Egotrip
Hammer Ferenc: Paszták népe (Sárga rózsa)
Miféle sárga rózsa? - ötlött fel bennem sokszor a kérdés, melyre ugyan homályosan választ adott egy másik Illés-szám, miszerint ha én rózsa volnék, sohasem virulnék, vagy mi, de azért nagy izgalommal vártam Révész György filmjét a múltkoriban a tévében, mivel megtudtam, hogy a nevezetes szerzemény e mű - Az oroszlán ugrani készül - nyitódala. Valami olyan bújtatott rendszerkritikára vártam a történetben, hogy majd a majomketrec igazából a vasfüggönyt jelenti, az örvösmedve a Brezsnyev, a párttitkár elveszett táskájában pedig a magyar szabadság lapul. Ehelyett volt egy leginkább Rejtő Jenő munkásságát idéző történet ellopott titkos vegyi anyaggal, az ártatlan professzor szépséges lánya érdekében a deli Bujtor István pofozta halomba Dubrovnikban Papp Lacit és a többi maffiózót. Na most, hogy jön ehhez a sárga rózsa, meg hogy miért hagytuk, hogy így legyen? ("Van egy Jókai-regény.., talán abban valami...") A válasz valószínűleg az, hogy Szörényi-Bródy posztmodern tréfával élt, ugyanis a radikális mellérendelés az egyetlen logika, amely - mély értelmű képzettársításokra lehetőséget adva - összekapcsolhatja a gyújtó hangvételű korosztályi himnuszt a mediterrán csihi-puhival. ("Be volt tiltva, csak így, filmzeneként lehetett leadni.") Azóta megkérdeztem egy-két tucat ismerősömet erről a sárga rózsáról, és a (dőlt betűvel szedett) válaszok után egyre meggyőzőbbnek tűnik a hipotézis, miszerint a sárga rózsa önmagában bizony nem szimbolizált semmit, viszont afféle referenciális vákuumot képezve, jóval több jelentést kreált annál, mintha azt énekelték volna, hogy "be szépen csilingel az ötvenhatos villamos". ("Valami tiltott dolog, de senki nem tudta, hogy mi az." - Figyeljünk erre a borghesi finomságú megfigyelésre! - "Talán a szólásszabadság...")
