Az írók feladata az olvasás-népszerűsítés?

szerző
Karafiáth Orsolya
publikálva
2013. szept. 17., 15:40
kommentek
3
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szeptember 13-án, pénteken zajlott le az első Olvasás Éjszakája, ami minden szempontból sikeres rendezvénynek bizonyult, ahol még a szerzők is jól érezték magukat. De számomra még inkább kérdéses lett, mennyi az író feladata a könyve reklámozásában.

Évek óta sírnak mind a könyvszakma dolgozói, mind a szerzők, hogy megtorpant a piac, nem olvasnak az emberek, illetve akik olvasnának, azok meg nem vesznek könyvet, mert nem telik rá nekik. Szomorú tapasztalatom volt az utóbbi idők könyves rendezvényein, hogy könyvtárosok, pedagógusok jönnek fénymásolt lapokkal dedikációt kérni, mert a műveket nem tudják megvenni a fizetésükből. Mi, alkotók is megisszuk ennek a levét, főképp, hogy az eladott példányszámok után kapjuk (kapnánk) a pénzünket.

false

 

Fotó: Senger Nikolett

Épp ezért már-már mozgalommá terebélyesedett az olvasás népszerűsítése, melynek programjai a strandoktól kezdve sok helyen jelen vannak. A szervezők, ötletgazdák ráéreztek, hogy célszerű a szimpla felolvasásokat társművészetekkel kombinálni, ám az csak nemrég lett divat, hogy magukat az írókat nyomják afelé, hogy úgymond másik oldalukról mutatkozzanak meg. Vannak persze szerzők, mint jómagam is, akiknek nem esik nehezére mindez, sőt szórakoztatónak is tartom, ahogy repkedek egyik területről a másikra, modellből múzsává, dalszerzőből önjelölt táncművésszé avanzsálva. Ám közben pontosan tudom, hogy ez nekem csak szórakozás, kiegészítés, egyszeri fel-felvillanás: egyszóval egyáltalán nem veszem komolyan ezt a részem. Imádok egy-egy projekthez beöltözni, személyiségeket kreálni, a szövegeket kiegészíteni valami figyelemfelkeltő mással.

Ám azt nem tartom szerencsésnek, ha ez egyfajta elvárássá változik, és benyomul az olvasnivalók helyére. Egy író nem attól nem lesz igazán izgalmas, hogy amint színpadot szimatol, rögvest gitározni kezd, énekelni, és még ki tudja, mit csinálni. (Mindennek maximum csak színesíteni kellene a palettát, árnyalni a képet, de már ott tartunk, hogy aki nem képes egyebet csillantani, azt meg sem hívják sehová…) Nem egy író még interjút adni, nyilvánosan beszélgetni is rühell vagy nem is képes rá. Gerlóczy Mártonnal beszélgettem a rendezvény egyik programpontjaként, aki kifejtette, hogy ő nem véletlenül nem lett előadóművész, bűvész vagy kígyóidomár: ő ír, és kész, nem akar mást villantani, mert ha mással lenne színpadra való, akkor arra a másra építette volna az életét, nem az írásra.

Az Olvasás Éjszakája ilyen szempontból nem hibáztatható: itt eleve ez volt a szempont, hogy írókat akar eddig rejtett fénytörésben mutatni, de a tendencia általános. És emiatt sok szerző kezdi nagyon rosszul érezni magát. Mintha belőlük hiányozna valami, nem lennének elég érdekesek pusztán azért, mert nem festenek, fotóznak, nyelnek kardot és tudnak négy oktávot kiénekelni szabadidejükben.

Mai programok
Már a kiadók is hatalmas nyomást gyakorolnak az íróikra, egyfajta munkaköri kötelességként kezelik azt, hogy az alkotó járjon el különféle rendezvényekre (ezeket egyébként én is kerülöm), vadássza a lehetőséget, hogy a nyilvánossággal kapcsolatba lépjen. Időpocsékoló és amúgy teljesen haszontalan tevékenységek ezek, mert ha a szöveg nem szólítja meg az olvasót, akkor az író fejen is állhat (ilyen produkciót még nem láttam, de szerintem hamarosan fogok), mégsem fog senki többet olvasni. Most már évek ez irányú tapasztalata mondatja velem, hogy ezek az akciók nem a könyveket, hanem pusztán a szerzőt állítják reflektorfénybe, az eladásokat alig-alig befolyásolják. Állítom ezt úgy, hogy én imádok játszani, de ugye játszani is csak addig jó, amíg nem kötelező.

szerző
Karafiáth Orsolya
publikálva
2013. szept. 17., 15:40
kommentek
3
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 3 Cyrano
    Cyrano
    2013. szeptember 21., szombat 14:41
    klumpa7
    Azt vélem, ez így nagyon egyszerű.
    Sokkal összetettebb ez ennél.
    Kezdem a mesével, amit szinte születésétől hallania kell egy gyereknek, de ez kevés.
    Fontos persze, hogy a példát is lássa, ámde jön az oskola.
    Ha nem tanítják meg a szöveget érteni, akkor jön az első baj. Márpedig nem tanítják. Az érettségizettek 18 % funkcionális analfabétaként kerül a nagybetűsbe. Ez azt jelenti, hogy el tudja olvasni a szöveget, de nem érti...így viszont nehéz az olvasást élvezetes elfoglaltságnak tekinteni. /Jelzem Magyar reformjai előtt ez 25 % volt, s jósolom a mostani oktatási rendszerrel el fogja érni a 40 is.:(/ És ennek kiderítése, korrigálása sem a szülő feladata, mert nem ő kapott rá jogosítványt.
    És az iskolai oktatás nem kifejezetten olvasásbarát.
    Ismerek olyan, nagyon értelmes leányzót, kinek a görög drámák voltak a kedvenc olvasmányai - közepese volt irodalomból.:(
    Aztán ott vannak a barátok, akik már az alsó tagozatban példaképek, az a fontos, hogy ők mit tesznek, a hangadó soha nem az, aki olvas.
    És ez folyamatosan erősödik.
    Mindezen felül: az internet kihasználja azt, hogy a vizuális memóriánk messze fejlettebb, mint a verbális. Megkérdez egy tizenévest képekről olyan dolgokat fog elmondani, amit ön soha nem lát meg egy fotón.
    Éppen ezért, nem minősítenék, nem rangsorolnék. Olvasok, valszinűleg az átlagnál többet, olvasnak a kölkeim is. De néha leesett állal figyelem, milyen képeket posztolnak, miről beszélgetnek. És irigykedem.
  2. 2 klumpa7
    klumpa7
    2013. szeptember 21., szombat 13:01
    Dollár: bocsika, az nem jutott eszedbe, hogy neveld is a fiadat arra, hogy a könyv jó és érdekes is tud lenni? Tudom, ez kemény meló, a gyerekek nem feltételnül akarják azt csinálni, mint szüleik, de azért abban, hogy a fiatalok nem olvasnak vastagon benne van a szüleik nemtörődömsége. Ott ahol a szülő aktiv olvasó, szembe kell nézni, hogy ez a szülő felelőssége is. Ez van. Rengeteg értelmiséginél látom ezt, mintha most esne le nekik, vagy talán még most sem, hogy talán többet kellett volna foglalkozni a gyerekkel az utóbbi 20 évben...
  3. 1 dollár
    dollár
    2013. szeptember 19., csütörtök 21:49
    Gyerekkorom óta vérbeli olvasó vagyok;sosem kellett noszogatni:így alakult.
    Nem az ún. kortárs irodalommal, hanem többnyire már halott írók műveivel kezdtem;az Orsi által elemzett önreklámozás így eleve kizárt volt.
    Valamikor, elég régen, órákat bóklásztam a boltokban, és mindig felpakolva jöttem ki.
    Mostanában ezt az ócskapiacon teszem.
    Ahol én nézelődöm, nincs értéke a könyvnek.Egy példa:500 ft-ért öt komoly Németh László.(nem darabja, együtt!) Még engedett volna az árus egy százast, de azt már tényleg túlzásnak találtam.
    A húsz éves fiam(és sok haverja) viszont egyáltalán nem vesz könyvet a kezébe.Számítógépről sem töltik le.
    Nem olvasnak.

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Karafiáth Orsolya

KO. Art. Rév. Arany. Fals. Idő. Árnyék. Tény. Horror. OK. Rock. Show.Idegek.

Karafiáth Orsolya
Szerző adatlapja

Blog

még több cikk