December 21-én került a magyar mozikba Taika Waititi, a Jojo nyuszi rendezőjének új filmje. A győztes gól részben igaz történetet dolgoz fel: az Egyesült Államokból érkezik új edző Amerikai Szamoa focicsapatához, amelyet a világ legrosszabb válogatottjaként tartanak számon mióta 2001-ben egy világbajnoki selejtezőn 31-0-ra kapott ki Ausztráliától. Az aprócska sziget labdarúgó-szövetségének elnöke nem vár sokat Thomas Rongentől (Michael Fassbender), mindössze annyit szeretne, ha a mester elérné, hogy a csapat legalább egy gólt szerezzen a következő mérkőzésén.
A film elsősorban Rongen karakterfejlődésére épít, aki a legkevésbé sem önszántából utazik a Csendes-óceán közepére. A sorozatos dühkitörésekkel küzdő, súlyos alkoholbetegségben szenvedő edzőnek eleinte se motivációja, se energiája nincs valódi csapatot faragni a szedett-vedett társaságból, saját cinizmusán és előítéletein felülkerekedve azonban néhány hét alatt nemcsak a sziget lakóihoz, de évek óta cipelt traumáinak feldolgozásához is közelebb kerül. Tonga ellen ráadásul még győzelemre is vezeti Amerikai Szamoa válogatottját. Ezt az önmagában viszonylag könnyed mozit ígérő történetet Waititi sajátos humorán túl a rendkívül emberi és végtelenül szerethető karakterek sokasága teszi igazán emlékezetessé.
Közülük is kiemelkedik Jaiyah Saelua ugyancsak valós alakja, aki a világ első transznemű focistájaként lépett pályára világbajnoki selejtezőn, és akit egy pályakezdő nembináris színész, Kaimana alakít.
Ez elég is volt ahhoz, hogy lecsapjon a Miniszterelnöki Kabinetiroda alá tartozó Nemzeti Filmiroda Korhatár Bizottsága, és más országok gyakorlatától teljesen eltérő módon rányomja a 18-as karikát A győztes gólra. Bár Taba Miklós, a filmiroda főosztályvezetője a hvg.hu kérdésére már több mint egy héttel a film bemutatója előtt megerősítette, hogy a hatóság többek között a gyermekvédelminek csúfolt homofób törvény előírásait követve hozza döntéseit, azt nem árulta el, hogy pontosan milyen indokkal sorolták Waititi alkotását az V. kategóriába, vagyis a 18 éven aluliaknak nem ajánlott filmek közé. Szerkesztőségünk viszont megszerezte az erről rendelkező határozatot, aminek homályos indoklása ugyan megfogalmazni sem képes épkézláb módon, miért jelentene bárkire is veszélyt, hogy az alapvetően mellékszereplőként megjelenő Jaiyah történetesen transznemű, mindenképpen tanúságos dokumentuma az Orbán-rezsim nevetséges, mégis egészen rémisztő szervilizmusának.
Teljességgel abszurd ugyanis, hogy egy önmagát időről időre még mindig nyugati típusú demokráciának álcázó országban 18-as karikával kerüljön forgalomba egy film, amit – a hvg.hu gyűjtése szerint – az Egyesült Államokban 13, Argentínában és Brazíliában 12, Svédországban és Finnországban 7, Hollandiában pedig már 6 éves kortól ajánlanak a helyi hatóságok. A Nemzeti Filmiroda a dokumentum alapján azonban azért érezte mégis ennek szükségességét, mert bár „Jaiyah nemváltoztatással kapcsolatos vágyai csupán verbálisan jelennek meg, ráadásul nem történik semmilyen konkrét szexuális szituáció vagy abúzus, a film egyik fő pillérét jelentő transzszexuális karakterábrázolás, a sportoló hormonális kezelése, a nemváltással kapcsolatos vívódás kitárgyalása túllép a III-as és a IV-es (12 éven aluliak számára nem ajánlott, 16 éven aluliak számára nem ajánlott) korhatár kategóriákon.”
Maradt tehát a V. kategória, amelybe a határozatban hivatkozott filmtörvény 21. paragrafusának értelmében az olyan alkotást kell sorolni, „amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása”. Aki látta a filmet, az pontosan tudja, hogy ennek a veszélye nem áll fent, mivel egyetlen olyan jelent sincs A győztes gólban, ami „közvetlen” vagy „naturális” módon jelenítené meg a szexualitást, legyen az bármilyen természetű.
A legszebb az egészben, hogy a fentebb idézett szakaszban ezt még a filmiroda határozata is elismeri, ami azt az érzetet kelti, mintha a hatóság nem egészen a törvényi előírásoknak megfelelően járt volna el.
Ma már nyilván erre is van mentség, itt jön képbe ugyanis a kormány homofób törvénye, amit a hatóság jogalkalmazói gyakorlatában is „szükséges mérlegelés tárgyává tenni”. Ennek 5/A paragrafusa szerint „tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely [...] a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”. Ha nem volna elég a már önmagában is gyalázatos törvényszöveg, annak Waititi filmjére történő alkalmazásának megalapozottságát a hatósági határozat szövegezői indoklásként képesek voltak még azzal is megfejelni, hogy a film „bonyolult, a mai magyar társadalom és így a fiatal korosztály számára is még részben feldolgozatlan, megosztó témát választott”. Ezzel a megfogalmazással egyértelművé tették, bármit hajlandóak elkövetni annak érdekében, hogy ez így is maradjon, még akkor is, ha egylőre maguk sincsenek teljesen tisztában azzal, hogy mi is a megfelelő eljárás a hasonló esetekben.
Az mindenesetre világos, hogy A győztes gól korhatár besorolása nem elsősorban a gyermekeik egészséges fejlődéséért aggódó szülőknek szól. Hiszen nem sok kétség férhet ahhoz, hogy a határozatot aláírásával ellátó Taba Miklós főosztályvezető főcsinovnyikot feleannyira sem érdekli a magyar gyerekek testi és szellemi épsége, mint saját pozíciója, amit legrosszabb rémálmaimban sem szeretne azért elveszíteni, mert szó nélkül tűrte, hogy Orbán Viktor kedvenc labdajátéka nyitott és befogadó közegként tűnjön fel. Ezt persze elintézhetnénk annyival, hogy legalább a kötelességtudó hivatalnok jól alszik, az év egyik legszerethetőbb filmjének a fontoskodása pedig talán még egy kis plusz reklámot is csinált, ami ezek után remélhetőleg hasonló tömegeket vonz majd, mint a World Press Photo kiállítás Dúró Dóra újabb darálási kísérletét és L. Simon László sokadik menesztését követően. Elintézhetnénk, bízva abban, hogy ahogy most, úgy a jövőben sem veszi senki komolyan a hasonló bohócokat, a kultúrát leuralni próbáló mindenkori hatalommal pedig nem fél szembemenni, aki hallott már a művészet szabadágáról. Legalább a középiskolai művészettörténet órákon. Ja, azt épp most húzták ki az alaptantervből.
