A bécsi Wallenberg-konferenciáról a Wina magazinban közzétett cikk szerzője, Marta S. Halpert nyilatkozott lapunknak. Schmidt Mária előadásával kapcsolatban a következőket tudtuk meg tőle:
„Átolvastam a Schmidt Mária honlapjára feltett szöveget, amit általában egyezőnek találtam azzal, amit a Raoul Wallenberg születésének századik évfordulójára rendezett konferencián is elmondott. Szeretném ugyanakkor hangsúlyozni: bár a történész felolvasta a szöveget, néha szabad kommentárokat fűzött hozzá, s ezek az elmondottak értelmezésekor sokkal fontosabbak voltak, semhogy most utóbb mellőzhetők lennének.
Számomra egyébként a jelenlegi – mondom, nem teljes – szöveg is tartalmazza azokat a megközelítéseket, amelyeket egy zsidó inszinuációként vagy súlyos sértésként értékelhet. Itt van mindjárt az identitás kérdése. Schmidt azzal, hogy a zsidóságot összekötötte a kettős identitással, megkérdőjelezte e közösség magyarságát; egyértelműen átszüremlik a szövegen, hogy ő Trianon előtt a zsidókat monarchistáknak tartotta, Trianon után pedig kommunistáknak.
Szintén fontosnak tartom a szöveg kapcsán megemlíteni mindazt, amit Schmidt elfelejtett megosztani hallgatóságával: azt, hogy nem a harmincas évek végén, nem a negyvenes években kezdődött Magyarországon a zsidók jogfosztása. A Winában megjelentetett cikkemben említést tettem Kovács M. Mária hézagpótló kutatásairól, amelyek áttekintik a diszkriminációs törvénykezést a Horthy-korszak kezdeteitől annak végnapjaiig. Ezek ma már kötetben is olvashatók, Schmidt Mária viszont azt a benyomást keltette, hogy a bajt a zsidókra mindössze a háború hozta, s a német megszállás tetézte azt be.
A szimpóziumra a világ legnevesebb Wallenberg-kutatói kaptak meghívást, s ennek megfelelően az orosz titkosszolgálat archívumának képviselője éppúgy, mint a svéd, amerikai vagy más kutatók komoly szakmai anyagokkal bővítették a megjelentek ismereteit. Egyedül Schmidt Mária dolgozata tért el ettől, munkája ugyanis kifejezetten politikai állásfoglalás volt, politikai magyarázatokat adott, ezért tendenciózussága sokunknak feltűnt. Egy efféle keretbe állítva a wallenbergi életet és életművet kifejezetten provokatívnak tűnt, amikor Schmidt zsidó szervezetek és az akkori amerikai titkosszolgálat, az OSS ügynökének, megbízottjának nevezte a svéd diplomatát. Előadása után, többedmagammal erre rá is kérdeztem, mire ő annyit válaszolt: Nagyon helyeslem, hogy ekként lépett fel, bárcsak többen lettek volna.”
Ara-Kovács Attila cikke a témában itt, Schmidt Mária arra adott válasza pedig itt olvasható.
