A szerk.

Az eldobott fügefalevél

A szerk.

Amikor most, sokadik bukása után áttekintjük életpályáját, mintha valami abszurd regényhőst látnánk; vagy inkább az Orbán-rezsim személyi állományának egyik tipikus karrierútját.

Kiszámíthatatlan és pragmatikus; néha ki-kibeszél a kórusból, de minden körülmények között lojális; alkalmanként az ellenzéki sajtó felé is nyitott, de a legblődebb központi hazugságot is rezzenéstelenül kolportálja; az ún. emberarcú fideszes, aki ezt az emberi arcot a legkínosabb ügyekért is készséggel leveti. És művész is – ezt semmiképp se feledjük. Vagyis valaha az volt. Az ember, aki minden csak volt: költő, tanácsadó, kultúrpolitikus, műemlékvédelmi felügyelő, államtitkár, és immár intézményvezető is. Talán a földbirtokosság a legtartósabb énje, bár még az sem, hiszen a birtok a fitneszedző feleség nevén van.

Pályája a 90-es évek közepén rugaszkodik el. Az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán magyar–történelem szakos tanári oklevelet, majd az ELTE bölcsészkarán magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári végzettséget szerzett Fejér megyei srác a fővárosi bölcsész­értelmiség fiatalos köreiben mozgott ekkor. Ez nagyrészt a virágkorát élő – az Írószövetségtől már független – József Attila Kört jelentette. Ám a népies és az avantgárd líra összekalapálásával kísérletező ifjú költő számára a JAK baloldali-liberális közege sem politikailag, sem szakmailag nem válhatott otthonossá; akkoriban ezt a területet nagyon erős költői-írói hangok uralták. A magát észrevétetni hiába akaró L. Simon aztán megérezte a korszak hívó szavát, és 1998-ban néhány hasonló gondolkodású barátjával kilépett a JAK-ból, majd létrehozta annak „konzervatív” riválisát, a Fiatal Írók Szövetségét. Az L. Simon elnöksége alatti FISZ legmaradandóbb gesztusa az volt, amikor nem határolódott el Döbrentei Kornél antiszemita beszédétől 2004 elején. Hősünk ekkor már a nemzeti kulturális örökség miniszterének, Rockenbauer Zoltánnak is a tanácsadója volt. Az Írószövetség kettészakadt, a tagság jelentős szerzői a Szépírók Társaságába álltak át, kialakult a kétosztatú szervezeti struktúra: a Szépírók és a JAK az egyik oldalon, az Írószövetség és a FISZ a másikon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.