Több jóindulatot

  • Kálmán C. György
  • 2013. augusztus 16.

Első változat

Nem kéne folyton mindenen gúnyolódni, kikezdeni kormányunk legszentebb céljait és legkörültekintőbb személyi döntéseit.

Na, ezt nem bírom a kormány ellenfeleiben, a baloldaliakban meg liberálisokban, sőt a kritikus konzervatívokban és jobboldaliakban – hogy csipetnyi jóindulat sincs bennük, folyton a rosszat keresik, gyanakszanak és gúnyolódnak.

Ezt nem bírom bennem.

Pedig hát ideje – legalább hipotetikusan, gondolatkísérletképpen – berendezkedni újabb négy, újabb nyolc évre a NER-gondolkodásra, elsajátítani a sajátos logikát és értékrendet. Ha nem akarjuk dühöngéssel tölteni az időt – tehát: saját lelki egészségünk érdekében is –, érdemes jóindulatúnak, megértőnek, simulékonynak lennünk.

Itt van például egy hír, nem friss, már több mint egy hónapos, amely szerint a Kőrösi Csoma Program ösztöndíjasai között igen sok a pártkapcsolatokkal rendelkező ifjú ember: „a 47 ösztöndíjas fiatalból hétnél mutatható ki egyértelmű kötődés valamilyen politikai szervezethez. Különös véletlen, hogy a Váci Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (a KDNP ifjúsági tagozata) tíz alapítója közül ketten is megkapták az ösztöndíjat.” Talán belátható, hogy mondjuk ezer, tetszőlegesen kiválasztott „25–30 év közötti, felsőfokú végzettséggel és angol nyelvtudással, vagy a célországnak megfelelő nyelvismerettel rendelkező fiatal” között aligha találnánk vagy 140 kereszténydemokratát, akik közül negyven váci alapító volna. Szóval, kicsit felül vannak reprezentálva a nemigen létező párt ifjai – de hát mit is várnánk, ha egyszer „olyan intézményrendszer” a cél, „amely az egyének és közösségek integrációja révén hozzájárul a magyar önazonosság és a magyar nemzet összetartozásának erősítéséhez” (bármit jelentsen is ez).

Ráadásul  – ahogyan az eredeti cikkhez írott kommentáromban már annak idején megírtam – több jóindulattal kellene értékelnünk ezt a jelenséget. Ezek a fiatalok az Egyesült Államokba, Kanadába, Ausztráliába mennek majd; olyan kultúrákkal szembesülnek, ahol a „liberális" nem szitokszó, ahol elfogadják a nemi másságot, ahol az alkotmány sok évszázadra szól és konszenzussal módosítják, ahol szabad, de nem kötelező vallásosnak lenni, ahol a kultúra és a sajtó szabad. Páratlan nevelő hatása lesz ezeknek az utaknak – azt ugyan nem hiszem, hogy a fiatal kereszténydemokraták nagy befolyást gyakorolnának a fogadó országokban, de hátha másképp gondolkodnak majd, mire visszajönnek. Bizonyára éppen ez volt a cél. Azért küld ki szerető, féltő, gondoskodó államunk olyanokat, akik számára mindez az újdonság erejével hat, hogy közvetlen közelről szembesüljenek azzal, amit eddig csak tudatlanul ócsárolni tudtak.

Vagy itt van a most kinevezendő MNHH-vezető ügye (róla pl. itt meg itt) – ezt is nézzük jóindulattal, ne kössünk már bele mindenbe. A vécétisztítók közül bizonyára nagyon kevesek koprofilek vagy urofilek – nem lelik kedvüket az emberi végtermékek eltüntetésében, hanem megfizetik őket, és ez is fontos munka, amit el kell végezni. A pedofil vagy sorozatgyilkos bűnözők védőiről sem szoktuk feltételezni, hogy ráérő idejükben maguk is efféle hajlamaiknak hódolnának. Ugyan miért hisszük akkor szegény ügyvédnőről, hogy – szakmai munkáján túl és kívül – nem volt rosszul azoktól a megbízóktól, akiknek ugyanúgy kijár a tisztességes és alapos védelem, mint bárki másnak?

Talán inkább elismerést érdemel, hogy annyi éven át kötésig benne állt a gyanús szagú (jobboldali) médiaügyekben, és bizonyára csak otthon, négy fal között, barátai vállára borulva sírhatta ki magát, amikor azokra a rettenetes hazugságokra gondolt, amelyek mögé kellett védőként állnia. (Sőt a maga módján ki is fejezte ellenérzéseit, hiszen bátran elveszített egy jó csomó pert.) Kemény, visszataszító, embert próbáló munkát végzett – ez legalább méltó az elismerésre, nem? Az ügyvéd a dolgát teszi, azt védi, akit védeni kell (és aki megfizeti). És hogy miért csupa jobboldali (olykor szélső-, máskor „keresztény”-jobbos) orgánumot és embert védett? Hát ha a megbízók kézről kézre adják az ügyvédet, így alakul ez – a kötelességtudó ember kivonhatja-e magát a megbízások alól?

Szóval – azt mondom, több jóindulatot, megértést, belátást. Mindenkinek jobb lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.