(2015-04-16)
Úgy tizenöt évvel ezelőtt, amikor Magyarország EU-tagsága még csak egy távoli álomnak tűnt, szerb barátaimmal iszogattunk. Néhány pohár sligovica után a szememre vetették, hogy miért kis kortyonként iszom, miért nem egyben hajtom fel a feleseket, ahogy azt kell. Erre ez jött ki a számon: „Tudjátok, nálunk, Európában mindenki úgy iszik, ahogy akar.”
Tisztelt Frakcióvezető Úr! Ezúton kérem Önt, hogy a legutóbbi pókerpartin ért veszteségem megtérítésére haladéktalanul állítson föl egy kárrendezési alapot. Veszteségemet ugyanis nem a rossz lapjárás okozta, és még csak nem is az, hogy a blöffjeimet nem mindig sikerült pókerarccal bemondanom, hanem az, hogy a Kovács csalt. Márpedig a pókerszövetség és a hazárdjátékokat felügyelő hatóság dolga, hogy a csalókat eltiltsa a játéktól! Az alapot a honi pókerklubok területarányos hozzájárulásából lenne célszerű feltölteni.
Kedves Barátaim! Épp egy éve, hogy először találkoztunk e minden szempontból jelentéktelen garázslejáratnál, hogy elhelyezzük az első kavicsokat, mécseseket, fotókat, imakönyveket – spontán, civil tiltakozásként az eredetileg az 1944. március 19-i német megszállás 70. évfordulóján felállítani szándékozott történelemhamisító emlékmű gondolatával szemben, amelynek titkos tervei váratlanul tudódtak ki tavaly január elején.
A kisebb-nagyobb sérülésekkel magunk mögött hagyott tapolcai választás kampányának három, ideig-óráig emlékezetes momentuma volt. Mind a hármat a Fidesz szolgáltatta.
Bár hivatalos végeredmény csak lapunk megjelenése napján várható, az az eddigi adatok alapján is egyértelmű, hogy a Lasztovicza Jenő (Fidesz) halála miatt kiírt időközi országgyűlési választáson a Jobbik jelöltje, Rig Lajos győzött.
Nem látszik leszakadni a történelem a jelenről Ruandában. Legalábbis nem azon a módon, ahogy azt Kigaliban a hatalom elképzeli. De az is igaz, hogy egyes külső résztvevőknek is van miről – olykor éppen arról, hogy nincs miről – beszámolnivalójuk az utókornak.
Teljes kudarcnak tűnik Lázár Jánosnak a Norvég Alap ellen indított támadása: a civil pénzek elosztását nem sikerült elvenni az Ökotárs Alapítványtól, a büntetőügyek egyelőre a gyanúsításig sem jutottak. A magyar civil szektor még jól is kijöhet az összecsapásból.
„Új szelek szárnyán” címmel készített reklámfilmet a keszthelyi Monitor Magazin a Tiborcz István érdekeltségébe is tartozó Nyugati-medence Kikötőfejlesztő Kft. tulajdonába került keszthelyi Phoenix vitorláskikötőben zajló munkálatokról – az új tulaj nem tétlenkedik tehát, alig száradt meg a tinta a szerződésen.
A John Convertino dobos-ütőhangszeres és Joey Burns multiinstrumentalista köré épülő, lemezeken és turnékon is változó (előbbieken népes asszisztenciával dolgozó, utóbbiakon természetesen ugyancsak kibővült felállásban zenélő) Calexico története a virtuális és valóságos határátlépések sorozata.
Ha egy hetven feletti fehér férfi vérfagyasztó tigrisüvöltéssel adja tudtunkra, hogy igazán semmi, de semmi szüksége orvosra, miközben hasonló korú kollégái mindezt szélvészgyors garázspunkkal és gyomorban bugyborékoló szaxofonnal hangsúlyozzák, akkor jó eséllyel érdemes hinni neki.
A nálunk még mindig csak kivételesen látható barokk operarepertoár egy különleges darabjának, Hasse Siroe, Perzsia királya című operájának rendezőjeként üdvözölhetjük és címszereplőjeként hallhatjuk a Vígszínházban a magyar gyökerekkel is rendelkező énekest, aki a kasztrálásról és a stresszről is beszélt nekünk.
Arat a YouTube-on, és a BBC is közreadta Seress Rezső Szomorú vasárnapjának boltbezárás ihlette változatát, Rigó Béla költő és Papp János közös produkcióját. A fiatalon Pirx kapitányként kalandozó színésszel pályája tudományos és fantasztikus fordulatairól beszélgettünk.
Egy kormánydöntés értelmében az operaház rendelkezhet a MÁV egykori északi járműjavítójával a Kőbányai úton: az ún. Eiffel-csarnokban mindentudó bázis épül. Ezenkívül az énekesek elkopó alkatrészeiről, túlsúlyos balerinákról, növekvő bevételről, fényesen működő marketingről, belvárosi turbulenciáról és Kovalik Balázsról is beszélgettünk.
A Katona József Színház igazgatója a Faust címszerepét alakítja, amelyet Schilling Árpád rendezésében, két részben, két külön estén játszanak április végétől. Emberi válságról, politikai aktivitásról és szakmai szolidaritásról is kérdeztük.
„Egész helyes az arca, hirtelen nem tudom, melyik pornósra emlékeztet” – így jellemez a Holtverseny névtelen főszereplője egy lányt, aki tetszik neki. 16-17 éves vidéki kamaszok világában mozgunk, akik életét a pornó, a drogok, na és az úszóversenyekre készülés tölti ki – ugyanis versenysportolókról van szó.
Akinek volt már szerencséje pszichológusi kezeléshez, nyilván tudja, hogy a szakemberek milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a gyermek- és serdülőkorban megesett traumáknak, illetve a jó és rossz emlékeknek – ez lenne az az origo, amelynek terheit, megszokásait, kulturális berögzüléseit felnőttként is öntudatlanul tovább hordozzuk.
A világ számos fertályán a fehér a domináns bőrszín. Ehhez képest meghökkentő, hogy csak pár ezer éve jelent meg. Még Európában is.
Tízmilliárdokat bukik az állam azzal, hogy végleg elzavarta Simicskáékat és a többi útépítő nagyvállalkozást az M4-es Abony és Fegyvernek között épülő szakaszáról. Lázár Jánosékat az sem zavarja, hogy folyamatosan egymásnak ellentmondó állításokkal próbálták igazolni e döntést.
