az Alkotmánybíróság utólag olyan törvény ellen emelt kifogást, amelyet az országgyűlési megszavazás után Schmitt Pál is aláírt. Ilyen volt decemberben például az egyházügyi törvény, az ún. büntetőeljárási gyorsítócsomag, a médiaalkotmány, a visszamenőleg is hatályos, 98 százalékos különadó, illetve a köztisztviselők indoklás nélküli elbocsátását lehetővé tevő jogszabály. Schmitt Pál „nagyvonalúsága” így utólag is komolytalanná tette őt, és írta felül a még 2010-ben, egy Duna Tv-interjú során tett vállalását, mely szerint hivatali ideje alatt a demokrácia és az alkotmányosság nem csorbulhat, és ha kell, akár a megválasztóival is konfliktusokat vállalva, de élni fog politikai vétójogával, mert azt „nyilván egyszerűbb, gyorsabb és könnyebb” alkalmazni, mint az alkotmányost.
Ezenkívül – több szakmai szervezet tiltakozása ellenére – Schmitt aláírta a köznevelési törvényt, a felsőoktatási törvényt, a számos hazai, illetve európai kritikát kiváltó médiatörvényt, a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosításáról szóló törvényt, illetve aláírta a MNB-törvény módosítását is, amelynek értelmében a továbbiakban az Országgyűlés választhatja meg a monetáris tanács – a jegybank elnökén és alelnökein kívüli – tagjait. És ezenkívül természetesen az új Alaptörvényt is szignózta, amellyel egyúttal élete végéig tisztességes appanázshoz is juttatta önmagát, mivel ezzel hatályba lépett a köztársasági elnök jogállásáról és juttatásairól szóló sarkalatos törvény. E szerint volt államfőt időkorlát nélkül „havonta a mindenkori köztársasági elnöki tiszteletdíj havi összegének megfelelő mértékű pénzbeli juttatás”, „megfelelő lakáshasználati jog”, továbbá sofőrrel együtt „személyes gépkocsihasználat”, kétfős titkárság, valamint emelt színvonalú egészségügyi ellátás illeti meg.
Schmitt Pál köztársasági elnöki pályafutásának legkínosabb pillanatait alighanem a magyar nyelvvel folytatott reménytelen harca jelentette (erről lásd bővebben keretes anyagunkat a cikk végén), de a bakik hosszú sorából nem felejthető ki az, amikor figyelmetlenségből nem „Dr. Vígvári Tamást” nevezte ki egyetemi tanárrá, hanem „Dr. Vigvári Andrást”, vagy az a mulasztás, hogy az elnöki hivatal honlapján a gazdálkodási adatok több mint fél évig nem voltak elérhetők. Az pedig csak pár hetes hír, hogy idén januártól hetvenöt fős palotaőrség vigyázza a köztársasági elnök várbéli rezidenciáját – ennek felállítása 55 millió forintba került.
A botrány és a hatása
A hvg.hu január 11-én írta meg, hogy az államfő kisdoktori dolgozata közel 180 oldalon keresztül szinte szóról szóra megegyezik Nikolai Georgiev bolgár sportkutató egy másik, 1987-ben hasonló címmel készített, francia nyelvű tanulmányával. Ezt követően újabb és újabb részekről derült ki, hogy „máshonnan” származnak. A korábbi Testnevelési Főiskola jogutódja, a Semmelweis Egyetem pár héttel az eset után öttagú bizottságot hívott életre annak kivizsgálására, hogy valóban plagizált-e Schmitt Pál. A bizottság kedden tette közzé jelentését (http://magyarnarancs.hu/belpol/itt-a-schmitt-jelentes-79353), melynek alapján csütörtökön az egyetem szenátusa 33:4 arányban Schmitt Pál doktori címének visszavonása mellett döntött. Ugyancsak csütörtökön közölte a Magyar Nemzet azt a vezércikket, amelyben lemondásra kérte az államfőt. A lap szerdai hallgatása után (http://magyarnarancs.hu/belpol/cenzuraz-79416) a cikket nehéz volt nem felülről küldött selyemzsinórként értelmezni: ezt követően szinte elképzelhetetlen, hogy a két lábon járó botrányfészek továbbra is hivatalában marad. Lemondásának bejelentése jelenleg csak időzítési kérdésnek tűnik.
| Az ál(l)amfő esetei a magyar nyelvvel A nyilvánosság számára az első jelzés arról, hogy Schmitt Pál próbálkozásai a betűvetéssel grammatikai szerencsétlenségeket képesek előidézni, 2010 novemberében érkezett, miután az elnöki hivatal eljuttatta javaslatát az alkotmány-előkészítő eseti bizottsághoz. A szöveg hemzsegett a helyesírási és nyelvi hibáktól. Az egybeírás-különírás szabályairól nyilvánvalóan még sohasem hallott a szerző (pl.: „főben járó”, „szélső jobboldali”), a korai zsengének felfogható mű egyik mondatszörnye („A véleménynyilvánítás szabadságjoga a felnőttekkel hasonlatosan illetik a gyerekeket.”) pedig már a jellegzetes schmitti nyelvhasználat lendületesen derűfakasztó változatát előlegezte meg. Munkatársai ekkor azonban még kísérletet tettek az elnök imázsának védelmére: a Köztársasági Elnöki Hivatal munkatársai szerint Schmitt Pál – a jól azonosítható kézjegyek ellenére – valójában nem is látta ezt a javaslatot.
 Graffiti Budapest belvárosában Fotó: Debre Zsuzsa
Ugyanezt a fordulatot már képtelenség volt elsütni a méltán hírhedt újévi beszéd után. A rövid beszéd írásos változatát egybeírási tévesztések, vessző- és nyelvhelyességi hibák tarkították, de az írásmű mélypontját kétségtelenül a Himnusz első két sorába zsúfolt három darab brutális helyesírási hiba jelentette. Schmitt nyelvművelői lendületének az sem szabott gátat, amikor 2011 márciusában előbukkant egy korábbi írásműve a hegyeshalmi Paprika csárdából: ez volt az a szöveg, amelyben az „álamfőnek” egy „álomást” sikerült meglátogatnia. A hónap végén pedig a zagyvarékasi művelődési ház helytörténeti kiállításán járt, ahol mindjárt egy szép bejegyzéssel gazdagította a vendégkönyvet – a későbbi korok szövegkritikai elemzőinek dolgát itt a gyűjtemény szó rövid ü-s verziójával és a helytelen dátumozási formával könnyítette meg. Aztán Schmitt 2011 júniusában Széphalmon a magyar nyelvi szervezetek összefogásával megrendezett első anyanyelvi juniálison mutatott be szubverzív nyelvfilozófiai performanszot. Ennek során kifejtette, hogy a magyar nyelv igen nagy bajban van, hiszen az sms-ek és az internet tönkreteszik. Ezek után apróságnak tetszhetett, amikor 2011 júliusában az oslói és utøyai mészárlás után Schmitt részvétnyilvánító levelet küldött a norvég királynak, a címzett valódi neve azonban (V. Harald) V. Haroldként szerepelt a levélen. De a gyerekek vegzálásáról még ezután sem volt hajlandó lemondani: ők ugyanis szerinte „nem tudnak sem írni, sem olvasni, sem beszélni. (…) Mert televízióznak, interneteznek.” Ennek szellemében 2011 decemberének elején Kecskeméten lengette meg mutatóujját a diákok felé, nem sokkal később pedig a budapesti Szent István Gimnáziumban vélte úgy, hogy ő lehet az a személy, aki a leghitelesebben képes az analfabéta diákság előtt hangsúlyozni a magyar nyelv ápolásának jelentőségét. Amikor aztán a hvg.hu idén januárban megírta, hogy Schmitt plagizált, akkor egyúttal arra is fény derült, hogy az államfő már húsz évvel ezelőtt is ugyanezen a nívón alkotott: a labdarúgás a szövegben következetesen rövid u-val szerepel, a vízilabda rövid, a birkózás hosszú í-vel. |
