Egy volt keszthelyi lakos, a holokauszt-túlélők leszármazottja saját blogot indított pár hete. Ott írta ezt: az „van ugyanis, hogy sem a város (hivatalos) oldalán, sem a – feltételezem, nagyrészt a város által szerkesztett – wikipedia.hu oldalán nem találtam nyomát annak, hogy 1944-ben történt Keszthelyen valami egészen durva”.
A szerző arra gondolt, amiről Randolp R. Braham így ír korábbi munkájában (A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája): „A zsidók a keszthelyi gettóba még 50 kg-os csomaggal költöztek (június 19.), Zalaegerszegre már csak a rajtuk lévő ruhát és egy hátizsákot vihettek (június 30.). (...) A Zalaegerszegre elszállított keszthelyi zsidókról készült kimutatás összesen 719
| Deportálások vidéken |
nevet tartalmaz (a mintegy másfél száz munkaszolgálatos nélkül). A keszthelyi zsidóság zömét 1944. július 8-án Auschwitz gázkamráiban gyilkolták meg. A gettóba, majd haláltáborba kerültek közül mindössze 30 túlélő térhetett vissza Keszthelyre. A munkaszolgálatosok közül 69 fő jött haza, a deportáltak közül visszatérőkkel együtt tehát mintegy százan maradtak. A keszthelyi zsidóságból 1942–1945 között több mint 800-an (a hitközségi monográfia szerint 829-en) haltak meg.”
A Wikipédia-szócikkét a blogger maga módosította: „Beleteszek 900 embert az internetbe, hogy nehezebb legyen ne emlékezni rájuk. Nem azért, mert zsidók, nem azért, mert a rokonaim, hanem mert megtörtént, hanem mert ennél nagyobb tragédia talán nem is volt a város történetében.”
A blogger – akit nem sikerült elérnünk – Keszthely város honlapján is szeretett volna változást elérni, mivel az alábbi szövegben nem talált az elhurcolt zsidókra történő utalást, ellenben a keleti fronton elesett városiakról, a visszaesett turizmusról, illetve a város öreg harangjának sérüléséről megemlékeznek ugyanitt. „Keszthely lakossága az 1881 és 1941 közötti hat évtized alatt megduplázódott, 6000-ről 12 000 főre növekedett. A II. világháború kitörését követően az idegenforgalom érthetően erősen visszaesett. Sok keszthelyi fiatal lelte halálát a keleti fronton. 1944. augusztusától többször érte bombatámadás a várost, emberéletet követelve és a házakban kárt okozva. 1944-45 fordulóján hónapokig állt a front a Balaton déli partján. Nagy veszteség érte a várost és a magyar kultúrát, amikor 1945 március végén a zalaegerszegi állomáson bombatalálat érte a Balatoni Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum anyagát szállító szerelvényt. A várost 1945. március 30-án ürítették ki a magyar és német csapatok. Az ostrom során találat érte a Fő téri templomot, és megsérült az 1509-ben öntött harang is.”
| ||
Ezért a blogger az önkormányzattal szerette volna kiegészíttetni a vészkorszakra vonatkozó információkkal, és ezt levélben is kezdeményezte a polgármesternél. Ebben azt is javasolta, hogy a város csatlakozzon a Csillagos házak programhoz, és jelölje meg a hajdani gettók helyét. Az internetes naplót ezért indította: „…kicsit félek, hogy nem lesz ez az ügy annyira egyszerű, mint amennyire látszik. Ahol ennyire cinikusan nem emlékeznek valami fontosról, ott simán lehet, hogy mindenféle nem várt kalandba keveredek, amit tanulságos lenne dokumentálni” – írta.
A polgármester, Ruzsics Ferenc (Fidesz–KDNP) válaszában azonban a város honlapjának
| A keszthelyi zsidóság története Ha a téma bővebben érdekli, itt olvashat róla többet. |
módosítása elől elzárkózott, mondván, az a turistáknak készült. (Akik elől – az érvelés szerint – érdemes elhallgatni a történelmi tényeket – a szerk.)
Mi is felkerestük a polgármestert, arról érdeklődve, terveznek-e megemlékezést a holokauszt áldozatairól, illetve mi a véleményük a gettók helyének megjelöléséről. „Keszthelyen a holokauszt-emlékévben az önkormányzat nem tervez külön megemlékezést a városból elhurcolt zsidókról” – válaszolt a magyarnarancs.hu kérdéseire a polgármester.
Hozzátette: minden évben megemlékeznek a doni áttörés évfordulóján és a hősök napján az első és a második világháború áldozatairól, így azt nem látja szükségesnek, hogy a zsidó áldozatokról külön megemlékezés legyen. „Kegyetlen tettnek, szégyennek tartom azt, ami a zsidókkal történt, és mindent meg kell tenni, hogy ilyen még egyszer elő ne forduljon, de a zsidók között ugyanúgy volt jó ember és gazember, mint a magyarok között.” (Kiemelés tőlünk – a szerk.)
| ||
Kérdésemre, milyen módon függ össze a zsidók elhurcolása és megölése azzal, hogy voltak-e köztük jó vagy rossz emberek, a polgármester azt kérte, ne forgassam ki a szavait. Elmondta: csak arra gondolt, hogy a zsidók ugyanolyan emberek, mint a nem zsidók, ő például nem nézi, ki a zsidó, le tud ülni egy rabbival is beszélgetni ugyanúgy, mint nem zsidó barátaival.
Megtudtuk a polgármestertől azt is, hogy a zsinagóga előtt egy fekete márványból készült obeliszk emlékeztet a holokauszt áldozataira Keszthelyen. Két évvel ezelőtt a második világháborús emlékműre a város fel kívánta írni a zsidó áldozatok neveit is, azonban a főrabbi ezt nem engedélyezte, mondván, a kereszt jelképet megjelenítő alkotásra nem kerülhetnek fel zsidók nevei. A blog írójának az a kezdeményezése, hogy a gettó volt határát jelöljék meg emlékeztetőül, váratlanul érte őket, és átgondolják ennek lehetőségét – nyilatkozta a magyarnarancs.hu-nak Ruzsics Ferenc.
| Hasonló eset? Ha Ön vidéken él, és jogsértést vagy hatalmi visszaélést tapasztal, kérjük, írja meg nekünk a címre. |
