Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap
  1. Főoldal
  2. Magazin

Tartalom

MaNcs, XIV. évf. 14. szám, (2002.04.04.) (2002-04-04)

Előfizetek - ugrás a csomagokhoz
Egotrip

Egotrip

Podmaniczky Szilárd: Déli verő

Megdöntöttem a Rekordok könyvét. Mindig is ferdén állt, akárhogy raktam vissza. A múltkor is kerestem benne, hogy hány percig pingpongozott a kertben Hruscsov és Brúsz Dikinzon, de se a hánál, se a dénél, se a pénél, se a kánál nem találtam. Hiába, akkor vettem észre, nem is ábécésorrendben adatoznak. Ez megzavart, mint az a felirat, hogy a fogamzásgátlót zárjuk el a gyerek elől. Én meg még azt hittem, fordítva van. Hogy azért szedik, mert nem akarnak gyereket.

Egotrip

Várhegyi Éva: Ekotrip

A polgárnak néha elege lesz a sok hablatyból, és a száraz tények világában keres menedéket. Különösen alkalmasnak látszik erre a célra a statisztika, aminek a törvény szerint "feladata és célja, hogy valósághű, tárgyilagos képet adjon a társadalom, a gazdaság, a tulajdonviszonyok, a környezet állapotáról és változásairól". Joggal remélheti hát a polgár: a statisztikai adatok ismerete némiképp megóvja attól, hogy ambiciózus történelemhamisítók átrajzolják a múltat, és ezzel nagyobbítsák fel saját tetteik jelentőségét, vagy kisebbítsék saját mulasztásaik súlyát.

Para

Egotrip

Kovács Imre: A horror vakui

Atelep a talajmechanikusok évi rendes körmenetére készült, amikor a Mókus dűlőtől a Madár lépcsőig menetelnek az ünneplőbe öltözött szakemberek, és megemlékeznek Kogutowitz Manóról, kinek szobra ugyan Alsó-Bélatelepen áll, de lélekben csillebérci.

Publicisztika

Publicisztika

Dobrovits Mihály: A barbár királyság (Afganisztán két háború között)

Ahírek szerint március 25-én kellett volna hazatérnie az 1973-ban száműzött afgán uralkodónak. Azok a külföldi és afganisztáni politikusok, akik Zahír sah visszatérésén munkálkodnak, talán úgy gondolják: egy év híján három évtized múltával evvel lezárulhat az afgán kaland, amely az erőltetett, szovjet típusú modernizáció erőszakolásával kezdődött, hogy azután valahol a kora középkorban érjen véget.

Publicisztika

A királyt megölni nem kell félnetek jó lesz

Vajon mi lesz a sorsa annak a hetvenéves öregembernek, aki Rámalláhban, egy szobában ülve várja, hogy valamilyen véget érjen az izraeli akció? Falhoz állítani, mint ahogy azt testőreivel tették, nyilvánvalóan nem fogják, s talán az sem elképzelhető, hogy "véletlen" golyó találja (bár az izraeliek nem vetették el egyértelműen ezt a lehetőséget).

A szerk.
Belpol

Belpol

Náci propaganda Magyarországon: Gyilkos könyvek

A mai magyar demokrácia jogrendszere egyelőre sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja a náci propagandát. A törvényhozás és a törvényalkalmazás a szólásszabadság és az emberi méltóság védelme közötti határ kijelölésével küszködik,

Belpol

A fiatalok és a politika: A jövő urai

A fiatalok egy része a jelek szerint mostanra úgy döntött, hogy rápörög a 2002-es választásokra, és a véleményét is megfogalmazza. Vagy amellett érvel, hogy nincs értelme az egésznek, vagy hirtelen beáll valamelyik párt katonáinak a sorába. De honnan ez az ifjonti hév? Az Ifjúság2000 kutatás összegzése ugyanis apolitikus fiatalokat és kongó ifjúsági szervezeteket említ.

Belpol

Temetkezési ipar Budapesten: A halottak élén

Egy temetés átlagosan húsz-huszonötször kerül többe ma, mint a 90-es évek elején. Nem véletlen, hogy a nagyvárosokban számos vállalkozás verseng a megbízásért. A cégek beruházási és kapcsolati tőke nélkül azonban eleve esélytelenek lennének. Megrendelést a verseny speciális szabályozói, illetve az elmúlást - és üzleti vonzatait - körbelengő társadalmi tabuk miatt nem úgy kell szerezni, mint amikor egy kőműves árajánlatot tesz. Igaz, a gyászoló általában nem alkudozik. Ha a családnak nincs tapasztalata e téren, a magát leggyorsabban támaszul kínáló vállalkozó mindent visz. Fontos a helyezkedés, mint a labdajátékokban.

Belpol

MIÉP-fórum és esztrádműsor Kispesten: A húsvét a magyaroké

A MIÉP 2002-es kampánya az erőfitogtatás és a bizonytalanság jegyében telt. A február 24-i Köztársaság téri és a március 15-i Hősök terei nagygyűlésen az előbbi dominált, a párt lakossági fórumait viszont februártól egészen a hajráig a választások utáni Fidesz-MIÉP-együttműködés lebegtetéséből adódó szorongás jellemezte. A szériatartozéknak tekinthető kommunistázás és zsidózás mellett ez adta meg Franka Tibor képviselőjelölt nagypénteki kispesti lakossági fórumának alaphangulatát is, megfejelve az egy héttel korábbi időközi önkormányzati választáson elért MSZP-SZDSZ-győzelem okozta frusztrációval.

Belpol

Választókörzet-mustra: Csillagok háborúja

A választás, mondhatni, jó szórakozást kínál azon erős kisebbség számára is, akik az élienek a predátorok ellen típusú képregényeken nőttek fel; a többiek meg egyszerűen csak izgulhatnak kedvenceikért, a közismerten magas színvonalú honi parlamentáris bestiárium bentlakóiért: tényleg elbukik-e a gyenge, s tényleg elbotlik-e benne az erős. A hét végén, de legkésőbb két hét múlva meglátjuk.

Külpol

Külpol

Cyber hírek

EU domain Az Európai Unió jóváhagyta az EU Telekommunikációs Tanács tervét, hogy bevezessék a .eu végződésű legfelsőbb domaineket, kiegészítve ezzel a már meglévő európai országkódokat. Az infrastruktúra kiépítése, mint például a privát és nonprofit domainregisztrátorok bevonása és a gyakorlati szabálykönyv kidolgozása már folyamatban van.n A hacker mindig bűnös Szigorították a számítógépes bűnözés elleni törvényeket: az április elsején hatályba lépett módosítások alapján a kárt nem okozó hackertámadást és a gyermekpornográfia birtoklását is szankcionálja a Btk.

Külpol

Kulturális hírek

A Színházi Világnap alkalmával kiosztott Hevesi Sándor-díj nyertesei: Bába Krisztina műfordító, színháztörténész, Gombár Judit díszlet- és jelmeztervező, és Szűcs Miklós, a Budapesti Kamaraszínház igazgatója. A Gobbi Hilda-díjat Mednyánszky Ági, a Budapesti Operettszínház örökös tagja kapta, a pályakezdő tehetségek elismerésére alapított Soós Imre-díjat Soltész Erzsébet (Pesti Magyar Színház) és Bozsó Péter (Budapesti Kamaraszínház).

Film
Zene

Zene

Film: Amikor báloznak a senkik (Joel Coen: Az ember, aki ott se volt)

Szeretni valakit valamiért, az nagyon nagy dolog. Aztán jön valaki, és azt mondja: az a valami az nem is létezik, nincs is, egy semmi, egy tévedés, és biztos is, hogy neki van igaza, szakértelme garancia, ha tárgyi bizonyítéka nincs is, el kell higgyük, úgy van. Mit lehet aztán? Megpróbálni a lehetetlent, és tovább szeretni. Vagy utálni engesztelhetetlenül, elsősorban önmagunkat természetesen: hogy is lehettünk ekkora balekok? Mindig ekkora balekok.

Zene

Könyv: Dajkamese (Arthur Koestler: A dajkabéka esete, A vak véletlen gyökerei)

Szentkuthy Miklóstól hallottam egyszer a tévében, hogy már régóta nem olvas szépirodalmat, csak tudományos meg történeti műveket, életrajzokat és más effélét. Bár akkoriban bősz olvasója voltam az irodalomnak, kijelentése szöget ütött a fejembe. Mostanában meg mintha egyre jobban érteném, mire is gondolt. Verset régóta nem olvasok, a prózával próbálkozgatok azért, de valami türelmetlenség és bizalmatlanság motoszkál bennem. S bár nem hiszem, hogy a művészet tapasztalata kevésbé volna valóságos, mint az, amit az élet zúdít ránk, az irodalmi szövegek világában mind kevésbé érzem otthonosan magam.

Zene

Színház: "Építsünk színházat?" (Leonce és Léna - Krétakör)

A kormány egy zakó meg egy nyakkendő - legalábbis ezt nyújtja át fiának az apa, azaz Péter, Popo birodalmának királya Leoncénak. A ruhadarab és a hatalom egy számmal nagyobb ugyan a kelleténél, de bízhatunk benne: a trónörökös belenő majd, vagy inkább beleöregszik. Schilling Árpád, a Krétakör Színház rendezője mostanában Georg Büchnerben utazik - nyilván nem bírja a jól megcsinált darabokat.

Zene

Koncert: A második kevercs (A Budapesti Tavaszi Fesztivál hangversenyeiről)

Nikolaus Harnoncourt - akinek mellesleg van egy magyar nagymamája, és akinek szocializációjára mi sem jellemzőbb, mint hogy magyar nyelvemlékei a "mindörökké", az "ámen" és a "hordár"! - két dolognak örülne, ha még megérhetné, hogy a bőgőkre bélhúrokat raknának, és hogyha az egyvonalas "a" hang manapság mindinkább felsrófolt rezgésszámát jócskán leszállítanák. (Mindezt a március 26-án tartott és Batta András által remekül vezetett pódiumbeszélgetésből tudhattuk meg.) A kívánságok tehát olyanok, mint a nyelvi emlékek: apróságok, a mindennapi szokásokhoz kötődnek, de egy nagy hagyomány és egy nagy kultúra árnyékából lépnek elő.

Zene

Lemez: Például Indonézia. Vagy Japán (The Rough Guide - World Music Network)

Ha Magyarország az európai országok egyike volna, akkor egy viszonylag új világzenei lemezsorozat megjelenésének nem lenne különösebb hírértéke. Akkor a népek kézbe vennék a lemezboltban, összevetnék a többi hasonló sorozattal, és legfeljebb úgy gondolnák, hogy maradnak inkább a már bevált Putumayónál, Networknél, Hemisphere-nél. Nálunk azonban kissé problematikusabb a dolog, s hogy ne kelljen messzire mennünk, eleve egyetlen világzenei lemezbolt sincsen. Mintegy "közmegegyezéssel" rövidre van zárva ez a sztori: nincs hozzá rádióműsor, nincs hozzá szaklap, ilyeténképpen "vásárlóerő", ergo bolt sincs, s máris visszatértünk a kályhához - ez az egész egy nagy égés.

Zene

Lemez: Vérükben van (Etchno - a soundtrack)

Az Etchno nevében hordja két kútforrását: népzene és elektronikus zene, melyet még mindig csak technónak hív népünk. Mondhatni, nem nagy ügy, ilyesféle kombinációra épül az Anima Sound System életműve is - de ez most mégis teljesen más, mert az adott koncepciót (fogjunk bármily népi motívumot, amely éppúgy lehet egy komplett énekszólam, mint egy töredék egy régi siratóból, emeljük ki eredeti kontextusából, és ültessük bele egy másféle, erősen elektronizált környezetbe) vagy tucatnyi képzett zenekészítő/szerző/producer valósítja meg, s mindegyik a maga sajátos dialektusában. Az Etchno - s gondolom, ezzel nem árulunk el nagy titkot - egy színházi előadás, a Vajdai Vilmos-féle TáP Színház azonos című (s lapunkban korábban már méltatott) táncszínházi-összművészeti produkciójának kísérőzenéjeként készült; és a CD-n található klip alapján nagyjából azok is fogalmat alkothatnak az előadásról, akik maguk nem is látták a darabot. Egyébként is: a zenék működnek magukban is, s ha nem is úgy, mint ők, ott a darabban, de azért táncolni lehet rájuk, legalább egy helyben, bólogatva, akár az eperfa lombja.

Tudomány

Tudomány

Nagyvárosi természetbúvár: Pók

Már gyermekkoromban is rajongtam a pókokért. A fiúk általában szeretik a pókokat. Veszedelmesek, de nagy potrohukkal, nyugodt üldögélésükkel egyszersmind kedélyes, megnyugtató, jó szándékú benyomást keltenek. Életük a hálószövés csodájával és a napokon át tartó mozdulatlan leselkedéssel igazi misztikus csoda. A fő vonzerejük persze, hogy szinte minden lány iszonyodik tőlük.

Sport

Sport

Egy orgazmus értéke (Szex a házasságban)

A pár egyik vagy mindkét tagjának visszatérő élménye, hogy az élvezet külső-belső nyomait nélkülözve indul zuhanyozni. Másoknál az együttlét válogatott örömökkel jár, de egyiküknek mindez kevés. Szervi okok ritkán állnak önmagukban. A harmónia hiányáért okolhatnánk a szexuális kultúrát, a gyengeséget, a valódi szeretet és elkötelezettség hiányát, de lelkiismeret-furdalás nélkül reklamálhatunk az evolúciónál is.

Sport

Guminői szeszély (Szexuális segédeszközök)

Akinek nincs fogalma arról, mekkora forgalma van egy magyar szexshopnak, elég arra gondolnia, hogy "pusztán poénból" mennyi ordenáré, szexista szuvenírt (bögrét, kitűzőt, bokszert stb.) vagyunk képesek megvásárolni szeretteink ünnepnapjára, és akkor még nem beszéltünk a magányos vagy nagyon is társas emberek szexuális álmait kiteljesítő segédeszközökről.

Sport

Hány percig tart? (Órával a kézben a regényvilágban)

Alighanem Flaubert írta meg a világirodalom leghosszabb szeretkezését. Teljesítménye azért is rendkívüli, mert eközben egyetlen szóval sem ábrázolja magát az aktust. Mondhatni még csak nem is utal rá. Amikor mégis ("egy meztelen kéz nyúlt ki a sárga vászonfüggönyök alól"), akkor oly rafináltan, oly kétértelműen, olyan rejtett erotikával - persze minden erotika veleje a rejtettség! -, hogy az kenterbe ver minden nyílt bujálkodást. A Madame Bovary III. részének első fejezetében olvasható e döntő jelenet. A baszdühös Léon bérkocsit fogad, aztán beletuszkolja a megzavarodott Bovarynét. És megkezdődik a páratlan grand tour: "S a nehéz fogat útnak indult. Végigment a Grand-Pont utcán, átszelte az Arts teret, a Napóleon rakpartot, aztán az új Szajna-hidat, utána hirtelen megállt Pierre Corneille szobra előtt." De nincs megállás, a kocsi belsejéből egy hang - hogy férfi vagy női, azt a ravasz Flaubert titokban tartja természetesen - folyvást azt kiáltja: "Csak tovább!" Így járják körbe-körbe Rouent, az utcanevek már-már az eszelősségig sokasodnak, a szöveg elfullad, liheg a topográfiai furortól; és a végén a narrátor nem mulasztja el megjegyezni, hogy egészen hat óráig tartott a

Előző lapszámok

Összes korábbi lapszám