A szerk.

Az eldobott fügefalevél

A szerk.

Amikor most, sokadik bukása után áttekintjük életpályáját, mintha valami abszurd regényhőst látnánk; vagy inkább az Orbán-rezsim személyi állományának egyik tipikus karrierútját.

Kiszámíthatatlan és pragmatikus; néha ki-kibeszél a kórusból, de minden körülmények között lojális; alkalmanként az ellenzéki sajtó felé is nyitott, de a legblődebb központi hazugságot is rezzenéstelenül kolportálja; az ún. emberarcú fideszes, aki ezt az emberi arcot a legkínosabb ügyekért is készséggel leveti. És művész is – ezt semmiképp se feledjük. Vagyis valaha az volt. Az ember, aki minden csak volt: költő, tanácsadó, kultúrpolitikus, műemlékvédelmi felügyelő, államtitkár, és immár intézményvezető is. Talán a földbirtokosság a legtartósabb énje, bár még az sem, hiszen a birtok a fitneszedző feleség nevén van.

Pályája a 90-es évek közepén rugaszkodik el. Az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán magyar–történelem szakos tanári oklevelet, majd az ELTE bölcsészkarán magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári végzettséget szerzett Fejér megyei srác a fővárosi bölcsész­értelmiség fiatalos köreiben mozgott ekkor. Ez nagyrészt a virágkorát élő – az Írószövetségtől már független – József Attila Kört jelentette. Ám a népies és az avantgárd líra összekalapálásával kísérletező ifjú költő számára a JAK baloldali-liberális közege sem politikailag, sem szakmailag nem válhatott otthonossá; akkoriban ezt a területet nagyon erős költői-írói hangok uralták. A magát észrevétetni hiába akaró L. Simon aztán megérezte a korszak hívó szavát, és 1998-ban néhány hasonló gondolkodású barátjával kilépett a JAK-ból, majd létrehozta annak „konzervatív” riválisát, a Fiatal Írók Szövetségét. Az L. Simon elnöksége alatti FISZ legmaradandóbb gesztusa az volt, amikor nem határolódott el Döbrentei Kornél antiszemita beszédétől 2004 elején. Hősünk ekkor már a nemzeti kulturális örökség miniszterének, Rockenbauer Zoltánnak is a tanácsadója volt. Az Írószövetség kettészakadt, a tagság jelentős szerzői a Szépírók Társaságába álltak át, kialakult a kétosztatú szervezeti struktúra: a Szépírók és a JAK az egyik oldalon, az Írószövetség és a FISZ a másikon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.