1. A messzi dél vadjai
| ||
Teljesen gerillában nyomtuk – nyilatkozta a Narancsnak Benh Zeitlin filmrendező, aki Gazdag Gyulánál tanulta ki a szakmát a Sundance műhelyében (Gazdaggal készített interjúnk itt olvasható), s olyan jól kitanulta, hogy alig harmincévesen leforgatta a Mississippi-delta mocsaras szigetvilágában élő Hushpuppy semmihez sem hasonlítható történetét (kritikánk a filmről itt).
2. A vadászat
| ||
„A Dogma-mozgalom nyitófilmjében azért vált a főhős kitaszítottá, mert a családi ünnep vidám résztvevőinek elmesélte, hogyan molesztálta őt és a húgát az apjuk gyerekkorukban. Hasonló módon és sebességgel válik leprássá, megvetendő (és megverendő) idegenné A vadászat főszereplője. A különbség mindössze annyi, hogy itt őt vádolják meg azzal, hogy szexuálisan zaklatott egy kislányt” – írta kritikusunk (a teljes szöveg itt) Thomas Vinterberg filmjéről, melyben nem az újdonságot, hanem Mads Mikkelsen hibátlan alakítását kell keresni.
3. Gravitáció
| ||
„Kellő józansággal azt mondhatjuk, hogy a Gravitáció nem más, mint egy médium (IMAX 3D) rendeltetésszerű használata, de egyrészt ki akar ennyire józan lenni, másrészt Alfonso Cuarón személyében végre valaki komolyan vette a rendelkezésére álló eszközöket, s játékba hozta a végteleneket” – áradozott kritikusunk (még több áradozás itt) az év inkább tudományos, mintsem fantasztikus, elsöprő látványvilágú űreposzáról.
4. Napos oldal
| ||
„A Napos oldal ékes bizonysága annak, hogy ami tegnap még független volt, az ma az új kommersz. De az okoskodást félretéve: a tudomány jelen állása szerint ez a maximum, ami egy olyan leharcolt műfajból, mint a rom-kom, kihozható” – vélekedett kritikusunk, s ha a film további erényeit keressük, akkor mindenképp Jennifer Lawrence bűnjó alakításánál fogunk kilyukadni.
5. Gyilkos Joe
| ||
„William Friedkin a 80-hoz közel nagyjából úgy készített filmet, mintha a Sundance fesztivál leigázására készülő siheder volna. A Gyilkos Joe lényege nem más, mint hogy fájjon, s a vállalkozás sikeréhez (McConaughey diabolikus alakításán túl) sokat hozzátesz az, ahogyan Friedkin a reménytelen eseteknek láttatott emberi lények pokoljárásán röhögni képes: szilajul, gonoszan, a csődöt szeretettel keblükre ölelő alakok velőtrázó hangján, sem magát, sem a létezést többé nem komolyan véve.” Ha kíváncsi, mit írtunk még Friedkinről, el ne mulassza róla szóló írásunkat. Ha viszont arra is kíváncsi, mit írt Friedkin Friedkinről, a The Friedkin Connection című vadiúj memoárt ajánljuk.
6. Mielőtt éjfélt üt az óra
| ||
„A Mielőtt éjfélt üt az óra a legjobb romantikus off-hollywoodi (független?) alkotás emberemlékezet óta” – írtuk Richard Linklater filmjéről (interjúnk a rendezővel itt), melyben ismét Ethan Hawke és Julie Delpy romantikázik egy nagyot majdnem tíz évvel a Mielőtt lemegy a Nap, és majdnem hússzal a Mielőtt felkel a Nap után.
7. Frances Ha
| ||
„Egy love storyt írtunk, amiben nincs szex. Úgy látom, a művészi bátorság sokszor a szexjelenetekben merül ki, de mi úgy gondoltuk, elég mondanivalónk van szex nélkül is. Megpróbáltunk a szex nélkül bátrak lenni. Nem a ruhájuknál fogva akartuk lemezteleníti a szereplőket.” Mindezt a függetlenek üdvöskéje, Greta Gerwig árulta el bájosan fésületlen filmje kulisszatitkairól a Narancsnak (interjúnk vele itt). Gerwig nem csak főszereplője, de forgatókönyvírója is a hű-de-bohém Frances Hának.
8. Adéle élete
| ||
Idén nem készült jobb film a szerelemről (ami persze nem azt jelenti, hogy nem is készülhetett volna – kritikánk itt). Az Adéle életével sztár (Adele Exarchopoulos) született, egy – már meglévő – sztár (Léa Seydoux) pedig a mennybe ment. Soha rosszabbat.
9. Django elszabadul
| ||
Még mindig jobb egy gyengébb tarantinós év, mint egy Tarantino-mentes év: ezt látszik alátámasztani, hogy a mester zsenialitását csak helyenként felvillantó, az ön-ön-ön- és önreflexív western a listánkon végezte. Írásunk a filmről itt.
10. Phillips kapitány
| ||
Az, hogy Paul Greengrass, a Bourne-filmek rendezője álmából felriasztva is feszült thrillert készít akár a telefonkönyvből is, nem újdonság. Az, hogy Tom Hanks álmából felriasztva is korrekt alakítást nyújt egy talpig szimpatikus, társaiért mindenre képes hajóskapitány szerepében, szintén nem egy breaking news. De hogy Barkhad Abdi limuzinsofőr akkora színész, hogy boldog-boldogtalant lejátszik a vászonról mint szomáliai kalóz – na, az valóban meglepetés.
Ám ez még nem minden! Jön, jön jön: az év legjobb tévésorozata, férfi és női színészei, valamint az év csalódása. A Narancslista 2013 szavazói voltak: Bori Erzsébet, Greff András, Iványi Zsófia, Kovács Bálint, Köves Gábor, Markó Anita, Szabó Ádám, Turcsányi Sándor, TPP.
